A szívem vére (Átírás alatt)

Tizenharmadik vércsepp

Vladimir pov.
Ismét lement a Hold, és farkassá változtam. Ilyenkor mindössze Shamina, a barna szőrű farkaslány volt az egyetlen társaságom.
— Szóval ez az Igor ennyire fontos neked?
— El se tudom nélküle képzelni az életem. — motyogtam. Most lenne esélyem, hogy megszökjek, de amint felkel a Hold vámpírrá változom legalábbis akkor ha a kijelölt sziklámon ülök.
– Tudod mit? Segítek neked! — csapta le a mancsát a talajra, mire én felkaptam a fejem.
— Mégis, hogyan és miért? – kérdeztem kíváncsian.
— Mert nagyon kedvellek, barátok vagyunk, egyrészt. Másrészt így borsot törhetek a hülye unokatestvérem orra alá. — morogta. Ő Stefan unokatestvére.
— És, hogyan akarsz segíteni?
— Ne aggódj, kismama! Már tervem is van! Megkeressük a királyodat, magunkra tereljük a figyelmét és elcsaljuk ide a völgybe. Felkel a hold, te ismét vámpírrá változol és happy end! – sikitotta el a végét.
— Jól hangzik, de merre van?
– Azt sem tudod, hogy hol van?
– Azt sem tudom, hogy én hol vagyok! — mondtam, mire egy percre elszaladt. Mikor pedig visszajött egy nagy tekercset tartott a szájában. Egy térkép volt.
— Na, nézzük! Azt tudom, hogy mi ebben a völgyben lakunk. Hol lakik a királyod? – nézett rám, mire én megkerestem azt a bizonyos hegyet, ahol a vámpírok laknak, és odamutattam a mancsommal.
– Mikor indulunk? — kérdeztem izgatottan.
— Most azonnal! — jelentette ki és eldugva a térképet már indultunk is. Órákig meneteltünk az erdőben. Engem hajtott a remény, hogy újra láthatom Igort. Remélem még keres engem. Hirtelen azonban egy nagy robaj ütötte meg a fülünket.
— Hát ez meg honnan jött? — fülelt Shamina.
– Igor! – hallatszott. Ez Ronan hangja... Akkor itt van! Igor itt van! Teljesen bezsongtam örömömben. Megindultam, mint az őrült, de Shamina próbált visszatartani.
– Nyugalom, Vladimir! Jusson eszedbe, hogy most farkas vagy! Ha így meglát...Vladimir! – kiáltott utánam ugyanis kitéptem a harapásából magam és futottam tovább a hang irányába. Alig vártam, hogy lássam, de ugye várandósan nem tudok sokáig futni, ki kellett fújnom magam. Azonban egy hang ütötte meg a fülem.
– Kerüld meg a dombot! A túloldalon találkozunk! — hallatszott. Ez az ő hangja! Erőt adott a hangja, így futni kezdtem a hang irányába és ott megláttam. Sokat  Változott. Az arca sokkal férfiasabban festett. Elkezdtem szaladni felé. Láttam, hogy meglátott, de a következő pillanatban előrántotta az íjját. Így megtorpantam.
– Ezt Vladimirért kapod! — ordította dühösen és ellőtte a nyílat. El is talált volna, ha Shamina nem ér oda és ránt el. Futni kezdtünk, Igor pedig követett minket.
– Ez nagyon meleg helyzet volt! Elment az eszed? — kezd el szidni majd hátrafordul. — Bevállt a terv! Követ minket! Lassabban, Vladimir! Még lemarad! Lassíts, nem hallod? — kiáltja, de nem lassítok.
- Túl közel van!
– Túl közel?! Ilyen messziről alig... — nem fejezte be, mert egy nyílvessző repült mellettünk a fába. Már megértette, hogy mit értek a közel alatt.