Nem vagyok egyedül ~ Stranger Things fanfiction

13

Miközben a két lány buszozott, addig egymás fejében olvastak és beszéltek. Nem akarták, hogy bárki is tudjon a tervükről, így Jennynek muszáj volt Elt beengedni a fejébe.

- Mi van, ha a nővéred nem fog segíteni?

- Ő a te nővéred is, és biztos vagyok benne, hogy segíteni fog nekünk.

- Oké, hiszek neked... Amúgy, amikor így fejben beszélgetünk, akkor Will tud velem beszélni?

- Az a gond, hogy sajnos ezt nem tudom. Majd ha megpróbál üzenni, akkor lehet, hogy majd én is látom és hallom azt.

- Jól van. Na és akkor mi lesz? Amíg meg nem találjuk Kalit, addig fejben dumálunk vagy mi? Mert te is tudod, hogy utàlom, ha a fejemben olvasol...

- Az a gond, hogy nem tudom mennyire lenne biztonságos, ha nem beszélgetnénk így.... Ó, itt vagyunk. Gyere, leszállunk.

- Oké. - fogta magát Jenny és Elevennel együtt leszállt a buszról. A két lány bement egy sikátorba. El meg akarta tudni, pontosan merre van nővére. Jenny is besegített, így nem kellett a rádió. A barna hajú lány, hamar megtudta, hol találja a Eight-et (éjt-et) így odasiettek. Bementek egy másik sikátorba, és Eleven megszólalt:

- Kali?

- Jane? Te hogyan kerültél ide? Ez meg kicsoda veled?

- Jenny vagyok.... Vagyis... Four(fór)....

- Akkor te is....

- Igen...

- Újabb testvér... még egy húgica... Gyere ide - mondta Eight és megölelte Jenny-t. Hogy-hogy nem tudtam rólad? A szivárványos szobában csak ketten voltunk mindig.

- Én a labor másik feléről "származom".

- Tyű.... El sem hiszem. Mi az erőd?

- Hát, felerősítem a képességeit Elnek, a víz alatt tudok lélegezni és minél több időt töltök Ellel, annál inkább úgy érzem, hogy tudok képességet tanulni. Úgy értem ezt, hogy mintha El adott volna az erejéből egy keveset.

- Arra gondolsz, hogy Telepátia és telekinézis képességed is van, ami Jane-től származik?

- Igen.

- Jenny, ezt nekem sem mondtad még. Elveszel az erőmből?

- Nem tudom hogyan csinálom.

- Jó. A lényeg az, hogy nekem van elég.

- Jenny! Mutasd meg, mekkora az a tárgy, amit fel tudsz emelni.

- Hát jó.

- Kiraktam eléd egy tollat, egy követ és egy gyümölcstálat. Próbáld meg, az összeset felemelni

- Oké. - Jenny, próbálkozott. A tollat sikeresen felemelte. A nagyobb kődarabbal meggyűlt a baja, de felemelte azt is.

- Ez... Nem fog.... Menni -lihegte. Kimerült volt.

- Tudom, hogy sikerülni fog, Jenny! Hiszek benned

- Will?

- Sikerülni fog Jenny! Mennem kell

- Will kérlek ne menj el... Mi van veled? Will? Will? WILLL? WILL!?!? - Jenny sírva rogyott össze. Eight és Eleven csak azt hallották, ahogy ordibálja az eltűnt fiú nevét.

- Jenny? Jól vagy?

- Igen. Folytatom. - mondta. Jenny nagy nehezen felemelte a követ ereje szépen fejlődött. A követ egyszer csak dühében összetörte (megjegyzem, itt arra akartam gondolni, hogy Jenny annyira dühös volt, hogy Will elment, hogy széttörte a követ😊) .

- Jenny, valami baj van. Mit mondott Will?

- Csak azt, hogy hisz bennem *sír* és hogy mennie kell - Jenny tovább sírt.

- Látod? Mondtam, hogy szeret téged.

- De bízik bennem.

- És az miért baj?

- Mert ha elbénázok valamit, akkor az Will életébe is kerülhet.

- Nem tudhatod biztosra. Meg amúgy is, azért gyakorolsz, hogy meg tudd őt menteni, nem?

- De.

- Na látod. Koncentrálj arra, hogy Will élni fog, ha tovább gyakorolsz

- Oké... -Jenny nagyon sokat gyakorolt, jól ki is fáradt. Eleven is gyakorolta/fejlesztette erejét azták 8kor este mindketten ágynak dőltek.

- Jó éjt hugicák!

- Jó éjt Kali!

- Jó éjt Eight...

- Mikor keltselek titeket?

- Ne kelts fel minket légy szíves. Szeretnénk addig aludni, amíg csak tudunk.

- Hát ha ezt szeretnétek, akkor rendben.

- Köszönjük! -mondták a lányok kórusba, majd elaludtak. Egymással beszélgettek álmukban:

- Mi van, ha nem tudjuk Willt megtalálni?

- Nem lesz ilyen. Meg fogjuk találni, megmentjük és utána boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

- Azért ennyire még ne gondold túl.

- Rendben, aludjunk.

- Oké.