Life as a Lannister

The day when we got to the North

-Isabelle!-hallottam magam mögött atyám hangját.-Már megint nem aludtál igaz?-kérdezte.
-Nem...-vallottam be őszintén.
-Jaj te lány, hát mit csináljak veled, hogy végre aludj egy jót?!
-Alszom én.. Csak nem sokat.-és ez igaz is volt. Néha szoktam egy vagy két órát.
-Ma megérkezünk Deresbe. Szeretném ha illendően viselkednél! Fogd vissza a nyelved még ha nehéz is!-kacsintott rám.
-Ugyan nem is értem miről beszélsz, hisz én mindig tisztelettudó vagyok!-nevettem el magam.

Atyám elindult reggelizni én pedig elindultam felkeresni legjobb barátomat és egyben a volt mesteremet.

-Jó Reggelt drága barátom!-köszöntöttem vidáman a Vérebet.
-Jobbat kicsi hölgy jobbat!
-Mondtam már neked nemegyszer, nem vagyok kicsi hölgy!-fújtattam idegesen. Ám ez meg sem hatotta csak finoman kinevetett.
-Ugyan amíg majdnem egy lábbal alacsonyabb vagy nálam addig kishölgy maradsz!
-Majd ha levágok a lábadből egy lábat akkor majd egyszinten leszünk!- egy pillanatra eltorzult az arca majd mindketten hahotázásba törtünk ki.
Nos igen ő lenne a legjobb barátom. A Véreb! Bizonyára sokan hallottatok róla kedvesebbnél kedvesebb történeteket, de az igazság az, hogy nála jobb emberrel még életemben nem találkoztam! Hát igen van egy modora, de engem ez cseppet sem zavar. Ha ő nincs most valószínűleg hallott lennék! Ezért örökké hálás leszek neki.

Délután Joffreyval kellett gyakorolnom. Szerencsétlen gyermek olyan ügyetlen akár egy asszony. De ő lesz a következő Király így mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legyen belőle valami. Ha nem tanul meg harcolni ugyan mit fog érni királyként?!
-Magasabbra a könyöködet! Túl alacsonyan van a kezed a végén még lecsapom!
-Nekem ne mondja meg egy Lány, hogy mit csináljak!-üvőltött rám.
- Amíg ez a Lány képes lenne felnyársalni egy tanuló karddal addig igenis meg fogom mondani hogy mit csinálj!-vágtam neki vissza.
Ilyenkor általában megsértődik és elviharzik. Nos ez ma sem történt másképp.

Késő délutánra már volt szerencsém megpillantani Deres várát. A kapuban őrök vártak ránk....