Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

14. rész - Barátságból: szerelem és ellenség

Rettenetesen rémes álmok gyötörtek engem az éjszaka folyamán... Azt sohase tudnám elviselni, ha anyu új családot alapítani, s Benit és aput csak úgy simán a kukába dobná... Ez nem történhet meg velünk! 1000 éven át csak piszkáltak, csúfolták és kiközösítettek engemet... Szinte senki nem állt ki mellettem... senki! Pár hónapja kaptam meg az első hús-vér barátomat: Bodzát, aki egy kiskutyus, de mégis többet jelent nekem, mint néhány féleszű osztálytársam... Aztán jött Ivett, kivel végül így utolsó tanévben nagyon jóba lettünk, szinte a BFFemnek mondhatom! S aki utoljára lépett be a szívemig az életembe az nem más, mint Bálint. Egy iskolai csapatmunka keretén kezdtünk el ismerkedni, mivel 7 éven át Erik és a nagyszerű bandája befolyása alatt állt. S már egy álomvilágban elmondtam neki, mert ezt nem lehet sokáig eltitkolni előtte, de... BELÉ SZERETTEM! Az említett álomvilágban elmondta, hogy viszont érez így irántam, de a valóságban talán nem... ráadásul kerül is...

Felvettek a megcélzott középsuliba, találkoztam 2010 óta először a bátyámmal, lett 2 nagyon jó barátom, s úgy nézett ki, hogy a kiszemeltem is szerelmes belém, és szinte minden jól ment...

Most meg úgy érzem, mintha a kocka megfordult volna, s nem a jó felé halad az életem, hanem vissza... a szomorú sötétségbe...

De ez nem történhet meg velem! Ennyi kínszenvedés után nem akarom még egyszer azokat átélni... még egyszer nem! Mert ha igen... elszökök itthonról, vagy a könnyebb módszer.. egy hosszú kötél a garázsban van, a hatalmas diófa meg a kertünkben...

*1 hét múlva*

Néha teljesen úgy érzem, hogy kész vége ennyi... Az én sorsom ilyen és nem tudok változtatni rajta... Egyáltalán nem értem, hogy Bálint miért kerül engem mostanában... A infó tanár... bocsánat... "Vilmos apa" egyre többet jár hozzánk... De legalább Beni holnap érkezik. Anya is mostanság elég rosszul érzi magát, de valószínűleg az, hogy a kis Odil nemsokára életet kap. Várom is meg nem is...

-Larina, minden rendben van?-bökdösött Erik megállás nélkül.

-Persze, miért?! Mit érdekel az titeket?!-néztem a háta mögé, ahol Dóri és Mia épp rajtam nevettek-Titeket meg nem értelek... Hogy tudtok minden szörnyű dolgon mulatozni?!

-Lara... onnan érdekel minket, hogy hallottuk ahogy magadban beszélsz egy helyben állva, s egy helyre nézve... még pedig a temető felé! Szerinted ez olyan átlagos lenne tőled?-felelte Erik úr.

-Ja... ráadásul ezt mondogattad magadban: " Egyáltalán nem értem, hogy Bálint miért kerül engem mostanában..."-folytatta Mia.

-Jól van... és ha ezt mondtam? Ezen mi olyan nevetséges, jaj persze... Rajta! Gúnyoljatok csak ki!

-Azt nevettük, hogy az utolsó mondatot amit monológoztál az az volt, hogy: "Várom is meg nem is"  De hát micsodát? Nincs semmi összefüggés...-magyarázkodott Dóri.

-Annyira fura vagy az utóbbi időkben... az előbb említettél valami szörnyűséges dolgot. Mit akartál avval mondani?-nézett farkasszemet velem Erik.

-Hagyjatok békén!-s otthagytam őket az udvaron... Lehet, hogy mikor flegma voltam nem lett jobb a személyiségem, hanem rosszabbá vált, de legalább a 1%-ról 75%-ra növelte a magabiztosságom.

A jegyeim is kezdtek romlani... Matekom: 3, Magyar: 4, Irodalom: 4, Angol: 5, Rajz: 5 (ez a kettő az amiből még jó vagyok, meg a rajz), Német: 3, Fizika: 2, Kémia: 2, Biológia: 4, Történelem: 3, Testnevelés: 3, Földrajz: 4 és Zene: 4! Az átlagom 5,00-ról lecsökkent 3,5-re! Épphogy meg vagyok négyes... Remek...

A "Szánalmasok bandájától" ( jó nevet adtunk nekik Ivett-tel, nem?) bementem a suli tiltott részére, ahol épp az 1. osztályos tantermeket újítsák fel, mindenhol túrt föld van, a fal maradványai, gépek, s minden ilyen egyéb dolog. Az építkezés miatt elzárt helyet táblákkal tették ki, miszerint "Vigyázat! Veszélyes építkezési terület!" miatt könnyen megsérülhet itt az ember. A környéken éppen senki se volt, a munkások épp a szokásos ebédszüneten vannak.