Függőség /Kim Namjoon ff./

11.rész

Minél több időt töltök vele, annál jobban tudatosulnak bennem az érzéseim. Valahogy mindig többet várok annál, ami rendelkezésemre áll. A nappalimban egymás mellett szorosan, levessel a kezünkben ültünk egy pokrócba bújva és kerestünk valami jó filmet. Én valami sci-fit akartam nézni, mivel azt tudtam hogy ő is szereti, de Namie ragaszkodott egy romantikus filmhez, (amit egyébként én adtam ötletnek) így nem mondhattam nemet. Elvégre ő a vendég. Namjoon mivel pólóját még nem vette vissza (ami elég meglepő tőle, amikor egy visszafogott fiúról beszélünk, és ez nem az ő stílusa) felső teste teljesen hozzámért, ezzel is éreztem a kettőnk között épülő kapcsolat erősségét. Mellette egy más embernek érzem magam, de olyan jó értelemben. Egyszerű szavakkal nem lehet érzéseket leírni, de talán úgy tudnám ezt elmagyarázni, mint amikor rátalálsz egy új zenére. Nagyon megszereted a zenét, minden egyes alkalommal amikor meghallgatod az egész testedben érzed ahogy végig vonul egy kellemes reakció. Az én helyzetem sem különbözik sokban. A film amit néztünk engem nagyon meghatott, így Namjoon vigasztalására szorultam.
-Minnieee. Ne sírj kérlek. Nem is volt olyan szomorú film!- nyúlt kezével a fülemhez, és hüvelykujjával letörölte a szememnél legördülő könnycseppet.
-Nem??!! Végülis csak a lány fülig bele volt zúgva a srácba, akiről tudta hogy a barátnője tetszik neki. (Szerk.: fordított nemekkel a Shigatsu wa kimi no uso storyja:D)-törtek ki belőlem érzéseim. Barátom legnagyobb meglepetésemre beszédbe kezdett.
-Lehet hogy csak nem akarta tönkre tenni a barátságukat mert nem volt biztos a lány érzéseiben a fiú.- hajtotta le fejét, majd nézett mélyen a szemeimbe. Íriszeim a könnyektől és a hallottaktól elkezdtek csillogni.
-De hát látszik a lányon...-dobtam fel a véleményemet neki.- A srác nem jött volna akkor össze másik lánnyal nem?
-A lány sem zongorázgatott volna másik fiúval, nem?-kérdezett vissza, majd a másodperc töredéke alatt látszódott szemein az a "lelepleztem saját magamat" tekintet. Zavarná hogy Yoongival szoktam lógni?
-Elállt az eső...-néztem ki az ablakon, véget vetve ennek a kínos szituációnak.
-Oh, tényleg. Akkor én megyek is!-mosolyodott el. Belebújt nemrégiben levetett pólójába, ami már meg is száradt, majd a cipőjébe, és nyúlt is a kilincs után.
-Nos...akkor szia!-vakarta meg a tarkóját, mire én csak egy búcsú ölelést adtam neki, amire már hatalmas szükségem volt. Egy kis ideig csak állt tétlenül, majd ő is visszaölelt. Egyik karja a hátamnál, a másik a fejemnél pihent, és húzott magához közelebb. Én persze a derekát fontam körbe, mivel ő sokkal magasabb nálam.
-Szia.-kisértem ki, majd visszamentem a házamba. Most tényleg magunkról beszéltünk? Tényleg így gondolná? Annyi mindent tudnék tőle kérdezni, de ezeket egyhamar nem fogom megtudni. Telefonomra tekintve egy üzenet fogadott, Yoongitól. Semmi köszönés,vagy bármi más írás, csak egy kép, az iskola ajtaján lévő plakátról. Nem is gondoltam volna hogy oda is kirakják a verseny második fordulójával kapcsolatos információkat. Ott voltak a helyezések is, ami alapján 2. lettem, tehát tovább jutottm. Chopin Etude op.25 no.11. "Winter wind". Meglepőnek nem nevezném, de kiszámítható sem volt egyáltalán. Nem egy szokványos verseny darab. Ismerem már Yoongit annyira hogy tudjam, ez csak egy "utalás" hogy menjek gyakorolni. Namie éppen csak most tette ki a lábát, és olyanokat hagyott maga mögött amivel azt kérdőjelezte meg, hogy miért vagyok Yoongival annyit. Zongoristák vagyunk. Nincs annál jobb érzés, amikor megtalálod a társadat akivel együtt űzhetitek a szenvedélyeteket. Neki ott van Yunseo....azt csinálnak