Nem vagyok egyedül ~ Stranger Things fanfiction

8

Eleven szemszöge:

Másnap, mikor felkeltem furcsán éreztem magam. Csak a tegnapi járt a fejemben, és nem volt jó érzésem. Kicsit olyan, mintha valami most is figyelne. Talán ha kimegyek, akkor megtudhatom mi lehet az. Tehát kimentem. Leültem, bekötöttem a szemem és bekapcsoltam a rádiót. A megfelelő csatornára állítottam. Ott voltam, azon a sötét helyen, de nem láttam semmit. Viszont volt ott egy árny, amit nem nagyon ismertem fel, mert hiába mentem közelebb, az árnyék, ugyanolyan távol volt. Hirtelen megszólalt mögöttem egy hang.

- Ha nem látod, segítek. - Jenny volt az.

- Hogyan?

- Mikor ezt csinálod, az elméd nyitott könyv számomra. Ezáltal sajnos a Demogorgonnak is. Nagyon veszélyes ezt csinálnod, ráadásul itt kint a szabadban. Menjünk be, és akkor kiderítjük együtt, hogy hol van, úgy hogy nem fog minket meglátni, oké?

- Hát jó. - bementünk. Nem tudom, mennyi ideig lehettem kint, de Hopper már csinálta is a reggelit. A szokásos volt. Eggo torony. Sosem unom meg ezt a reggelit. Imádom. Reggeli után, Jimnek mindent elmeséltünk, és azt mondta, ott lesz mellettünk, ha esetleg megijednénk. De nem fog zavarni. Legalább is, megpróbál. Bekapcsoltam a rádiót, és Jennyvel becsuktuk a szemünket. Úgy, hogy ő is tud ilyeneket nem félek amikor itt vagyok. Olyan, mintha most lenne ilyenkor velem egy pajzsom, ami megvéd mindentől és mindenkitől. Jennyvel Tótágasban voltunk és a szörny után kémkedtünk. Igaz, hogy csak a szemünkkel, de ott voltunk, Tótágasban. Jenny azt mondta, bármi baj lesz, ő megvéd és nem fogja hagyni, hogy a szörny megtudja hogy kémkedünk utána. Ez kedves volt tőle. Nagyon bátor, okos és szép is. Na de most koncentrálnunk kell. Megint láttam az árnyat. Jennynek megszorítottam a kezét, hogy tudassam vele, látom a szörnyet. Bár ő is látta, amit én látok, de akkor is akartam vele tudatni máshogyan is. Közelebb mentem megint, és jobban láttam. A demogorgon volt. De egy kicsit máshogyan nézett ki. Zöld volt, meg kék és lila is volt benne. Ijesztőbb volt. Közelebb mentem még, és akkor rámüvöltött. Megijedtem nagyon, de nem kerültem ki Tótágasból. Bent voltam még mindig. Miért nem "ébredek fel"? Kiabáltam, hátha a való életben is meghallanak. Hop megszorította a kezem, hogy minden rendben van. A rádión keresztül próbáltam velük beszélni. 

- Hahó! Hallotok? 

Jenny szemszöge:

- Hahó! Hallotok? - Hallottam Elt a rádióban. Ami azért volt furcsa, mert én még nem jöttem ki Tótágasból. Jim beszélt Elevenhez.

- Igen, hallunk. Mi a gond? Jenny ott van még mindig, vigyáz rád.

- Nem tudok kijönni Tótágasból. 

- Mi? Azt meg hogy? - kérdeztem.

- Nem tudom, de nem tudok "kijönni".

- Az baj. Mert akkor ha nem akarjuk, hogy Elt észrevegyék, akkor nekem is mindig ott kell maradnom. Vagy itt.

- Hát, igen.

- Akkor maradok veled. Az lesz a legjobb, ha a többieket idehívod Jim. Megteszed? Kérlek.

- Persze Jenny. - mondta.

Jim szemszöge:

Nem akarom, hogy baja legyen Elnek. Ha megtalálja az a szörny és elviszi vagy valami, akkor nem tudom mit csinálok. Szerencsére Jenny vigyáz rá. Aranyos tőle. Viszont Elt nagyon gyorsan ki kell hozni, mert Jenny se bírja sokáig. Felhívtam Joycet és mondtam neki, hogy szóljon a srácoknak, Nancynek és Jonathannek is. Mindenki kell.  Bárki, aki tud a dolgokról, él és mozog. Nem telt bele sok idő, két kocsi hajtott be.  Jonathan, Nancy, Joyce, Wheeler, Sinclair, Will, Henderson, Harrington és az a vörös. 

