A szívem vére (Átírás alatt)

Nyolcadik vércsepp

+18

Hevesen dobog a szívem, jobban izzadok, mint a próbák alatt és akárhányszor, ha ránézek elkap a vágy. Az a mérhetetlen vágy, hogy a magamévá tegyem. Már megbélyegeztem, ő az enyém és senki másé. Minden egyes porcikáját érezni akarom, és együtt szeretném vele átlépni a gyönyör kapuját. Ahogy a köntöseink az ágy mellé kerültek végre mindenét láthattam. Az egész teste fényesen, és fehéren ragyogott, mint a friss hó amely megvakítja az embert. Akaratlanul is, de végigsimítok a nyakától a combjáig. Muszáj körbenyalnom a számat a látványra. A vér legenda pedig valóban igaz, senki más iránt nem tudnék most ilyen vágyat érezni. Egy dolgot viszont még mindig nem láttam, mivel össze van zárva a lába.
– Nyisd szét a lábadat, szerelmem. Ne félj tőlem. – suttogom a fülébe, majd gyengéden ráharapok a vékony kis fülcimpájára. Ez egy kisebb sóhajt vált ki belőle, de egyből a szája kapja a kezét.
– Nyílj meg előttem! Ne tartsd vissza a hangod! – nyögöm már csukott szemmel, de érzem, hogy mocorog alattam. Végre széttárta a lábait és engedte, hogy közéjük feküdjek. Újra végig szántottam a vékony testét, de ezúttal a kezem egészen a bejáratáig vándorolt és azt kezdtem el neki simogatni.
– Mih... Mith... Csinálszh... — sóhajtozta.
– Nem akarom, hogy fájjon. Kicsit felkészítelek. — mondtam mosolyogva, majd bőnyálat folyattam az ujjamra, ezzel együtt bevezettem neki. Feszített, de nagyon. Finoman simogattam a karját és puszilgattam arcát hátha ellazul.
— Semmi baj, kedvesem! Nyugalom! — simogattam meg a hátát, amikor oldalra fordult kicsit, egy nagy sóhaj kíséretében. Tényleg ellazult egy kicsit. És ez így ment egyészen addig amíg mind a három ujjam fel nem került. Miután pedig végeztem a tágítással hátára fordítottam és végig simitottam az arcán.
— Még vissza léphetünk. — néztem a szemébe, de ő csak rátapadt az ajkamra.
— A tiéd akarok lenni... — suttogta. Nekem se kellett több. Szépen lassan beléhatoltam. Felsikított és zihálni kezdett.  Vártam picit, amíg szokja a méretemet. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de ez nem kis türtőztetést igényel. Az pedig nehéz ha egyszer egy ilyen szépség fekszik alattad. A gombóc egyre csak növekszik a torkomban, de ő még mindíg sír. Szabad kezemmel közénk nyúltam és a farkát simogattam.
– Mozoghatok? — nyöszörögtem, mire ő bólintott egyet. Lassan adtam meg az első lökést, majd a következőt. Egy ideig még fájdalmasan nyögött, de ezek hamar átmentek élvezkedő nyögésbe. Egyre gyorsítottam a tempón hajszolva magunkat a gyönyör felé. Éreztem, hogy már se ő, én se bírjuk sokáig, és igazam lett mivel a következő percben egy hangos sikításssl elélvezett én pedig ennek hatására belé. Lihegve húzodtam ki belőle, aztán dőltem mellé. Egyből hozzám bújt én pedig átkaroltam a verejtékes testét.
— Szeretlek örökké. – suttogta erőtlenül, majd egy pillanat alatt elaludt. Ezen csak mosolyogni tudtam és egy csókot nyomtam a fejére.

— Én is szeretlek. Örökké. — suttogtam. Jobban magamhoz szorítva léptem be az álmok birodalmába.