Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

15. rész - Minden jó, ha vége jó

Hazaérve megpillantottam Őt! Benit... a híres-neves bátyámat! Simon Benedeket!

- Beniiiii - nyújtottam el az i betűt, miközben a nyakába borultam - Hát te meg mit keresel itt?

- Nem emlékszel? Megígértem, hogy meglátogatlak titeket - mosolygott rám. Beni rettenetesen megváltozott a felvételim óta. Sokan nőt, szinte már egy férfivel is összelehetne téveszteni, de én őt így is szeretem.

- Jaj... Beni drágám, kész a vacsora! - hallottam, hogy egy ismeretlen női hang szólal meg a konyhánkból.

- Nagyi, mindjárt megyek, de előtte szeretnélek bemutatni valakinek - Szólt vissza a bátyusom ennek az "idegennek", majd ez a valaki ki is lépett az előszobába.

- Larinám? Tényleg te vagy az? Húú de meg nőtél édes lányom! - kezdett elpuszilkodni, de nekem továbbra is értetlen fejem volt.

- Jó estét asszonyom - köszöntem neki illedelmesen.

 - Lara... nem ismered fel? - kezdett nevetni rajtam Beni.

- Kit?

- Semmi baj aranyom, hogy ismertél meg... hosszú idő telt el, mióta utoljára láttuk egymást - nézett fel rám mosolygósan - A mamád vagyok gyermekem, Simon Júlia. Édesapád anyukája - s ekkor leesett.

- Mama! Tényleg te vagy az? - borultam oda hozzá teljes szívemből - Annyira hiányoztál!

- Te is nekem...

- De amúgy... most anya hol van? - tűnt fel nekem végre. Juli nagyi közben kiment WC-re.

-Nincs itthon, valamilyen férfi láttam őt az előbb az utcán távolról - magyarázta el nekem Beni, tuti Vili bácsival van. Hirtelen mögöttem benyitott anyukám... jól gondoltan Vili bácsival.

- Jó estét Lara... - látta meg Benit mögöttem - Benedek? -lepődött meg anyám elég rendesen, s még jobban az infó tanárom, kezében Odillal.

- Margit, mit keres ez a férfi a házadban?! - a hangjában már dühöt lehetett érezni. De nem Benire, hanem anyámra.

- Vili, ne tőlem kérdezd! Hanem a lányomtól, ami meglepően engem is érdekel, hogy Benedek miért van itt!

- Az úgy volt, hogy... -  kezdtem bele a magyarázkodásomba, de Vili bá félbeszakított.

- Ha megakarsz engem csalni evvel a szemétládával, akkor azt ne a lányodra fogd! - kezdett el anyámmal felemelt hangon beszélni. S Odilt közben a kezembe adta, ki csendes sírásba is kezdett, s én próbáltam meg lenyugtatni.

- Cssss ne sírj Odil, psszt - súgtam oda neki, de a nagyi inkább átvette tőlem.

- Hogy minek nevezted te Benedeket?! - fordult anyám is ellene - Komolyan azt hitted, hogy megcsallak?!

 - Kérlek szépen Szemétládának szólítottam, s ez még enyhe hozzá képest... És egyértelműen megcsalsz!

- Hátha te szerinted a fiam egy szemétláda, akkor te meg egy lócitrom! - tette anya a kezét keresztbe.

- Margit, hát ő a fiad? - bólintott - Jaj nagyon aranyos, pont olyan mint ahogy mesélted - most meg mosolygott a bátyámra, ki megszólalt végre.

- Szóval most egy aranyos szemétláda vagyok?! - szúrós szemekkel nézte Beni az infó tanáromat.

 - Benedek valóban aranyos, igen, de te meg egy bunkó lócitrom vagy! Takarodj ki azonnal a házamból! - mutatta meg anya a kijáratot, majd ez a bunkó alak el is hagyta a birtokot.