Life as a Lannister

Little Bird

Az egész csapat megállt. Elkértem egy íjat az egyik íjászunktól, majd a bokorba lőttem. Egy ordítás törte meg a feszült csendet, egy kisfiú volt az.

-Ki vagy te?-kérdeztem.

-Könyörgöm ne bánts!-könyörgött nekem sírva.

-Az kérdeztem ki vagy te?!

-Joseph a nevem.

-Ki küldött?

-Lord Varys küldött, hogy kövesselek titeket. Tudni akarja merre mentek.-hát persze gondolhattam volna, hogy a pók utánunk küldi majd az egyik kismadarát. Ideges lettem, és hát ha ideges vagyok nem mindig cselekszem helyesen. Kést rántottam, mire a kis Joseph újra sírni kezdett.

-Azt üzenem Lord Varysnak, hogy ha még egyszer utánam küldi az egyik kismadarát, levadászom először a madárkáit majd a végén őt is!-majd egy határozott mozdulattal megszabadítottam a kisfiút egy igencsak fontos testrészétől.

-Ideje lenne tovább mennünk.....

Pár nap múlva megérkeztünk Nagyapához. Mint kiderült számított az érkezésünkre. 

-Nagyapa tennünk kell valamit!-kezdett elfogyni a türelmem.

-És mégis mit kéne tennünk drága Isabelle?

-Háborút kell kirobbantanunk.Ha ezt csak úgy szó nélkül hagyjuk ki fog minket tisztelni ezek után?-szólt Jaime.

-Hát akkor legyen háború!

Tudom, tudom rövid kis rész lett, de sajnos nincs sok időm az írásra:(De azért igyekszem srácok úgyhogy addig is élvezzétek ezt a részt. Remélem jól telik a nyaratok és nincs olyan sok dolgotok mint nekem:D Puszillak titeket