Life as a Lannister

I'm gonna kill every Stark

-Isabelle beszélhetnénk?-aggódtam. Jaime hangja nem hangzott valami vidámnak.

-Mi történt?-kérdeztem egyből.

-Ezt jobb lenne négyszemközt megbeszélni.-a barátom értette a célzást, majd egy ramaty meghajlás után távozott.

-Most már elárulnád mi a jó isten történt?!-kezdtem ideges lenni.

-Tyrion..

-Mi történt vele?!

-Catelyn Stark, Ned Stark felesége elfogta Tyriont és azzal gyanúsítja, hogy ő lökte ki a kis Stark fiút azon az ablakon.-nem hittem a fülemnek.Az apámat elfogták, ráadásul az elkövető itt van a fővárosban és ő pedig a Király segítője.

-Megölöm..Megölöm az összes Starkot!-ki akartam rontani az ajtón ám Jaime megállított.

-Várj, hidd el én is ezt szeretném a legszívesebben, de ha most megölöd te is a sorsára jutsz!-tudtam, hogy igaza van, valahogy mégsem érdekelt. Tyrion tömlöcben senyved, kitudja holnapra élni fog e még..Meg kell mentenem! Ez az egy dolog járt a fejemben.

-Akkor mégis mit kéne tennünk? Várni? Tudod, hogy nem tudok várni, kitudja mit tesznek vele, tennünk kell valamit Jaime!

-Tudom, és fogunk is! Ned Stark most a városban van. Ott fogunk rajtaütni, de utána el kell mennünk Belle nem maradhatunk itt. Az egyik Aranyköpenyes kinyitja nekünk a kaput mielőtt bárki bármit észrevenne. Megmentjük az atyád ne aggódj!

Gyorsan összepakoltam pár holmit és Jaimevel elindultunk egy bordély felé, hisz mint az kiderült a Nagy Ned Stark ott ütötte el az idejét. Épp időben értünk oda, éppen jöttek ki a kapun mikor megláttak minket meglepődtek. Mit gondoltak, hogy csak úgy elfogadom hogy az apámat elrabolták?

- Ned Stark, az atyámmal nem tudod vajon mi történhetett?-egyből a lényegre tértem és közben a kardomat erősen markoltam.

-Az atyád kilökte a fiamat egy ablakból.-közölte nyugodtan.

-Tényleg? És van rá bizonyítékod is vagy csak találgatsz?-kérdezte a bácsikám.

-Nem akarok harcot! Elmehettek békében, ha most leteszitek a fegyvert.-nyugodt volt, és ez engem nagyon bosszantott.

-Azt hiszed féltem az életem?-lepattantam a lovamról és kirántottam a kardomat hüvelyéből. A többi Aranyköpenyes sem volt rest velem együtt támadtak. Többen voltunk így a harc már az előtt eldőlt,mielőtt elkezdődött volna. A végén már csak Ned Stark maradt aki jól tartotta magát. Jaime leszállt a lováról és én tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy magának akarja a nagyurat. Hátrébb léptem pár lépést és néztem a küzdelmet. Az egyik köpenyes úgy vélte bele kell avatkoznia az párharcba és a dárdáját Stark nagyúr lábába szúrta. Miután a Segítő eszmélet vesztés közeli állapotba került Jaime megölte a köpenyest majd egy "Az öcsémet Lord Stark, visszavárom,, mondattal felült lovára és velem együtt elvágtatott.

Tudtam hová megyünk. Caster-hegyre a nagyatyámhoz. Ő majd segít megmenti Tyriont. Ha nem teszi meg ráveszem, hogy megtegye. Ő a leggazdagabb ember a Hét Királyságban és a legbefolyásosabb. De én nem féltem tőle. Átláttam rajta, tudom mi gyenge pontja és tudom, hogy már öreg. Mielőtt letértünk volna egy Királyi útról zajt hallottam magam mögül ..

-Állj!......