Nem vagyok egyedül ~ Stranger Things fanfiction

2

Tizi szemszöge:

- Jenny beszélnünk kell!

- Szerintem meg nem kell

- Jenny! Tudni akarsz mindent? Oké. Will és Mike miattad vesztek össze. Mikenak nem vagy szimpi, ezért megkérdezett minket, hogy mi nekünk mennyire vagy szimpatikus. Mikeon kívűl mindenki nagyon szimpatikusnak tart és szerintem Willnek még be is jössz.

- Hagyjad már. Nem voltam soha senkinek sem kiszemeltje (azta de értelmes😂). Most miért lennék?

- Mert Will azért ment neki Mikenak, mert téged védett. Figyelj. Elviszlek a következő talinkra. Ott, megígérem, bármit kérdezhetsz bárkitől, oké? - nyújtottam felé a kezemet.

- Rendben - egyeztünk meg.

- Akkor, talizunk a megbeszélésen - mondtam és már indultam volna, mire megfogta az alkarom és visszarántott.

- Hol is lesz a megbeszélés?

- Ja, most azt hiszem nálam. - nyújtottam neki egy papírt, amin a cím volt. -Tessék. Itt lakom a nevelőapámmal.

- Nevelőapád?

- Igen, az igazi szüleim...

- Jaj, ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni.

- Nyugi, nem voltál az. Ha gondolod, a megbeszélésen megkérdezheted. Ott majd mindent szabad.

- Rendben. Viszont én megyek, mert Henry mindjárt itt lesz. Szia.

- Ki az a Henry?

- Majd a megbeszélésen! - kacsintott.

- Értettem a célzást. - köszöntünk el így egymástól, majd hazamentem. Otthon már várt Jim, nagy mosollyal.

- Szia Jim.

- Szia Tizi.

- Miért nem hívsz Janenek?

- Mert miért ne? - nevetett.

- Nagyon vicces. - öleltem meg.

- Na jó. Csak mások előtt hívlak Jane-nek. Különben meg Tizi vagy. Így szoktad meg a neved, ugye?

- Na jó, igen. Mikenak köszönhetem azt is.

- Tudom, hogy a pasid a mindened. De! Most menj tanulni, és szólok ha kész a gofri. - kacsintott rám. Én elmentem a szobámba, és elővettem a bioszt. Jim szólt, mikor kész lett az uzsonna, megettük, és még befejeztem a tanulást, majd elmentem Mike-hoz. Kicsit dumáltunk, majd Jim hívott, hogy menjek haza, haza is mentem, majd lefürödtem és elmentem aludni. Holnap szombat, úgyhogy holnap mindent megtudhat Jenny, amit akar...