Függőség /Kim Namjoon ff./

12.rész

Társammal nagyon jól ment a próba, a kezemet végig fogta ami kicsit közelebb is hozott minket egymáshoz. Ért a zongorához, ez nem vita téma.
-Jó! A bal kezeddel már nagyon szépen eljátszottad a darabot.- dicsért meg Yoongi. Arcára kiült a büszkeség, amit nagyon jó érzés volt látni, hiszen ezt én okoztam neki. Jobban akarok játszani, hogy láthassam még büszkének. - Legközelebb fordítva fogunk ülni.- húzott szájára egy apró mosolyt, de olyan teljesen őszintét.
-Oké! Köszi a segítséget.- mondtam, majd miközben mindketten készülődtünk a hazainduláshoz, megöleltem. Persze ez teljesen hétköznapi dolog, mindenki megöleli a barátait. De mi Yoongival elég csekély szociális életet élünk, így van hogy az ilyen alapvető interakciók kimaradnak. Ölelkeztünk már, nem erről van szó, de nem mindig tudom hogy meg kéne ölelnem, vagy sem. Mint pédául az ölelés is. Nagyon erősen magamhoz húztam, később egy kis hezitálás után ő is viszonozta ezt. Mindketten elindultunk haza, most megbeszéltük, hogy külön megyünk. Jobban is esett egy kicsit egyedül sétálni, megpróbáltam rendezni a gondolataimat. Mit is akarok, és kitől. Namjoon teljesen elveszi az eszemet és nem tudom nem szeretni. Annyira bánom, hogy Yunseoval összejöttek. Persze örülnék neki, ha tudnám, hogy Nam tényleg nagyon szerelmes. De hogy lehetne, amikor féltékeny Yoongira?
Yoongiról nem tudok mit mondani. Nagyon sok időt töltünk együtt, és erős is a kapcsolatunk. Jellemző rám, hogy ha valakit nagyon megszeretek, összekeverem az érzéseket. Nem tudok egyszerűen gondolkodni. Egy darabig cikáztak a gondolataim, majd hazaértem. Beléptem az ajtón, levettem a cipőm, lefürödtem, tanultam, és megnéztem a telefonomat. Nem jött senkitől értesítés, pedig mélyen legbelül vártam volna legalább egy sms-t. Mivel mára nem volt más tervem, úgy döntöttem letusolok, aztán készülök holnapra. Éhes nem voltam, szóval a ma esti vacsorát kihagytam. Tusolás közben gondolkozok el úgy igazán a nagy kérdéseken. Tervezgettem a holnapi, azaz pénteki napomat. Semmi érdekes nem jutott eszembe, hogy mit csinálhatnék suli után. Elmehetnénk Namjoonnal a parkba! Még az előtt mielőtt Yoongival találkoznék. Őt csak azért nem hívom, mert vele suli után mindennap a megszokott helyen találkozunk. Ezt nem is tartom rossz ötletnek, úgyhogy gyorsan befejeztem a tusolást, és rá is írtam barátomra. Legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal beleegyezett, váltottunk még pár szót, majd el is tettem a telefonomat. Amugy sem beszéltem úgy Namjoonnal, amióta itt volt nálam. Ránk fér már egy kis beszélgetés, sok mindenből kellőképpen kihagytuk a másikat, amit most be is pótolhatunk. Mesélek neki Yoongiról, csak hogy szokja. Nagyon elfáradtam, szóval hamar álomba is merültem.
Csak a szokásos rutinomat kezdtem meg, az ébresztő csengése után. Hihetetlen, hogy 5 óra ilyen hamar eltelik, ha alszik az ember. Egy fekete-fehér csíkos felső, egy sárga kötött kardigánnal, egy sötétkék nadrág és egy fekete tornacipőszerűség lett a mai összeállítás. Kis egyszerű, de eltér a szokásos fekete szerelésemtől. Gondoltam, ha már délutánra van programom, miért ne "öltözzek ki". Raktam magamnak a kulacsomba kávét, elpakoltam még pár könyvet, majd kiléptem az ajtón. Joonie éppen háttal állt, a táskáját hanyag módon, csak az egyik vállán viselve. Felső testét egy zöld mintás kapucnis pulcsi takarta, izmos lábaira egy fekete farmer tapadt, lábán pedig egy fekete magasszárú tornacipőt hordott. Ma is elképesztően néz ki ezekben. A pulcsi teljesen átadta hátának formáját, ami csakúgy mint maga Namjoon, lélegzetelállítóan fest. Elfordítottam a kulcsot a zárban, elraktam a kulcsomat, majd gondoltam, jelzek neki hogy itt vagyok. Még csak 6:50, de már itt van. Vajon minden reggel ilyen hamar itt van?
-Hmm...nem tudtunk aludni este, vagy hogy kerültünk ide ilyen korán?- küldtem felé es hatalmas, üdvözlő mosolyt, majd láttam ahogy először a lábát teszi abba az irányba ahol álok, majd teljes testével megfordul. Ajkait résnyire elnyitotta egymástól, szemeivel pedig "lecsekkolta" a mai outfitemet, amitől kicsit zavarba is jöttem.
- Ahogy mondod!-helyeselt, majd arckifejezése átváltott egy kaján mosolyra.- Alig vártam a mai napot hogy láthassalak....-vitte fel a hangsúlyt, éppen úgy mint ahogy a pulzusomat is.- ilyen színesen öltözni!- hát persze, mi másért akarna ma látni.
-Akkor megérte felkelni.-húztam a szám egy fél mosolyra.
-Mik is pontosabban a terveid délutánra?-vakarta meg a tarkóját, majd amikor odaértem mellé, elindultunk az iskola felé. Kissé zavarba ejtően tette fel a kérdést, így szokásosan elpirultam.
-Öhm,-köhintettem- igazából, még nem tudom, csak gondoltam beszélgethetnénk.-kezdtem bele mondandómba.- Keveset beszélünk....-amióta együtt vannak Yunseoval.-khm, már egy ideje.
-Igen...és sajnálom.-hajtotta le fejét. Még én mennyire sajnálom.- Csak, tudtam hogy neked ott van az a Yoongi, és te pedig tudtad hogy nekem itt van Yunseo és...
- De ez nem ugyan az, Yoongival nem járunk.- vágtam közbe. Ennyire nem látszana hogy szeretem Namot? Miest ezt kimondtam, ránéztem, majd ő is felém fordította a fejét. Azok a sötét szemei, amelyekben már annyit gyönyörködhettem, most is elragadtak magukkal. Egy pillanatra megállt a lélegzetem. Mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, mivel gyenge testemben, szívem nagyon erősen dörömbölt. Egy kis idő múlva, Joonie egy mély levegővétel kiséretében elnézett, majd hirtelen folytatta a párbeszédünket.
- Csak vele sokkal többet vagy, mint velem...erre gondoltam.- majd belépett az osztályterembe. Fel sem tűnt hogy már ide értünk. Mellette elvesztem az időérzékem és a józan eszemet is. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy mit érzek iránta....

Sziasztok^^
Szóval egy hatttttalmas kihagyás után, itt van az új rész. Igazság szerint hamarabb is hozhattam volna, de sok minden jött közbe, így sajnos csak most kezdem aktivizálni magam🥺 legyetek jók, ha tetszik voteoljatok, és írjatok kommentet😁❤️