Találkozás Mercuryval

8. Veszekedés és vágyakozás

"Azt mondta, hogy szeret...tényleg szeret engem! Nem csak én őt! Remélem anyáéknak is szimpatikus volt! Ez a lány maga az álom..." -ezeken gondolkodott Freddie az úton.
Mikor hazaért, anyja egyből így fogadta:
-Fiacskám, ez a lány maga az álom! Nehogy elengedd valaha is! Ő kell legyen a feleséged, én ezt most megmondom!
-Nyugi mama, én is tudom! Teljesen odavagyok érte, imádom őt. Talán ő is szeret engem...
-Biztosan szeret téged! Nem láttad, hogy nézett rád?
-Nem nézett sehogy, de remélhetőleg igen.
-És mit csináltatok fent a szobában? -kérdezte cinkosan anyja.
-Eljátszottam neki a Doin' Alright-ot, meg megmutattam neki a rajzaimat.
-És mit szólt hozzájuk?
-Nagyon tetszett neki, az előadást láthatólag nagyon élvezte, végig őt néztem közben... a rajzokra is azt mondta, hogy nagyon jók! Szerinte nagy ember lesz belőlem...
-Az biztos Freddie, efelől ne legyen kétséged! Én tudom mire vagy képes, látni fogják az emberek is!
"Anya Freddienek hívott! Ezelőtt mindig Farrokhnak hívott direkt! Úristen... végre! Ezt is Bellának köszönhetem!"
-Köszi anya! Szeretlek!
-Én is drágám!
Freddie és anyja összeölelkeztek, és ez a pillanat teljesen tökéletesnek tűnt, amíg apja meg nem jelent.
-Ideje lefeküdnöd Farrokh, holnap korán mész dolgozni!
-Freddie vagyok apa, és felnőtt vagyok, tudom mikor kell lefeküdnöm!
-Hagyd egy kicsit Bomi, most teljesen a lány hatása alatt van, épp róla beszélgettünk! Az a lány szereti Freddiet és Freddie is őt, hát nem édesek? -mentegette Jer.
-Ennek semmi köze ahhoz, hogy mikor fekszik le. Egyébként megnyerő lány, az tény, de azért ezt sem szabad elsietni.
-Hogy érted azt, hogy nem szabad elsietni? -ráncolta össze a homlokát Freddie.
-Úgy, hogy te még túl naiv vagy, attól még, hogy te szereted, nem tudhatod, hogy ő fordítva mit érez. Lehet, hogy csak kihasználna, a nők nagyon ravaszak tudnak néha lenni, anyáddal mi két évig csak barátok voltunk, csak utána kezdtem neki udvarolni! Te meg mióta ismered őt? Két napja? Vagy annyi sem?
-Annyira kegyetlen tudsz lenni! Igen, lehet, hogy két napja ismerem, de ismerem annyira, hogy tudom, hogy soha nem verne át! Mindig őszinte velem, és én is az vagyok vele, vele jól érzem magam, biztonságban! Nála kedvesebb teremtést nem ismerek, és ha őt elengedem, akkor hamarosan nálam sokkal helyesebb srácok lecsapják a kezemről, hálás vagyok az égnek, hogy mellettem van! Annak ellenére mellettem van, hogy egy senki vagyok, más származású vagyok, ronda vagyok... szeret engem! Ha nem szeretne, minek barátkozna velem? Ő egy főnyeremény: gyönyörű, okos, kedves, megértő, fiatal, mi kell még neked? Te nem tudod elképzelni azt, hogy két ember igazán szereti egymást ugye? Te sosem szeretted anyát igazán! -fakadt ki Freddie.
-Hogy mondhatsz ilyet te kis szaros! Mit tudsz te arról, hogy én hogy szerettem anyádat! Képzeld el, szerettem! Különben nem lennél itt te meg a húgod. Értetek dolgozom két műszakban, ezért költöztünk ebbe a nyamvadt, drága városba, hogy legyen állásom, és el tudjalak tartani titeket! Amiket mondok, azokat mind érted mondom, nem ellened! Csak nem akarom, hogy csalódások érjenek az életben, bőven ráérnél azután csajozni, miután lenne egy biztos állásod! Ez a ruhabolt is olyan, hogy ki tudja meddig tudjátok fenntartani Rogerrel, a zenekarról meg teljesen el kéne feledkezz, mert abból egy petákod sem lesz, ellenben elvesztegetett idő, minden este eljársz itthonról, sose segítesz anyádnak a házimunkában, de azért azt elvárod, hogy 24 évesen eltartsunk! Másoknak ilyenkor már családja van!
-Épp azon vagyok, hogy legyen családom... hát nem érted?
Erre Freddie sírva felrohant a szobájába.
-Ezt most miért kellett? Ezekkel vágod teljesen tönkre a lelkét, szerencsétlennek nincs önbizalma, végre elhinné, hogy van egy lány, aki szereti, és ezt is tönkre kell tenned! Néha tényleg azt érzem, hogy neked nem való gyerek, mert egy önző zsarnok vagy! -fakadt ki férjére Jer.
-Én vágom tönkre a lelkét? Eleve ő aláz folyton, és hozza kellemetlen helyzetbe a családunkat! Kezdjük ott, hogy a neve nem jó neki, az ő neve akkor is Farrokh Bulsara, akármennyire is győzköd mindenkit arról, hogy ő Freddie Mercury! "Megváltoztattam", mondja gúnyos, önelégült arccal! Letagadja a származását, a családját, más valakit mutat, mint aki! Pontosan mindig arra tanítottam, hogy adja önmagát. Itthon meg mit segít? Semmit. Folyton csak a zenekar, a zenekar, és a bulik, bulik hátán! Hogy lesz így önellátó? Hogy lesz így családja? Szerinted ez a Bella, ha megtudja mennyire házias, megmarad mellette? Nincs biztos állása. Van egy diplomája, de az meg nem jó neki, azt mondja... ez is nem kevés pénzembe került, hogy tanítassam, erre... Ő keresztbevágja az egészet! Megszerzi a diplomáját, majd közli, hogy ő nem akar ebbe dolgozni! Az meg a másik, ahogy beszél velem...semmi tisztelet nincs benne a szülei felé! Nemes gondolatok, szép szavak, jó tettek...mindig erre tanítottam, de hiába volt! Ilyenkor neked meg nem őt kéne védened, hanem mellém kéne állnod, talán rád még hallgat! Ha te is így állsz hozzá, akkor sosem lesz belőle egy valamirevaló felnőtt! -öntötte ki lelkét Bomi.
-Jól van, csillapodj kicsit! Igazad van, majd beszélek vele. De azon akkor se csodálkozz, ha másképp viszonyul hozzád, mint hozzám! A tiszteletet ki kell érdemelni Bomi! Mit hall, vagy mit lát tőled? Soha nem veszed komolyan egyik tervét sem, mindegyikre egyből rávágod, hogy halálra van ítélve. Honnan tudod például, hogy a zenekarral nem lesznek sikeresek? Freddie igenis nagyon tehetséges! Az emberek imádnák! Bíztatnod kéne, és mellette állnod! Ha meg ez a kérése szegénynek, hogy hívd Freddienek, akkor ennyit nem tudsz érte megtenni? Ezzel is folyton alázod, hogy csak azért is Farrokhnak hívod! Egyebként már hivatalosan is Freddie a neve, szóval téged néznének hülyének, ha le Farrokhoznád egy társaságban mondjuk! -nevetett elégedetten Jer.
-Jól van, akkor Freddie. Ne haragudj, amiért vitát csináltam! Megyek lefeküdni, nagyon fáradt vagyok, korán kelek. Jó éjszakát Jer!
-Menj csak. Jó éjt, Bomi!
Jer felment Freddiehez a szobájába.

