Nem vagyok egyedül ~ Stranger Things fanfiction

9

Will szemszöge:

Ott voltam. Tótágasban. Újra. Nagyon rossz itt. Félek, hogy meg fogok halni.

Jenny szemszöge:

- Ha valakit el akarsz vinni akkor engem vigyél! - kiáltottam. Nem akarom, hogy Will tűnjön el. Miattam van minden. Nekem kéne megfizetnem érte. - gondoltam. De a szörny másképp döntött. Felkapta Willt és egy nagy fény kíséretében eltűnt. Sírva rogytam össze. - NEEEEEEEEEEEEEEEEEE. WIIIIIIL. WILLLLLL????? WILL?????!?!!?!?!?!?!? - igen, szeretem őt. Nagyon fáj, hogy elvesztettem. Meg kell találnom. De ezt most egyedül kell csinálnom. Ha Mike is tudna róla, akkor csak akadályozna. Igen, ez lesz az. Elmegyek abba rohadt világba és megkeresem Willt.

Eleven szemszöge:
- WIIIIILLLLLL???!??!?!? NEEEEEE. - ennyit hallottam.

- Mi történt? - kérdezte Joyce. 

- Nem tudom. - és kirohantam. Éppen csak annyit láttam, hogy Jenny a földre rogy és sír.

- Jenny, mi a baj? - kérdeztem.

- WILL. De- de- demo- *sír*

- Willt elragadta a demogorgon? -gyűltek könnyek a szemembe. Jenny csak bólogatott. - Ne. Az nem lehet. Gyere be. - mondtam és bekísértem Jennyt.

- Mi volt az a sikítás. És hol van Will? - kérdezte Joyce. Jennyre nézett, aki megint elkezdett sírni. Láttam a nőn, hogy megijedt. De muszáj volt elmondanom.

- Willt elkapta a demogorgon. - Joyce is sírni kezdett. 

- De megtaláljuk. Ne aggódj. 

- Ne aggódjak? A fiamat megint elrabolták, és azt kéred, hogy ne aggódjak? 

- Igen, mert meg fogom találni, Jennyvel.

- Nem. - hallottam Jenny rekedt hangját.

- Nem? Mit értesz azalatt, hogy nem?

- Azt, hogy most nem segítek. Mert ez nem a ti feladatotok. Az én hibám, hogy Willt elragadta az a szörny. Nekem is kell megtalálnom. Egyedül.

- Mi? De Jenny ez nem a te hibád.

- DE IGEN AZ ENYÉM. Hagytam, hogy Willt elvigye a demogorgon.

- DE EZ NEM IGAZ. Én hallottam, mikor azt mondtad, hogy ha valakit el akarsz vinni akkor az te legyél. Aztán pedig azt mondtad magadban, hogy nem akartad, hogy Willt vigye el. Mert nem akarod, hogy a sok szörnyűség megtörténjen újra vele. Tudom, hogy félted, de ez nem a te harcod. A mi harcunk.

- Én szeretnék kérni valamit.

- Mit?

- Először is, hogy El kérlek ne nézz bele mindig a fejembe. Szeretnék egy-két dolgot veled nem megosztani.

- Rendben. Mi lenne a másik dolog.

- Idő. Szeretnék most egy kis időt kérni.

- Hát jó.

- Nem, nem jó. Pont most kérsz időt? Mikor Will haldoklik?

- Nem tudhatod. - mondta Jenny könnybelábadt szemekkel. Nem akartam, de muszáj volt kimondanom.

- Mike. Állj le. Fogd be és maradj meg magadnak. Ha Jenny időt kér, megkapja. Ő is pont ugyanolyan sokat segített a szörny után kutatni mint én. Szóval azt csinál amit akar, te pedig hallgatsz. Megértetted?

- Nem is ismerek rád. Jenny teljesen megváltoztatott. Ez nem te vagy.

- Nem Jenny miatt viselkedem így. Miattad.

- Utállak Eleven. Bárcsak sose találtunk volna rád. Àtkozom a napot amikor megismertlek. - mondta Mike és elviharzott. Fájt amit mondott, de tudom, hogy igazam van. Ő is tudja, és ezt később megbeszéljük.

- Sajnálom El. Inkább megyek, mielőtt nagyob bajt okozok már azzal, hogy itt állok, sziasztok! - köszönt el Jenny.

- Jaj Jenny várj. - mondtam, de a lány nem állt meg.

- Hagyj most El. Kérlek. - és azzal elment. Nem fogok kutakodni a fejében. Csak sajnos úgy érzem, hogy ennek nem lesz jó a vége...