Life as a Lannister

The tournament

A Segítő tornája...Már előre láttam,hogy roppant érdekes lesz és nem tévedtem.Minden aznap reggel kezdődött,amikor  barátom a Véreb morcosan jött reggelizni, a bátyja a Hegy természetesen részt vesz ezen a nevetséges tornán és ennek annyira nem örült. Nem hibáztatom, a testvére egy valóságos nos egy 'hegy' és emellett még egy orbitálisan nagy barom is. Már kiskorában sem volt normális, amikor úgy döntött, hogy belenyomja édes kis öccsének arcát a tűzbe. Így hát természetesen én sem kedveltem és ilyenkor jó barát módjára teljes vállszélességgel állok a barátom mellett.

Délután kezdődik ez az egész undormány, én, a Király, a Királyné, Joffrey és a többiek mellett álltam. A "jobbnál-jobb", 'harcosok' már alig várták a torna kezdetét.. Azt hiszik ha lelöknek valakit egy lóról azzal harcosokká válnak.De történtek izgalmas dolgok is, például a Hegy teljesen véletlenül megölt egy ifjú legényt. Hát igen "kellemes ,, látvány volt. Az utolsó kettő bátor hős; a Hegy és Ser Loras volt. Ser Loras a Viráglovag...Minden tornán egy vörös rózsát ad egy szerencsés hölgynek. A mai nyertesünk Sansa Stark volt aki látszólag oda meg vissza volt a lovagtól. Joffreynak nem tetszett, hogy a leendő felesége ennyire örült egy idegen férfi ajándékának.

-Az a szuka azt hiszi neki bármit lehet?! Később majd még megkapja érte a magáét!-dühöngött.

-Ha nyilvánosan fenyegeted a Segítő leányát lehet a végén még te kapod meg érte a magadét.-közöltem vele a tényeket.

-ENGEM NEM BÁNTHAT SENKI!-üvöltött vissza. Én erre természetesen csak kinevettem. Buta kölyök majd rájön.

Az utolsó párharc következett. Ser Loras lova tüzelt, amit a Hegy csődöre meg is érzett. Hmm... ez a Ser Loras nem is olyan ostoba mint gondoltam. A Hegy nagyot esett a lováról. Mindenki tátott szájjal bámulta hisz senki nem hitte el, hogy ez lehetséges. Gregor dühösen állt talpra és a kardját követelte, majd miután megkapta egy határozott csapással levágta lova fejét, ezután a Viráglovag felé indult és nagyot taszított rajta. Meg akarta ölni. Az addig mellettem békésen álló Sandor most elrohant mellettem, majd mielőtt a Hegy megölte volna a nemes ifjút, elé állt és kardjaik találkoztak. Én is felálltam,hisz ha arra kerül a sor meg kell védenem a barátom, ám mielőtt erre alkalmam lett volna a Király közbeszólt.

-Elég legyen a Királyotok nevében!-erre mindketten megtorpantak.

-Pedig ha ne szól bele kettéhasítom a rohadékot-dühöngött a barátom.

-Igen, igen tudom,de közbeszólt úgyhogy ideje lenne végre továbblépned, mert már kezd unalmassá válni a rimánkozásod.

-Kapd be!-erre én csak felnevettem, ám az örömöm nem tartott sokáig, Jaime jött felém gondterhelt arccal.....