A szívem vére (Átírás alatt)

Negyedik vércsepp

Jól sejtettem, a cseresznyefához ment. Ahhoz a cseresznyefához. A gally, amit letörtem még mindig ott van, megkötve egy fehér és egy fekete övvel, amit ugyan kissé megnyúzott az idő, de csodaszép emlék maradt. Szinte suhant a levegőben. Lába alig érintette a talajt. Fehér köpenyének kapucnija eltakarta arcát. Legszívesebben rászóltam volna, hogy vegye le és ne takarja el előlem a szépséget. A fához lépett és fehér kezét óvatosan a fa kérges törzséhez emelte. Mintha csak álmodozott volna. Közelebb akartam osonni, hogy jobban láthassam, de ráléptem egy ágra, ami hangosat reccsent a lábam alatt. Egyből felém kapta a tekintetét.
– Van ott valaki? — kérdezte ijedten. Mit volt mit tenni, elő kellett másznom. Mivel engem is egy fekete köpeny takart, elsőre megijedt.
– Szia Vladimir! — dobtam hátra a kapucnit. Ő is levette a sajátját, hogy jobban lásson. Egy pillanatig méregetet, majd szélesen elmosolyodott és karjait kitárva ugrott a nyakamba.
– Igor!
– Hát emlékszel rám? Annyira örülök! — szorítottam magamhoz. Legszívesebben örökké így öleltem volna. Ám ő eltávolodott és a nyaka körül kezdett matatni. Mikor végre megtalálta, amit keresett, felmutatta. Majdnem sírtam örömömben. Azaz aranylánc volt a kezében amit tíz évvel ezelőtt, én az ő vékony kis derekára kötöttem. Megőrizte. Emlékezni akart rám.
— Hát még megvan? Annyi év után? — kérdeztem mosolyogva.
– Vártam, hogy újra találkozhassunk. Szinte számoltam a napokat. Alig pár percig ismertük egymást, de szinte azonnal beloptad magad a szívembe. — lépett közelebb és a kezét a vállamra téve simult hozzám. Én pedig a derekánál fogva húztam közelebb magamhoz. Azt hiszem ezt az érzést hívják úgy, hogy szerelem.
– Az utolsó lehelletig küzdeni fogok érted holnap. — mondtam komolyan.
— Ne is mondd! Az utolsó próba egy mészárlás. — motyogta.
– A farkasölésre gondolsz? — kérdeztem, bár tudtam a választ. Három próbát kell kiállni. Az első az erő, végig kell menni egy akadálypályán, ami életveszélyes is lehet. Utána jön az ész, egy találóskérdést kell megfejteni. Az utolsó pedig a bátorság, egy fekete farkast hoznak le a hegyekből és egy napig nem adnak neki enni. Le kell győzni a farkast.
– Miért bántanak egy ártatlan állatot, egy faszékért? – ezen muszáj volt kuncognom. Felemeltem a fejét, és a szemébe néztem.
— Vladimir! Én... Nos... — próbáltam neki kinyögni, de egy szó se jött ki a torkomon. Ő pedig türelmesen várta, hogy majd mondok valamit.
— Te mi? – kérdezte, de tudtam, hogy ezután se fogok tudni beszélni, így szavak helyett a tettet választottam. Lassan, finoman közelítettem felé, de nem várta meg, amíg oda érek. Ahogy az ajkaink össze értek, úgy éreztem felrobbanak felettünk a csillagok. Minden megszünt számomra, a múlt, a jövő, csak a jelen számított. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, majd mikor egy pillanatra elváltunk, ködös tekintettel néztük a másikat.
– Szeretlek Vladimir!
— Én is szeretlek Igor.