Life as a Lannister

The Stark Family

Természetesen senkinek nem volt kifogása az ellen hogy bemenjünk. Én Jaime bácsikám mellett lovagoltam be az udvarba. Természetesen megkaptam a szokásos pillantásokat. Gyűlölöm őket! Csak azért mert leány vagyok lenéznek! Megláttam a Stark családot, volt köztük három fiú az egyik velem egy idős lehetett, és két leány, a kisebbik jól végig is mért nagy barna szemeivel, aztán Lady Stark mellette egy erős férfi aki maga Ned Stark volt.
-Ned Stark huhh?!-Jaime nem szereti Ned Starkot és ennek hangot is adott. Ő is ott volt amikor nagybátyám kardot döfött az őrült Király hátába. Semmit nem tud a bácsikámről mégis megveti. Nos nekem sem volt egy szimpatikus férfi meg kell hogy valljam.

A szokásos köszöntés után vacsorához készülődtünk. Megmutatták hol lesz a szobám és kaptam egy helyes kis szobaleányt, bár szerintem félt tőlem de nem hibáztatom érte. Tyrion természetesen nem jön a vacsorára nem szereti az ilyesmit. Úgyhogy egyedül a bácsikám társaságára számíthattam. Elindultam egy körútra hogy kicsit felfedezzem a környéket amikor egy fehér farkas futott felém morogva. Egyből kardot rántottam hogy megöljem de meghallottam egy hangot magam mögül.
-Szellem ide hozzám!-megfordultam hogy lássam ki a hang forrása. A fiú velem egy idős lehetett, fekete haja volt és sötét szemei. Őt nem láttam az érkezésünkkor.
-Sajnálom Lady hogyha megijesztette a farkasom!-illedelmes volt de tudatlan.
-Nem vagyok Lady! A farkasod pedig nem ijesztett meg ő jobban járt hogy itt voltál!
-Sajnálom ha megbántottalak! Havas Jon vagyok!-egy fattyú ez érdekes.
-Egy fattyú.-az arcizmai összerándultak erre a mondatra.-Megbántottalak? Nem állt szándékomban! Szeretem nevén nevezni a dolgokat! Fattyú,törpe ,szajha. Isabelle Lannister vagyok!-arcán meglepődöttséget láttam.
-Lady Isabelle!-térdet hajtott.
-Ugyan,ugyan állj csak fel! Nem szeretem az efféle udvariaskodást.
-Önnek nem a vacsorán kéne lennie? Elkísérem szívesen!-ismét meghajolt.
-Köszönöm Havas Jon de azért nem vagyok a vacsorán mert nem szeretnék ott lenni nem azért mert eltévedtem! Gondoltam felfedezem a környéket de a farkasod megzavarta terveimet.
-Szellem csak védi azt ami az övé.
-Én pedig megölöm azt ami az utamba kerül.-elmosolyodtam.
-Ha nem haragszol, megkérdezhetem miért van nálad kard?
-Nem haragszom meg. A kard azért kell hogyha bárki meg szeretne ölni engem vagy a családom bármely tagját akkor meg tudjam védeni!-kissé hitetlenkedett.
-Én úgy tudom hölgyek nem vívnak.
-Én pedig úgy emlékszem nem kérdeztelek!-kezdtem ideges lenni.

-Hát itt meg mi folyik?!-ismerős hang szólalt meg a hátam mögül......