-Kopp-kopp. Bejöhetek? -kérdezte gyengéden anyja.
-Gyere. -válaszolt unottan Freddie.
-Beszéltem apáddal. Elmondtam neki, hogy legyen veled megértőbb, és bízzon benned jobban. És talán elértem nála, hogy Freddienek szólítson ezentúl.
-Rendes vagy, de úgyis hiába. Nála ezek nem segítenek semmit.
-Szerintem elgondolkodott rajta! Bella miatt meg ne aggódj! Beszéltetek meg valamit holnapra?
-Igen, megyek érte az egyetemre fél háromra, és beviszem a stúdióba.
-Na, jól van! Biztos odáig lesz értetek! -simogatta meg Freddiet anyukája.
-Remélem! -mosolygott Freddie.
Hálás vagyok neked anya, hogy megvédtél apával szemben!
-Ez csak természetes, ha egyszer igazad van, akkor igazad van! -nevetett Jer. Egyébként jót akar ő is a maga módján, csak hát...tudjuk milyen!
-Igen-igen... -nevetett Freddie. Na lefekszem, elég hosszú napom volt. -mondta Freddie.
-De megérte, igaz? -mosolygott rá édesanyja.
-Abszolút! -nevetett Freddie is.
-Jó éjt fiam!
-Jó éjt anya!
Freddie lefeküdt aludni, és máson sem járt az agya, mint hogy legyen már holnap!
...

Ami Bellát illeti, elmesélte szüleinek a vacsorát, akik ezt nagy örömmel fogadták, majd összepakolta a táskáját, és elment lefeküdni, hamar elnyomta az álom. Alig várta a holnapot!