Függőség /Kim Namjoon ff./

7.rész

Reggel egy cseppnyi kedvem nem volt emberek közé menni. Nem szokásom késni, mindenhova időben érek oda. Ma viszont az iskolába 1 órával késöbb értem be. Az osztályterem ajtaján fáradtan, és unottan léptem be.
-Jóreggelt, elnézést a késésért.- mondtam amit azt hiszem illik mondani amikor nem érünk be időben. A tanárnő vetett rám egy szúrós pillantást, majd beírta a késést. Nam még csak rám se nézett, én pedig kialvatlanul ültem le mellé, táskámat lesobva a földre. Nagyon rosszul esett amit tegnap Namjoon tett. Nem csak azért, mert még csak nem is mondott semmit a szereplésemre.
-Mi a baj?-kérdezte padtársam, mire én csak nevettem. Nam csak ült, de már egyre feszültebben. Első óra vége után megfogott a csuklómnál, és kirángatott a folyosó végére. Ez már törzs helyünk.
-Elmondanád hogy mi a bajod?-kérdezte szinte már ordítva. Kezemet nagyon megszorította, de a fájdalmat abban a pillanatban nem éreztem.-Aggódok érted.- mondta, majd elengedett. Ujjai nyoma csuklómon maradtak.
-Erre nem jöttél rá?- mosolyogtam bele az arcába, miközben lecsordult egy konnycsepp az arcomon. Miért csináljuk ezt? Szeretlek Kim Namjoon. Nem akarok veszekedni veled, mert nagyon fáj. Nam arcán már nem a feszültséget, hanem a megbánást lehetett látni. Nem tudok ennek ellenállni. Rosszul esett amit tett, de ez a nézése minden kételyt szétoszlatott bennem. Nem akarom így látni. Azt a boldog Namjoont akarom.- Namie, nekem Yoongi fontos.- magyaráztam el neki.- Éppen annyira mint te. Miattad még Yunseoval is beszéltem, kérlek....bírd ki Yoongi mellett.-egészítettem ki magam, hogy tudtára adjam a helyzetet.
-Ne haragudj....nem is tudom hogy mi ütött belém.-kért bocsánatot.- majd beszélek Yoongival is.- mosolyodott el, mely egyből jobb kedvre derített. Megbeszéltünk egy iskola utáni találkozót, az ő párja, és az én másik új barátom társaságában. Megkerestem zongorista társamat, aki egy évvel idősebb, a délutánnal kapcsolatban.
-Nekem jó.-vont vállat, majd ránézett csuklómra. Szemei kikerekedtek, tenyerét pedig enyém alácsúsztatta. Másik kezével alkaromat fogta meg, és húzta magafelé, hogy jobban lássa a helyet.- Ezt gondolom nem karkötők okozták.- mutatott finoman az enyhén lilás-pirosas területre. Ujjával át simított bőrömön, mire egy picit felszisszentem.- Minseo, én nem akarok egy ilyen ember közelében lenni. Aki ezt teszi veled. -nézett szemeimbe.- De féltelek, így veled tartok suli után.- plot twist. Namjoonról ez alatt a rövid idő alatt is meg tudtam hogy nem tudja fékezni az indulatait.
-Köszönöm.- próbáltam elmosolyodni. Annyival másabb Yoongi, mint Namjoon. Még egyszer megköszöntem Yoonginak a törődését, majd mentem a terembe. Az iskola zengett a diákok zajától a szünetben. Mindenki beszélgetett abban a kis időben, ami becsengetésig a rendelkezésükre állt. Yunseo természetesen Namjoonra volt tapadva, amit én nem valami szivesen néztem őket. Barátommal íriszeink találkozása mindig is hatással volt rám. Az óra kezdetét jelző csengetés sem szakította meg a szemkontaktusunkat. Párja fordította felé arcát, hogy elbúcsúzzom tőle az óra előtt. Erre a cselekedetére én csak szemforgatva bementem a terembe. Osztálytársaim figyelmen kívűl hagytak, de ez már megszokás. A tanárnő mögött éppen időben érkezett meg Namjoon is.
Kicsengetés után mentünk az iskola elé, a 4-es csapatunkban. Az elején mindenki tudott beszélgetni mindenkivel, aztán Yunseo valahogy mindig kizárt minket, így csak ő beszélt Namieval.
-Minnie, ne foglalkozz vele.-mondta Yoongi, mivel látta hogy folyamatosan őket bámulom.
-Ha most nem bánjátok akkor beszélnék egy picit Minnievel.-szólt Joonienak a párja, mire mi Yoongival összenéztünk. Egymás szeméből olvastuk ki a gondolataimkat. Láttam rajta hogy most nem tudja mit kéne tennie. Maradjon, vagy menjen? Én egyből jeleztem neki, hogy semmi baj, menjen nyugodtan.
-Dehogy.-nevetett Namjoon.- Gyere Yoongi.- barátom arcára egy "itt az idő, most megkapod" mosoly ült. Én kikerekedett szemekkel próbáltam megállásra késztetni, de csak nevetett. Min Yoongi ez nem a legmegfelelőbb alkalom a viccelődésre. Partnereink arrébb mentek, én pedig már készültem a "beszélgetésre".
-Na ide figyelj Minseo! Attól hogy én vagyok együtt Nammal és nem te, attól függetlenül tudom hogy mire megy ki a játék!-förmedt rám. Hogy tessék?
-Akkor kifejtenéd nekem is?- vágtam vissza.
-Ne játszd a hülyét! Ahhoz képest hogy antiszociális vagy elég nagy a szád. Szállj le Namról!- mondta miközben megfogta a kezemet, és a körmeimre mutatott melyeken csak egy egyszerű fekete lakk volt.- De jó a körmöd!- mondta, olyan tipikus csajodan. Persze ez is azért volt, mert éppen jöttek vissza a fiúk. A maradék időben, Yunseo kisajátította Namot, én pedig meg sem tudtam szólalni Yoonginak.Én nem akartam már ezek után velük lenni. Feleslegesnek éreztem magam velük.
-Namie, izé...mi megyünk.okés?
-Miért? Még maradhattok nyugodtan-mondta Nam kérlelően.
-Tudom de...most szeretnék menni...- felejtettem ki hogy Yoongi is jön, ezzel lebuktatva magamat. Namjoon kicsit hajolt közelebb hozzám, és megfogta felkaromat.-Baj van?
-Majd beszélünk.-húztam műmosolyra a szám.-Sziasztok!
-Sziasztok-köszöntek el egyszerre. Mégis mit képzeltem? Egyszerűen utálom ezt a lányt. De ha így akarja, akkor legyen. Nem fogok kezdeményezni Joonieval. Majd ő beszél velem. Ha akar. Persze az is lehet hogy neki mindegy hogy mi van, de úgyis kiderül. Az esik a legrosszabbul hogy megvádolt egy olyan dologgal amiről én sem tudom hogy igaz-e. Namjoon nagyon jó barátom lett, de nem tudom hogy lehetett volna több. Volt már rá eset hogy elképzeltem. De hát ez csak egy gondolat. De ezután az eset után egyre többször gondoltam erre. Yoongi csak csendben jött mellettem.
-Beszéltetek valamit Namjoonnal?-fordultam felé.
-Kérdezett a zongoráról.-vont vállat. Látszik rajta hogy mindig megszorul a torka, amikor erről kell beszélnie.- Na és ti?
-Konkrétan eltiltott Namtól.-vártam a reakcióját.
-Mindent értek.-zárta le ennyivel.