Függőség /Kim Namjoon ff./

13.rész

Egymás mellett feszengve ültünk. Mostmár biztos hogy féltékeny Yoongira. Délután úgyis fogunk beszélni, így van időm összeszedni a gondolataimat. Mit is akarok vele pontosan megbeszélni? Yunseo és Yoongi jelentette kettőnknek az eddigi vitaforrásokat, szóval mindenképpen ezt kell majd tisztáznunk. Aztán ha ez megvolt, aztán hülyülhetnénk is kicsit, hiszen nem is igazán szórakoztunk eddig közösen. Már annyira rutinosan mentem ki szünetre, hogy pontosan tudtam hogy mi hogy fog történni.

Nam kiment Yunseohoz, én a lépcső melletti korláthoz mentem, onnan ugyanis teljesen fel lehetett látni Yoongiék emeletére. Szokásához híven már ő is ott állt az emeleti korlátnál, így mindketten rálátásunk nyílt egymásra. Alig várom a mai próbát, hisz végre megint közel lehetek hozzá. Tényleg nagyon jól érzem magam vele, teljesen olyan mintha egy ajándékot kaptam volna valakitől. Fekete hajú barátom az emeletről, erősen artikulálva elmondta, hogy milyen idióták járnak az ő osztályába.
-Mint te.-válaszoltam be, mire ő csak a szívéhez kapta a kezét és egy olyan "most nagyon megbántottál" fejet vágott. Visszafolythatatlan nevetés tört rám ennek láttán. Csengetés hallatán mindketten felkaptuk a fejünket.

Összenéztünk, majd egy közös bólintás keretében elköszöntünk egymástól. Elindultam a terem felé, amerre útközben egy egymástól búcsúzkodó párt láttam. Gyomrom majd felfordult ettől az egész helyzettől már. Yunseo elvált legjobb barátomtól, és magassarkú cipőjében lépkedett volna el mellettem, ha persze nem szándékozik nekem jönni. Vállamat vitte a lendület, így vele együtt fordultam, majd vállam után kaptam. Nem volt annyira fájdalmas, mégis nagyon rosszul esett. Yunseo erre csak rámnézve vállatvont, majd el is tűnt szerencsére. Namjoon, miért pont ő? Annyival jobbat érdemelne Yunseonál, sőt mindennél jobbat.

Lassan kezdtem visszarázódni a valóéletbe, Nam mozdulatlanul várta, hogy iránt vegyek a terem felé. Így is tettem, végig mélyen mandula alakú, mogyoró barna szemeibe nézve. Egy mosollyal kisérve, jött be utánam az ajtón. Az osztályban a helyemen ülve, tervezgettem a délutánt. Nagyon vártam hogy találkozhassunk. Annyira izgatott voltam, hogy szinte egy percnek éreztem a végig szenvednivaló időt. Joonie az utolsó óránk végén csillogó szemekkel fordult felém, könyveit már a másodperc törtrésze alatt bevágva a táskájába. Én nem ennyire hevesen, de próbáltam elpakolni. Namie minden mozdulatomat végignézte. Jól esett tudni, hogy most semmi mással, csak velem fog foglalkozni.

Behúztam a zipzárt a táskámon, majd én is barátom felé fordultam, majd bólintva egyet húztam ajkaimat széles mosolyra, miszerint indulhatunk is. Barátom megragadta a kezemet, meg sem várva hogy felálljak a székről, rántott magával.
-Sietősre vettük a dolgokat?- vontam fel szemöldökömet.
-Nagyon izgatott vagyok!- mondta szinte rohanva.- Nem is találkoztunk még így iskolán kívűl. Sőt....-lassított le.- amióta itt vagyok senkivel sem.-vakarta meg tarkóját.- Mármint, oké. Találkoztunk már délután meg minden, veled is és Yunseoval is.- kezeim a név hallatán egy picit elgyengülnek.- De, ez most más.- vigyorodott el. Mosolya engem is utolért, éreztem, ahogy mint egy szellő simogatja meg arcomat az érzés. A földet bámulva mosolyodtam el.

