Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

8. rész - Saller

Miközben aludtam éreztem valamit magamban, de annyira érdekes egy érzés ez... Mivel sokat olvastam, így úgy értelmezem ezt, hogy ennek az érzésnek a neve: Valódi boldogság! Soha életemben nem éreztem magam ennyire boldognak. Persze voltam már jókedvű, de ennyire még nem. Reggel mikor az ébresztőmre felkeltem, már egy üzenet pittyegett a telefonomon...

Benedek: Jó reggelt Lara ❤️

Nem haboztam, visszaírtam...

Larina: Neked is 😊

Evvel a reggeliüzenettel vígan indultam el a suliba. Ivett-tel megint összefutottam, elkezdtünk beszélgetni és együtt folytattuk utunkat az isi fel. Röviden a szokásos történt...

-Szia Lara, milyen volt a tegnap a délutánod?-kérdezte.

-Szervusz, Hát... nem valami jól-hajtottam le a fejem.

-Miért? Anyukád szidott?

-Mondhatni... Ugye, hogy most matektanárunk lett és közelebbről megismerte az osztálytársaimat azt mondta, hogy nem is utálatosak, hanem igenis kedvesek!-próbáltam utánozni anya hangját.

-Csak színleltek!

-Igen, ezt én is jól tudom. De anya nem hisz nekem.

-Hátha sikerül meggyőzni!

-Remélhetőleg-majd oda is értünk az iskolába, és rutin szerűen Bálint már köztünk termett...

-Háááá jóóó reeeggelt neeeekteeeek!-köszönt.

-Neked is szia... de Bálint, te jól vagy?-kérdezte Ivett.

-Teeermééészeeeteeeeseeeen-válaszolt.

-Akkor miért beszélsz ilyen furcsán?-érdeklődtem most én.

-Miért? Már szórakoznom se szabad?!-szidott ő is le.

-De, de csak... bocsi-nem fejeztem be, elmentem onnan egy padra és leültem. Lehajtott fejjel vártam a becsengetést. Anya génjeinek köszönhetően nagyon jó volt a hallásom, így hát akaratom ellenére is meghallottam őket...

-Most miért beszéltél vele ilyen szigorúan?!-hangilag Ivett kérdezhette.

-Mert ma mindenki ezt kérdezte tőlem! Bíztam abban, hogy Larina nem fogja, se te!-felelte Bálint.

-Értem... Avval most tisztában vagy, hogy megbántottad?!-jó érzés, hogy végre valaki mellettem áll...

-Miért sértődött meg egyáltalán?

-Mert az anyja már így is tegnap leszidta, erre most te, kit kedvelt!

-Ohh... ezt nem tudtam...

-Ez a baj veled! Sose gondolkozol előre, csak cselekszel!-és itt szerintem vége lett a csevejüknek,mert Ivett otthagyta. Hamarosan meghallottam a csengőt, ami avval volt egyenlő, hogy kezdődtek az órák...

***

Már csak az utolsó óra van hátra, ami egyértelműen matematika... juhé... Anya, bocsánat, Margit tanárnő be is jött a termőnkbe és...

-Gyermekek, ma felelni fogtok a táblánál! Mindenki megold egy feladatot, jó?

-Margit tanárnő... ma töri dolgozatot írtunk és senki sem tudott matekra tanulni-mentegetőzött Dóri.

-Dehogynem, Larina készült rá, tehát az már 1 személy ki tanult. Szóval Erik te kezded, fáradj ki a táblához!-majd Erik szúrós szemeket vetett rám és kilépkedett a táblához, hol Margit tanárnő egy krétát nyújtott át neki és diktálni kezdett neki...