Függőség /Kim Namjoon ff./

10.rész

A kulcsomat az ajtóban elfordítva, nyitottam ki azt, es siettem be rajta a házamba Namjoonnal. Az eső nagyon hirtelen kezdett el szakadni, de nálunk mindig ilyen szélsőséges az időjárás.
-Meg ne fázz! Vedd le gyorsan a cipőd, meg ilyeneket ami vizes lett, nyugodtan. Tedd a konvektorra száradni.-osztottam ki a parancsokat csontig ázott barátomnak. Szemmel láthatóan nem érthette a kérést, mivel első dolgaként a pólóját vette le. Szemeimet egy másodpercre lesütöttem, hátha rájön hogy nem erre gondoltam. Persze ez nem így volt, ezért amikor újra kinyitottam a szemeimet, Namjoon félmeztelenül állt előttem.
-Elég lett volna a zoknidat....-kaptam el felsőtestéről a szemem.-De persze, ha nem zavar....vagyis, engem sem...mármint!-próbáltam volna a "igazából nem érdekel mert csak barátok vagyunk" szituációt eljátszani, az utóbbiakra nézve kevesebb sikerrel, melyet barátom szórakozva nézett és hallgatott.-Ahh, mindegy...érezd otthon magad.-indultam ki a konyhába csinálni esetleg egy gyors meleg levest.
-Köszönöm.-mondta Nam amikor utánam jött. Én csak kérdőn nevettem.
-Mégis mit?
-Annyit törődsz velem, pedig te is kint áztál az esőben. Menj, öltözz át, addig mond meg hogy mit csinálhatok.- vette le a terhet a vállamról Namie. Már éppen megköszöntem volna, amikor újra beszédbe kezdett.-Mármint a konyhában, enni. Gondolom előtte odaindultál meg.- vakarta meg a tarkóját. Belőlem kitört a nevetés, majd megmutattam neki hogy hogy találja a zacskós levest, és egyéb dolgokat amitket esetleg szivesen fogyasztana. Joonie úgyis elidőzik a konyhában, de azért sietve mentem a szobámba. Az ajtót becsukva, egyből vettem le a pólómat, és egyéb vizes ruhadarabjaimat, szekrényemből kivettem a legelső outfittet amit találtam. Felöltöztem, a szürke melegítő nadrágba és a piros croptopba, ami a nadrág magas dereka miatt nem hagyta szabadon a derekam és a hasam. Utam a fürdőszobába vezetett, ahol villám sebességgel szárítottam meg a hajamat, majd futottam a konyhába, megnézni hogy mi a helyzet. Namie már feltette a vizet forrni, de nem bírta kibontani a levest, így késsel próbálta kinyitni.
-El ne....!-kiálltottam fel, elég későn.
-AAAAA MINNIE NAGYON FÁJ AZ UJJAM!- fordult meg és mutatta felém vérző testrészét.
-Miért a levegőben akartad elvágni a zacskót?-fogtam meg úját, és vettem ki a fiókból sebfertőtlenítőt, és egyéb szükséges dolgot.
-Mert az olyan menő.-mosolyodott el, szemeimet pedig, mint a mágnes vonzotta a mosolya.-Gyere ülj le.-húztam az egyik székhez. Megfogtam a fertőtlenítős flakont, majd a szemeibe néztem.-Lehet hogy ez egy kicsit csípni fog, de nem lenne jó ha elfertőződne.-Namie bólintott, majd szemeit összezárva várta hogy bőrét elérje a kellemetlen érzést okozó folyadék. Csak néztem az arcát, majd gyorsan fújtam a sprayvel a sebhez, mire barátom felszisszent, arca kicsit eltorzult a fájdalomtól. Gyorsan rá tettem a kötszert és betekertem vele az ujját, majd egy sebtapasszal zártam le a kötést.
-Köszönöm.-nézett le rám, aki a szék előtt térdelve nézte barátja minden mozdulatát.
-Elég a köszöngetésből!-nevettem és felálltam kényelmetlen helyemről.-Megcsinálom a levest, aztán nézünk valami filmet, ha nem áll el az eső. Rendi?-indultam a pulthoz ahol Namie már elkezdett munkája várt, de még visszapillantottam a válaszért, ami egy mosollyal kísért bólintás volt. Annyira szerethető személyiség, hogy a szivem minden szegletét birtokában tartja. A legszebb mégis egyben a leggyomorforgatóbb érzés ez. Van valaki aki miatt érdemes felkelned reggel, aki szebbé teszi a napjaidat. Mégis tudod hogy akármit megtennél érte, amit szépen ki is használhat, vagy esetleg elhagyhat. Nem akarom őt elveszíteni. Kb egy 5 perc múlva elkészültem a levessel, amit ki is szedtem két tányérba. Társam csak ült, és várta a gőzölgő finomságot. Az eső kicsit sem gyengült el, az ablakon alig lehetett kilátni annyira gyorsan estek le a cseppek.
-Minnie, milyen filmet szeretnél nézni?-törte meg a csendet Joonie.
-Hmm, vagy egy új romantikus film amit nem láttam,-persze véletlenül sem direkt akarok vele ilyet nézetni.- persze nézhetünk mást!
-Az jó lesz.-fogta meg az asztalon pihenő kezemet, hogy megnyugtasson. Alább hagytam az evéssel, és alaposan a szemeibe néztem. Arcom elkomolyodot, de ez az övéről is elmondható. Megszüntetve ezt a kínosnak vallható helyzetet, elvette a kezét, mire arcomra egy kisebb csalódás ült ki.