- Mi történt? -rontott be Wheeler.

- Eleven nem tud kijönni Tótágasból. Beszélni nem tud, csak akkor tud kommunikálni, ha az adóvevő be van kapcsolva. Jenny a pajzsa, vigyáz rá, mert ahányszor Tizi elmegy Tótágasba, a szörny megláthatja. Nem tudjuk mit akar.

- Én tudom - mondta Jenny.

- Mi? Mit? - szólt El.

- Az elméjét. A testét, az agyát. Mindent akar. Lehetőleg élve kell neki Eleven. - ez lesokkolt mindenkit.

- Honnan tudod? - kérdeztem.

- Mikor megérintettem a demogorgont, mintha beszélt volna hozzám. Arra kért, vigyem el neki Elt. Azért ájultam el, mert nemet mondtam neki. - mondta. Lefagytam teljesen. A demogorgon arra kérte őt, hogy vigye el neki Tizit lehetőleg élve? 

- Lehetőleg élve kellek neki? - kérdezte El.

- Igen. - válaszolt szűkszavúan Jenny. Ennek az lett a következménye, hogy Mike odament és fellökte Jennyt. 

- Ne. El? El? EL? EL? EL! ELEVEN?! NEEEE. - sírt. - Most tudod mit tettél? -kérdezte Mikeot Jenny könnyekkel a szemében. 

- Mit? Hozzád értem? Nem vagyok tetves tudd meg.

- AZT UGYE FELFOGTAD, HOGY KIZÖKKENTETTÉL A KONCENTRÁCIÓBÓL? - hangjában hallatszott a düh.

- És akkor mi van?

- GRATULÁLOK. MIVEL ALÁÍRTAD A BARÁTNŐD HALÁLSZERZŐDÉSÉT. A DEMOGORGON TUDJA, HOL VAN. MEG FOGJA TALÁLNI, ÉS ELVISZI. Megöli, és ezt neked köszönheti Mike Wheeler. - Wheeler ezt most megérdemelte.

- Mit képzeltél? Azért, mert meglöksz, annak semmi következménye nem lesz? Hát nem. A tetteinknek következményei vannak. Tanuld meg ÉS NŐJ VÉGRE FEL! - ordította és kiszaladt az ajtón.

- Jenny várj - szaladtam utána.

Will szemszöge:

- Ezt most miért kellett?

- Én nem tudtam, hogy...

- Szerinted Hopper miért mondta azt, hogy Jennynek vigyáznia kell Elre? Mert annyira vicces?

- Fogd be és baszódj meg.

- Fiuk elég - üvöltött anya, de nem érdekelt.

- Baszódj meg te. - Üvöltöttem. 

- Miért ilyen fontos neked El?

- Mert ha ő nem lenne, már rég megrohadtam volna Tótágasban. Megérthetnéd, miért nem szeretném hogy meghaljon.

- Én sem akarom hogy meghaljon.

- De. De igen, akarod. Különben figyeltél volna Hoppra és nem lökted volna fel Jennyt.

- Miért ennyire fontos neked Jenny?

- Az nem lényeges.

- Will, mondd el nekik - mondta El. De nem a rádióból hallottam. Hanem a fejemben. Mit keres ott?

- El lécci mássz ki a fejemből. - kérleltem.

- NEM. TUDNIUK KELL. MIELŐTT MEGHALUNK. MINDENKINEK MEG KELL TUDNIA. - mondta, majd levette a kendőt maga előtt. - Will szereti Jennyt. - erre a mondatra pedig megjelent az említett személy.

- Will......

- Sajnálom, ez van. Beléd szerettem. 

- Will, én... Nem is tudom, hogyan mondjam el neked.

- Értem. -tudtam, hogy soha nem lesz barátnőm. - Elmentem levegőzni.

- Will ne menj el - mondta anya.

- Anya, MOST hagyj. - mondtam. Meg akartam emészteni. Megemészteni a tudatot, hogy a szerelmem nem szeret. Mindenki egy büdös kis buzinak tart. Talán igazuk is van. Talán soha nem viszem semmire az életben. 

- Will! Vigyázz! - Mondta Jenny, és megfordultam. A demogorgont láttam. Megijedtem, de lefagytam. 

- Ha valakit akarsz, akkor engem vigyél el. - üvöltötte Jenny. Nagyon bátor dolog tőle.  De a szörny nem őt vitte el. Hanem engem...

Gyelekik! Ez egy 1000 szavas rész. Remélem tetszett, ha igen akkor komi és csillag! ;)