Függőség /Kim Namjoon ff./

9.rész

Namjoon hazakísért, majd a sokásos iskolába belógós story ment. Úgy tűnik ez már a napirutinom része. Eléggé zavaró lehet Yoonginak hogy mindig rám kell várnia.
-Megérkezteeeem!-nevettem barátom arcába, mire szemei kikerekedtek, arca elpirult és szája mosolyra húzódott. Imádom ezt csinálni vele.
-Kitalálom...-tette állához a kezét és ráncolta össze homlokát.- Yunseo megígérte hogy nem lesz hisztis picsa, ezt Nam továbbította neked, te pedig majd elolvadtál és elhitted neki hogy így lesz.-hadarta el a teljes történetet. Hogy csinálja?-Igaz?
-Ennyire átlátható vagyok?-néztem rá kérdőn.
-Csak nyilvánvaló. Nyílván nem annak örülsz hogy ideértél.-húzta fel az egyik szemöldökét, várva hogy vígasztalva mondjam neki hogy ez nem igaz.
-Így van!-vontam meg a vállam. Yoongi rám nézett, és éreztem hogy futnom kell. Lassan felállt a székről, én pedig elszaladtam a terem másik felébe. Egy 10 percig biztosan elszórakoztunk a futkorászással. Nem is éreztem magamat fáradtnak, csak jól éreztem magam a pillanatban. Aztán megéreztem Yoongi kezét a karomon. Ez az érintés megállított a futásban, így ő sikeresen megfogott engem. Ahogy egy aprót visszarántott, én azzal a lendülettel fordultam is felé, de lábaim nem akartak törzsemmel fordulni. Kicsit túlfordultam, ezzel elvesztve az egyensúlyomat, és beleesve Yoongi karjaiba. Ez olyan tipikus romantikus filmes pillanat lenne. Hirtelen mindketten alább hagytunk a jókedvünkkel, és elengedtük egymást. Mindketten szótlanul álltunk, és vártuk míg a másik oldja a hangulatot.
-Én nyertem.-szólalt meg Yoongi, mire felkaptam a fejem. Csak löktem rajta egyet majd mosolyogva leültem a zongora mögé.
Minden reggelem ugyan úgy kezdődik. Felkelek, felöltözök, fogat mosok, felkapom a cuccom, és elindulok a suliba. Mennyire utálom én ezt. Az iskolába nem meglepő módon ma is egyedül mentem, ami rettentő unalmassá tette az utamat. Beérve abba a pokolba, ahová járok, az bementem az osztályomba. Látni akarom őt. Érezni akarom a közelségét, és a tekintetét. Vártam a helyemen ülve, hogy mikor érkezik meg. Már unottan vártam, amikor belépett az ajtón. Rózsaszín tincseit igazítva vetett rám egy pillantást, majd megvillantotta gödröcskéit. Száját egy féloldalas mosolyra húzta, melyről akarva se tudtam volna levenni a szemem. Egyszerűen elbűvöl minden mozdulata. Csillogó szemekkel néztem végig, ahogy átvág az osztályon, és leül mellém. Mintha évek óta most látnám először. Még mindig elvarázsol a megjelenése, és ez ellen nincs mit tennem.
-Jó reggelt Minnie!- köszönt Namjoon.- Miújság?
-Szia!-mosolyodtam el felé.- Nem rég értem ide én is. Veled?-kérdeztem vissza padtársamtól.
-Kicsit elaludtam reggel, aztán meg sietnem kellett Yunseohoz.-vakarta meg tarkóját zavarában. Eddigi jókedvem egy pillanat alatt elszállt, és váltotta egy jó kis féltékenység.-Te Yoongival jöttél?-érdeklődött Namjoon. Ezek szerint kölcsönös az érzésem.