amit akarnak, de Yoongitól nem fognak eltiltani. Igen, szeretem mindkettőjüket, de nekem most csak Yoongi segíthet felkészülni. Hiába akarom minden időmet Namieval tölteni, most olyan profizmusra van szükségem, ami segíthet tovább jutni a versenyen. Felkavartak az előbb történtek. Lehetne köztünk valami? Felvettem a cipőmet, egy pulcsit, és magamhoz vettem egy esernyőt, majd ajtómon kiindulta irányt vettem az iskola felé. Olyan mintha csak a zeneteremig tartana a barátságunk, hiszen a mindennapos "illegális" zenéléseinket kivéve máshol nem igazán mutatkozunk együtt. Sietve szedtem lábaimat, hogy minél hamarabb odaérjek barátomhoz. Futás közben azt éreztem, hogy valaki követ. Ez az érzés erősödött, ezért hátra néztem, hátha meglátom az alakot. Valahol legbelül mélyen Namjoont akartam ott látni. Látni, hogy jön utánam. Elkapja a kezemet, magához ránt és megcsókol. Legnagyobb meglepetésemre, nem volt ott senki, viszont amikor visszafordultam, hogy folytassam az utamat, akkor állt ott az az alak. Hatalmas sebességgel rohantam neki a velem szemben álló férfinak. Fekete kapucnis pulcsi,ugyan ilyen színű farmer és egy off-white sneaker. Namjoon?
-Figyelj már oda jobban!-kiabált rám Yoongi, éppen csak elkapva a kezemet, ezzel megkímélve engem az eséstől. Egyszerre voltam csalódott és boldog.- Gondoltam eléd jövök, hogy ne keljen egyedül annyit sétálnod, erre belém rohansz!-forgatta meg a szemét.
-Bocsii-vigyorogtam neki, mire a szíve azonnal megenyhült.- Próbáltam sietni, mert szerettem volna minél hamarabb odaérni hozzád.- szegeztem tekintetemet a földre. Miest kimondtam, egyből felszökött a pír az arcomra. Nem igazán szoktam ilyeneket mondani, de Yoongi valahogy mindig előhozza ezt az énemet. Ezen szólásomra Yoongi is kellően elpirult.
-Hát, egész hamar összefutottunk..-vakarta meg a tarkóját, majd íriszeim mélyére szúrta tekintetét.- szószerint.-kezdtünk hatalmas nevetésbe, majd elindultunk a törzshelyünk felé. Útközben nem igazán beszélgettünk, de kis időn belül meg is érkeztünk. Barátom segített bemászni az ablakon, majd amikor már bent voltam, én húztam fel őt. Kezeit erősen szorítottam, ő pedig hatalmas tenyerével szinte egész alkaromat át tudta fogni. Belépése után ugrott egyet, csökkentve a lendületét. Ezt egész aranyosnak találtam, ezért megmosolyogtam a mozdulatsorát.
-Na!- tette zsebre kezeit, majd lábát átvette a széken, és leült oda.- Chopin.- Mutatott a zongorával szemben lévő helyre, hogy kezdjem a gyakorlást. Arcán végig látszódott a boldogság.
-Igenis!-adtam neki a jelzést egy mosollyal kisérve, és végrehajtottam a "parancsot". Köhintettem kettőt, majd ujjaimat a billentyűkre téve, megszólaltattam a hangszert. Mivel először játszottam ezt a darabot, így nem ment valami könnyen. Sok hibám volt, de ez egy nagyon nehéz darab. Yoongira néztem, aki egy-két perc gondolkodás után felállt, és leült mellém. Szemeim kitágultak a meglepetségtől. Mire készülsz Min Yoongi?
-Újra!- mondta, majd megfogta a jobb kezemet, mivel egyébként a jobb oldalamra ült le, és határozottan rámnézett, ami miatt teljesen zavarba jöttem. Szemeimet végig vezettem a mellettem ülő egész testén. Vékony alkata szinte vonzotta íriszeimet, és nem bírtam másra koncentrálni. Arca egyszerűen tökéletes, nem találni rajta egy rossz vonást sem.- Öhm...Minseo. Kezd el játszani a balkéz részét, én pedig játszom a jobbat.- köhintett, majd szabad kezével a kotta elejére mutatott.

Annyeong kis függők^^ (lmao nem tudom ez hogy jött) ezzel a résszel sokat szenvedtem, ezért tartott ilyen sok ideig megírni, de már legyártottam előre a következő pár részt, szóval mostmár rendszeresen jön új>< minden héten hétfőn és pénteken:3