Life as a Lannister

Fun night

Nos a barátom most sem hagyott cserben. Épp időben érkezett. Félő volt hogyha később jön  talán egy két Stark vércsepp elhullott volna.
-Minden rendben ne aggódj, csak társalogtunk.-intettem le a Vérebet.
-Nagybátyád és a Királyné is igényli ottléted a vacsoránál.
-Hát persze.-szám egy gúnyos mosolyra húzódott. A Királyné gyűlöl. Nem mintha bánnám ő sem a szívem csücske. Egyedül nagyatyám és Jaime miatt tűr meg máskülönben már réges régen elvágatta volna a nyakam.
-Megtisztelő volt megismerni téged Havas Jon! Remélem lesz még alkalmunk ilyen kellemsen elbeszélgetni.
-Én is remélem Lady Lannister.-már megint Lady....

-Mi a szar volt ez?-kérdezte Véreb.
-Mi mi volt?-értetlenkedtem.
-Megpróbált elcsábítani?-az én drága barátom aggódik miattam.
-Hahaha nem szeretem a kisfiúkat ezt te is tudhatnád. Megerőltetés nélkül képes lennék lefejezni ezt a fattyút.
-Akkor jó. Nekem sem volt az ínyemre.-morogta.
-Neked senki nincs az ínyedre.

A lakoma fényűző volt. Hát persze. Utálom az ilyet, sosem láttam sok értelmét ezeknek a csili-vili lakomáknak. Jaime az egyik falnak támaszkodva állt és engem nézett. Oda mentem hozzá.
-Hogy tetszik?-kérdezte.
-Undorító.-válaszoltam őszintén.
-Gondtam. Merre kószáltál?
-Körbejártam a környéket. Éjszaka minden sokka szebb.
-Láttál valami érdekeset?-nem akartam beavatni a kis találkozásomba a Stark fiúval.
-Tetszik a hely. Csak nagyon hideg van. A falak erősek, nehezen bevehető és innen rá lehet látni a többi kisebb főúri várra. Nem venném ostrom alá csak akkor ha nagyon fontos lenne.
-Deres urai a Starkok már hosszú idők óta. Nem véletlenül. Fanyar egy társaság nem sűrűn látod őket mosolyogni.
-Nem is azért vagyok itt...

Másnap az egyik várfalról néztem a napfelkeltét. Ilyenkor mindig van egy kis időm magamba szállni. Gondolkodni. Atyámról, a családomról , a barátaimról, magamról. De ma valaki megzavart.
-Isabelle! Hát itt vagy!-atyám volt az....