-Nem.-szakította meg a csengetés a mondanivalómat. Első óránk matematika, aminek már csak a hallatától is elálmosodom. Véleményem szerint értek a matekhoz, az évek alatt egész jól megbarátkoztam vele. De minden órára feszülten készülök. A mai órán egyenleteket oldottunk meg, és mindenkit kihívott a tanár a táblához. Az ajtófelöli padsortól indult a sor, ami lassan elért hozzánk, az ablak felé. Az elején viszonylag könnyű feldaványok voltak a táblán, majd egyre csak nehezebbé váltak a megoldásra váró egyenletek. Namjoonie és én kaptuk az utolsó kettőt. A tanárnő kihívott a táblához, majd a kezembe adta a krétát, amit az osztály többi tagjának is. Egyik kezemmel pulóverem alját szorítottam, másikkal levezettem az egyenlet megoldását. Lassan engedtem le a kezemet magam mellé, ezzel jelezve hogy tudomásom szerint jól csináltam.
-Rendben, vigye a krétát a padtársának!-mondta a mellettem álló matektanárunk. Elindultam Namie felé, aki észrevéve a felé irányuló szemkontaktusomat, kacsintott egyet. Szivem kihagyott egy ütemet, és gyorsabban kezdett el verni. Éreztem a mellkasomat leforrázó érzést, ami már első pillantásától kezdve kísér és jön elő újra minden alkalommal amikor tekintetünk találkozik. Észre sem vettem de már ott álltam vele szemben, ő pedig kezét felém nyújtva várja az íróeszközt. Gyorsan visszatértem álomvilágomból, és odaadtam neki a krétát, majd leültem. Szeretlek Kim Namjoon. Összezavarsz, összezavar az én reakcióm a jelenlétedre, összezavar az amit teszel velem, összezavar a viszonyom Yoongival. Megváltoztattál engem. A gondolkodásomat, számos dologban. Köszönöm hogy vagy nekem. Ezek persze olyan dolgok amikről még nem kell tudnod. Képes leszek egyáltalán téged valaha elengedni? Mivan ha nem jelentek neked annyit?
-Minseo-szólított meg időközben helyére visszaért társam.-Min gondolkozol?-mosolyodott el.
-Semmin, csak elbambultam.-kezdtem el pakolni az asztalon. Pontosabban csak arrébb toltam a könyvet és a füzetemet.
-Suli után lógunk?- felhúzta kis pisze orrát (nose scrunch de magyarul nem tudom elmagyarázni enné jobbanXD) a lehető legédesebb módon. Arcomra pír szökött, az a tipikus "folyik a nyálam" érzésem volt.
-Persze, deee ne túl sokáig...- elvégre zongorázni is szeretnék ma.
-Uhh tényleg holnapra sok lecke van.-fejezte be Nam az általa hitt gondolat menetemet.
-Igeen.-megszólalt a csengő én pedig rohantam az emeletre, szólni Yoonginak hogy a mai nap nem lenne megfelelő egy újabb fogócskázásra a zeneteremben. Zongorista társam elkerekedett szemekkel nézett, szája sarka enyhán lefele nézett. Én is nagyon sajnálom... Még volt egy-két óránk, majd az utolsó óra végén, Namieval együtt indultunk ki az ajtón. Úgy döntöttunk hogy irányt veszünk hozzám, mivel úgyse időzhetnénk sokáig máshol. Eléggé zavarban voltam mellette, majd egyszercsak megéreztem egy eső cseppet a vállamon, majd egyre többet.
-Uhh...siessünk.-javasoltam az ötletet barátomnak.
-Tudok jobbat.-nézett rám.-Fel tudnád venni az én táskámat is a hátadra?-kérdezte, mire én csak kérdőn bólintottam egyet. Mire a hátamon volt a két táska, már én voltam Namjoon hátán.
-Jajj vigyázz, el ne ejts!-nevettem, de persze nagyon élveztem a helyzetet.
-Nyugi, vigyázok rád.-bár nem láttam de biztos voltam benne hogy elmosolyodott, ami láncreakcióban elért engem is. Joonie szaladt amilyen gyorsan csak tudott, de a sok esőtől hamar megáztunk, de éppen időben érkeztünk a házamhoz.

Sziasztook!^^
Bocsi hogy nem volt rész, de nem akartam rossz munkát kiadni a kezemből. Remélem tetszeni fog, véleményeket várom kommentbe, de persze tetszéseteket kifejezhetitek egy Vote-tal☺️❤️