Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

7. rész - Újdonságok

Nagyon rosszul aludtam el... úgy tűnik, hogy ez az igazság megtudásával felkavarta a lelkivilágom. De már annak is örülök, hogy tudok a faktumról és túlestem az éjszakán.

-Jó reggelt Larinám, kész a reggeli-keltegetett a nagyi.

-Viszont, alig várom már, mindig is finom volt itt a kaja-simogattam meg a hasam.

-Jó ezt hallani-ekkor a mami észrevette a kitűzőt, ami a kezemben volt alvás közben-Hát ezt a fibulát honnan szerezted?

-Öhm... otthon találtam-nem mondhatom el, hogy valójában a padlásunkon.

-Értem, és azt tudod, hogy honnan való?

-Semmit se tudok róla, csak megtetszett, hogy a testvérem neve van rajta.

-Igen, mert ezt a brosst a testvéred kapta, mikor elkezdte az általánost.

-Azta! És tudsz még mesélni róla?-vidultam fel.

-Persze, szóval... amikor Benedek beiratkozott az általános iskolába, akkor a tanévnyitón az igazgató minden elsős diáknak osztott ki ilyen csillogós kék színátmenetű kitűzőt, amelyen fekete, vastag betűkkel lett ráírva az adott elsős tanuló neve.

-De jó még tudni az igazságot kibővítetten. És miután apa és Beni elköltözött Bécsbe ott mi lett velük?

-Új életet kezdtek, és Beni fiam is az ottani általánosba iratkozott át.

-Hé,mi ez a kupaktanács itt? Kihűlnek a juharszirupos palacsinták!-nyitott be hozzánk mosolygós fejjel a tata.

-Ó tényleg a reggeli! Gyere Lara...-majd a nagyimmal kimentünk az étkezőbe és megreggeliztünk. Úgy volt ahogy gondoltam... Istenin süt a papim, fiatalabb korában szakács volt egy étteremben. No, az evés után összepakoltam a ruháim, hisz aznap megyek haza. De egy utolsó játékmenetnek kint Secóval voltam. Igaz, nincs a legjobb állapotában, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet vele jól ellenni.

-Drága kutyuskám... te is jó sok emléket adtál nekem, melyt soha nem fogok elfelejteni. Konkrétan már te is a családhoz tartoztál, meg még most is az vagy és büszkék is vagyunk rád. Hisz megmentetted a nagyim életét, mikor a boltból hazafelé menve egy kóbor farkaskutya támadt rá. Azóta lettél te a család kis kedvence, ezúton is köszönök neked mindent.

-Larina! Indulunk!-dudált a kocsiból anya. A hangra mami és papi is kijöttek az udvarra a holmimmal együtt.

-Szia mama, szia tata!-adtam puszit a nagyszüleim arcára-Nemsokára újra találkozunk!-integettem nekik az autóból és ők is nekem.

-Kislányom, hogy érezted magad?-kérdezte anya miközben hajtott haza.

-Nagyon jól! Újra láthattam Secót, otthon mi újság van?

-Drága lányom, holnap suli így muszáj lesz a maradandó mai szabadidődet a tanulásra terelned. És van egy hírem.

-Tényleg? Micsoda?-lepődtem meg.

-Felvettek az iskoládba matektanárnőnek!-jelentette ki anya.

-Komolyan? Jaj ne...-mondtam halkan az utolsó két szavat.

-Bizony ám csillagom, holnap lesz az első tanítási napom. És mivel tudom, hogy lesz neked matekórád, tehát jobb ha készülsz!-teljesen leblokkoltam... Anya az új matektanár? Most még jobban fog utálni az osztály... szeretem anyut, de ez csak rontani fog a helyzetemen...

-És a korábbi matektanárunk hova tűnt?

-Tudod te is, hogy már idős volt... így hát elvonult nyugdíjasnak.