A szívem vére (Átírás alatt)

Harmadik vércsepp

*10 évvel később*
Telt—múlt az idő és a fejedelmek fiai mind férfivá értek, köztük én is. Hamar elsajátítottam a dárda és a kard forgatás mesterségét és mindent megtanultam, amit tudnom kellett. A többi hat fiú is készen állt már a párbajra. Hat, mivel az egyik fejedelemnek egy iker pár a két elsőszülöttje. Mind király akar lenni. Ami engem illet, csak egy célom van a párbajjal. Mégpedig az, hogy újra láthassam Vladimirt. Azóta senki sem látta őt, de a pletykák szerint igazi szépséggé lett. Az omegák mind szépek, de szerintem Vladimirt inkább a kedvessége és az ártatlansága tette csodaszéppé. Ma érkezik a sámán asszonnyal, aki eddig nevelte. De csak holnap lesz a párbaj.

Este majd kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam a lovaskocsit. Először a nő szállt ki. Még ráncosabb volt, mint az emlékeimben. Ami viszont utána jött, az olyan ámulattal töltött el, hogy szemem, szám is tátva maradt. Egy sudár, vékony, macskamozgású fiú szállt le a kocsiról. Hófehér haja finoman hátrasimítva, karcsú derekát kiemeli a fűzős fehér, aranymintás mellény. Hosszú kimonó szerű ruhája a térdéig ér, aminek végétől már csak az ezüst csizma látszik. Engem viszont inkább azok a gyönyörű, finom vonások és azok a mély, mosolygó, fekete szemek érdekeltek. Engedelmesen követte a sámán asszonyt, majd a kapu után elváltak. A kert felé vette az irányt. Azonnal tudtam, hogy mit kell tennem.