Amikor jelen van, nem tudom levenni róla a szememet. Bármit megtennék az ő boldogságáért. Selyem puhaságú keze, finoman elengedte a csuklómat egy idő után. Szívem azt súgná, hogy nyúljak a keze után. De a barátok nem tesznek ilyet. Barátom arcát tanulmányozva, egyre jobban kezdek rájönni hogy ő mennyire tökéletes. Homlokára egy-két rózsaszines tincs tapadt. Arca enyhén kipirult a nagy sietségekben. Édes. A parkhoz közelítve már szemeimmel egy üres padot kerestem, ahova leülhetnénk beszélni.
-Nézd, ott az jó lesz!- ragadtam meg egyik kezemmel a mellettem álló pulcsijának az ujját, a másik kezemmel pedig mutattam a pad irányába. Namjoon bólintott, majd hamar le is ültünk a közeli padra.
-Minnie.-fordult velem szembe, lábait a pad két oldalán lógatta.- Tudom, hogy miket mondtam múltkor nálad....-szegezte tekintetét a földre.- De nem szeretném ha ez miatt romlana meg a barátságunk.- Fejét még mindig lehajtva tartotta, szemeivel viszont már rám nézett. Namjoon....
-Nem fog, ne aggódj.- mosolyodtam el, majd megsimogattam a vállát.- Én viszont Yunseoról szeretnék beszélni..- vakartam meg a tarkóm. Nem tudom hogy kezdjek bele. Valószínűleg ez az arcomra is kiült, ezért Namjoon egy bíztató pillantást mért felém.- Te is láttad, hogy ma majdnem fellökött?- kérdeztem teljesen nyugodt hangnemben, kissé félve.
- Biztos csak véletlen volt, ne aggódj.- mondta kissé bizonytalanul. Nem akarja megérteni hogy mire gondolok.
-De,
-Nincs de!- emelte fel a hangját a velem szemben ülő, mire kissé megrezzentem. Tudom hogy milyen agresszív tud lenni, ami nagyon megrémiszt. Persze, nem azt mondom hogy félek tőle, csak ijesztő ahogy néha kitörnek az indulatai.-Mindegy...majd beszélek vele akkor erről.-zárta le ahogy meglátta rajtam az ijedtséget.
-Köszönöm.- hajtottam le a fejemet. Namjoon folyamatosan dobolt a lábával, lehet ideges volt. Itt lenne az alkalom?- Igazából...
-Beszélnünk kéne Yoongiról is.- kezdtünk bele egyszerre. Ebből is látszódik hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Ezt csak mindketten megmosolyogtuk, hiszen elég kényelmetlenül éreztük magunkat.

-Namjoon....-néztem fel szemeibe.- mi a bajod Yoongival? Látom hogy próbálkozol takargatni, és kijönni vele, de tudom hogy valami nyomja a szíved.-érdeklődtem tőle. Látszott rajta, hogy le van törve.
-Én....-gondolkodott egy kicsit.- féltékeny vagyok rá.- mondta miközben magabiztosan a szemembe nézett. Nézni akartam a szemét, de most nem csak pár percig. A tekintetéből akartam megtudni, hogy mire gondolhat. Megcsodáltam gyönyörű szempárját, majd szemeimet gyengéden végigvezettem az arca minden szegletén. Hiába próbáltam tartani a szemkontaktust, muszáj volt gyönyörködnöm a szájában. Dús, vastag és puha ajkai vannak, amik mint a mágnes, vonzzák a tekintetemet.- Nem szeretem amikor vele vagy. Nem szeretem hogy minden nap találkoztok, hogy ő annyira megért téged, hogy mindig véded és hogy olyan fontos neked.- fürkészte tekintetemet.- Én akarok neked a legfontosabb lenni, azt akarom hogy velem legyél a legtöbbet Minnie! Tudom hogy nekem is ott van Yunseo, de.... te más vagy.- fogta meg a kezemet, még mindig mélyen a szemeimbe nézve. Most ez tényleg megtörténik? Nem tudok megszólalni, csak pislogok rá. Nehezen, de erőt vettem magamon, csak hogy reagáljak is arra amit mondott.

Sziasztok:3 nos, most is bebizonyítottam hogy mennyit ér a szavam xd nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom hogy nem csináltam részt eddig:( ha tetszik akkor jelezzétwk nekem egy vote-tal vagy egy cuki kommenttel^^