A szívem vére (Átírás alatt)

Tizenegyedik vércsepp

Írói pov.
A Hold fényesen csillogott a tó vizén. A szellő lágy dallamot szólt a fűzfaágakat megmozgatva. Gyönyörű éjszaka. Mégis egy fehér szőrű farkas bánatosan nyüszít a sziklákon, várva, hogy a Hold első sugara rávilágítson. Egy férfi ált mellette. Hosszú fekete hajjal és izmos testtel. Csupán egy vászonnadrág takarta és a fehér farkast figyelte.
— Ugyan, Vladimir! Ne szomorkodj emiatt a kis átok miatt!  Amint felkel a fénylő hold...— mondta a férfi, mire a Hold fényében a farkas szőre ragyogni kezdett, mint a csillagok az égen. A szőr szinte porként lehullt róla, mire egy fehér köpenyes, ruhás vámpírfiú ült előtte, nagy pocakkal. —... és ez így megy estéről estére. Bár feloldhatom, abban az esteben ha mondjuk...– gonosz vigyorral nézett az ülő fiúra, aki félbe szakította a mondatát.
– Soha sem megyek hozzád! Már valaki más férje vagyok! — ordította Vladimir.
– Arra a férjedre gondolsz, aki még öt hónap után se talált meg téged? Nem látszik, hogy nagyon keresne. — vont vállat a férfi.
- Biztos, hogy keres, de te elzársz előle, mert mágikus fal veszi körül ezt az átkozott völgyet! – kiáltotta idegesen Vladimir, de hirtelen erős fájdalom nyilalt a hasába. Elfelejtette, hogy kisbabája nem szereti, ha idegeskedik, ilyenkor egy rúgással állítja le apukáját.
— Látod? A kisbabád is úgy véli, hogy le kéne nyugodnod. — lépett mellé a férfi és az arcára simított. Vladimir elhúzta a fejét.
— Hagyj! — morogta Vlad  és dühösen fújt egyet.
– Egyszer úgy is az enyém leszel. Csak az enyém! Stefané, a keleti falka vezér alfájáé. — mondta a férfi büszke vigyorral az arcán, majd fekete farkassá változva elment. Vladimir pedig ismét egyedül maradt. Néha megsimogatta a nyakában függő aranyláncot. Borzasztóan hiányzott neki Igor. Tudta, hogy férje biztosan aggódik érte és keresi, de emögött az átkozott varázsfal mögött nem találhatja meg. Hisz vámpírként nem mehet át a farkas varázslattal védett falon. Stefan átkot szórt rá. Mi szerint nappal farkas, éjjel vámpír alkatban jelenik meg. Várandósan nem tud nagy távot megtenni és teljesen egyedül nem sok esélye van a menekülésre. Így hát csak reménykedett benne, hogy Igor még nem adta fel a keresését.