Life as a Lannister

The dinner

Clegane sem volt rest egyből közénk állt.

-Elég legyen!-förmedt rám.-Te pedig...-nézett Bronnra.-Most jobb ha elméssz, a kishölgy nem kíván veled beszélni.

Bronn még egy utolsó pillantást vetett rám, majd kiment a szobából. Leroskadtam a földre és a könnyeim ismét utat törtek maguknak. Utálom ha sírok, ilyenkor gyengének tűnök, és én nem vagyok gyenge!

-Hé! Jobb lesz ha ma nem méssz ki a szobádból, sírd ki magad és holnap tiszta fejjel fogod csinálni a dolgaidat és éled tovább az életed!-ránéztem Cleganere és hálásan elmosolyodtam, mindig is tudtam, hogy törődik velem, de ilyet még sosem csinált.

-Köszönöm Sandor!-meglepte, hogy a keresztnevén szólítottam, utoljára az édesanyja hívta így.

-Jólvan elég a nyálas párbeszédekből, nekem mennem kell, de holnap találkozunk.-azzal ő is kisétált a szobámból.

Ideje összeszednem magam! Tyrionnak és Jaimenek is szüksége van rám! Megmostam az arcom, majd ledőltem az ágyamra és a gondolatok, csak úgy rohamozták az agyam. Nem lesz egyszerű kivernem Bronnt a fejemből, de muszáj lesz, hisz én egy Lannister vagyok. Amúgy sem lett volna jövője a kapcsolatunknak, és így talán jobb is....

Másnap reggel kellemes látogatóm érkezett.

-Jó reggelt Isabelle!-lépett be atyám a szobámba a reggelimet szállító cselédek kíséretében.

-Jó reggelt!-erőltettem mosolyt az arcomra.-Minek köszönhetem eme korai látogatást?

-Most már elmehettek.-intett a szolgálolányoknak.-Beszélnem kell veled! Segítened kell nekem.-biccentettem, hogy folytassa.-Janos Slynt egy köpönyegforgató, megbízhatatlan alak, akit az én drága nővérem az oltalmába vett. Nos, nem tetszik, hogy ő a városi őrség parancsnoka, úgyhogy semlegesítenünk kell, amihez van egy tervem. Ma meghívom egy vacsorára, ahol bájosan elcsevegünk, majd a vacsora végén megmondom neki, hogy vagy a feje nélkül kell tovább élnie vagy mehet a Falra.

-Kit akarsz a helyére állítani?-kérdeztem.

-Természetesen Bronnt.-felelte nemes egyszerűséggel. A név hallatán összeszorult a gyomrom és hirtelen az étvágyam is elment.

-Ez miért ilyen természetes? Mint tudjuk az aranyköpenyesek összesen két emberhez hűségesek feltétel nélkül, abból az egyik Nagyapa a másik pedig én vagyok! Azt mondtad szövetségeseket akarsz, a Testőrség nem lesz hűséges Bronnhoz, ezt mindketten tudjuk.

-Te nem lehetsz a parancsnok.-felelt Atyám nyugodtan.

-Már az vagyok!-csattantam fel.

-Joffrey sosem engedné, hogy hivatalosan te legyél a parancsnok! Bronn pedig mindenben egyeztetni fog veled, és azt teszi amit tanácsolsz neki! 

-Nem akarok Bronnal egyeztetni semmiről! Ha ennyire megbízol benne az a te bajod, nem az enyém. A Testőrség úgyis mindenről tájékoztat majd, de nem fogok tanácsokat osztogatni! 

-Erről majd később még beszélünk, mert sietnem kell.-majd még mielőtt megszólalhattam volna folytatta:- Neked is ott kell lenned a vacsorán!

-Miért? Janos Slynt ki nem állhat, és az érzés kölcsönös.-felfordul a gyomrom, ha arra az emberre kell gondolnom. Nem szívleli, hogy a ,,katonái" hozzám hűségesek, és tudja ha akarnám, bármelyik végezne vele a parancsomra. Az Aranyköpenyesek a második családom, velük nőttem fel és kivívtam a tiszteletüket, együtt portyáztam velük, egy-kettőnek az életét is megmentettem.

-Azért mert tőled tart, még ha nem is vallja be. Azt akarom, hogy lássa nem félek tőle és ha esetleg rosszra fordulnának a dolgok..

-Megölöm.-fejeztem be a mondatot.