Találkozás Mercuryval

24. "Mit teszel velem, Chris?"

Bella nyugodtságot erőltetve magára belépett az ajtón.
-Szia drágám! -köszöntötte egyből egy csókkal Freddie.
-Szia! -felelte kissé megszeppenve Bella.
-Szia Bella, már azt hittük sosem jössz! -köszöntötte nevetve Jer.
-Tényleg, hol voltál ennyi ideig? -kérdezte Freddie.
-Jah, semmiség, csak ma sok órám volt, és az utolsó eléggé elhúzódott, mert a tanár késett vagy negyed órát, és annyival tovább is tartotta. -vágta ki magát Bella, bár kissé bizonytalanul.
-Óh, te szegény, akkor biztos elfáradtál. -mondta neki Jer.
-Igen, egy kicsit. De nem vészes, jól vagyok. -erőltetett magára egy mosolyt.
-Mutatnunk kell valamit drágám, ne less! -mondta Freddie, majd befogta a szemét és elkezdte vezetni valamerre. Bella közben hallotta, hogy még két ember csatlakozott hozzájuk, a léptekből kikövetkeztette, nyilván Bomi és Kashmira, gondolta. Bár azt nem értette mi lehet ez a nagy meglepetés, ami miatt így összegyűltek, tudtával nem volt semmilyen különleges nap, így egyre kíváncsibb lett.
-Tádám! -vette le Freddie kezét a szeméről.
-Uramisten, az új TV! Ilyen gyorsan meglett? És már be is szereltétek? -lelkesedett Bella.
-Igyekeztünk. -nevetett Bomi.
-Azt szerettük volna, hogy minél hamarabb ki tudjátok élvezni, főleg te, amíg itt vagy Bella, nagyon fontos számunkra, hogy jól érzed magad, és ez egy jó eszköz erre a célra. -mondta mosolyogva Jer.
-Istenem, annyira jók vagytok hozzám, meg sem érdemlem! -érzelgősködött Bella. Egyébként én enélkül is jól érezném magam, nagyon szeretlek mindannyiótokat, már az örömet ad, hogy láthatlak titeket, beszélgethetünk, hogy itt lehetek minden nap Freddievel, nem is lehetne több kívánságom ennél.
-Mi örülünk, hogy itt vagy, rengeteg színt hoztál nem csak Freddie, hanem a mi életünkbe is! -kedveskedett Kashi is.
-Na jó, sírni fogok. -mondta elcsukló hangon, ám mégis nevetve Bella.
-Arra semmi szükség drágám, ez a természetes bánásmód, ezen nincs mit sírnod! És most szerintem próbáljuk ki végre a TV-t, direkt megvártunk vele! -oldotta a feszültséget édesen Freddie.
-Jó ötlet! -mondták egyöntetűen.
Végigkapcsolgattak mind a 6 csatornán, ami bejött, mindenkit lenyűgözött az új készülék, főleg, hogy színes volt, ami iszonyat ritkaságszámba ment, és csak a gazdagok engedhették meg maguknak, abból is csak kevés. Freddie szülei nem voltak azok, mégis összespóroltak rá annyi pénzt, hogy a gyerekeik boldogak legyenek.
Freddie már meg is beszélte a szüleivel, hogy majd egy hét múlva átjönnének a fiúk, hogy megnézzék a Forma 1-et, amibe a szülők egy kis könyörgés után bele is mentek, megbeszélték, hogy addig elmennek ketten étterembe, úgyis ritkán van ilyesmire alkalmuk.
Nemsokára beesteledett, Bomi és Jer elvonultak intézni a dolgaikat, meg aludni, Kashmira még egy ideig TV-zett Belláékkal, aztán utána ő is felment tanulni a szobájába.

Freddie és Bella a kanapén ültek, mikor egyszer csak a BBC-ben eljött a várva várt műsor: a Top of the Pops.
-Meglásd drágám, nemsokára mi is itt fogunk játszani! -mondta magabiztosan Freddie. Bella csak mosolyogva bólogtott. Aztán bekonferálták az aznapi adásban lévő első fellépőt, aki nem más volt, mint Elton John.
Freddie kedvelte a fiatal sztárt, nagyon jó zenésznek tartotta. Ugyanakkor féltékeny is volt rá, hiszen Elton alig másfél éve kezdett zenei karrierbe, és már szinte a világhírnél tartott.
Bellával feszülten figyelték, ahogy a feltörekvő előadó a zongorához ül, és belekezd a nemrégiben kijött slágerébe, amit még egyikőjük sem hallott egyébként: a Your Songba.
A szerelmesek összebújva hallgatták, és elbűvölten nézték John produkcióját, mindkettőjük odáig meg vissza volt utána a gyönyörűségtől.
Freddiet megihlette a szám, minden sorában magára, illetve a Bellával való kapcsolatára ismert, meg is hatódott rendesen.
Bellából viszont nem csak meghatottságot váltott ki a szám, hanem maró bűnbánatot is. A Christopherrel eltöltött délután miatt furdalta a lelkiismerete, és hiába nem történt semmi különös, a tény, hogy egyszerűen nem tudott neki nemet mondani és élvezte a vele való beszélgetést, nagyon zavarta, főleg így, hogy ma szembesült azzal, hogy Freddie és a családja mennyire szeretik őt, és soha nem hagyták cserben, ő meg hazudott nekik, és egy másik sráccal töltötte a délutánját, mikor itthon kellett volna lennie Freddievel.
Yours are the sweetest eyes I've ever seen... hangzik a dalban. Mintha csak ő énekelte volna Freddieről. Mialatt hallgatta az előadást, és erősen a mellette ülő szerelméhez bújt jött rá ismét, hogy mennyire imádja Freddiet, és nem élné túl, ha valaha is elvesztené, vagy szomorúságot okozna neki.
Miután vége lett, mindketten csak szó nélkül meredtek a képernyőre könnyes szemekkel, majd pár perc múlva Freddie felfutott a szobájába, és leült a zongorához.
Elkezdte leírni a hallottak alapján a Your Song akkordjait, de nem jutott túl sokáig, így elhatározta, hogy megveszi a kottáját, és megtanulja.
-Ez a legcsodásabb dal, amit valaha hallottam, meg fogom tanulni, és ezt fogom mindig játszani neked! Mert a szövege igaz. Nem én írtam, de akár én is írhattam volna rólad. -érzelgősködött Freddie.
-Én is pontosan ezt éreztem, annyira csodálatos... pont, mint te! -ölelte át Bella Freddiet, majd elsírta magát.
Freddie nem tulajdonított ennek különösebb okot, azt gondolta, hogy nyilván a dal megható szövege miatt sír Bella, ezen meg egyáltalán nem csodálkozott, hiszen ő maga is küszködött a könnyeivel.
-Nagyon szeretlek Bella! -simogatta meg kedvese arcát.
-Én is téged. -válaszolta szipogva. És bocsáss meg!
-Dehát miért? -nézett rá kérdően Freddie.
-Azért, mert nem voltam elég jó hozzád, te nálam ezerszer jobb lányokat érdemelnél, és mégis mellettem vagy! -fakadt ki Bella.
-Hogy mondhatsz ilyet?! Nincs mégegy ember a világon rajtad kívül, aki ilyen jó lett volna hozzám életemben, és nem is lesz! Inkább te érdemelnél nálam sokkal jobbat drágám, te egy csodálatos lány vagy, minden szinten! Meg ne halljam mégegyszer, hogy így ostorozod magad, mert akkor szakítok veled. -idézte vissza egy korábbi mondatát Bellának, kicsit átköltve.
Bella persze azonnal értette a célzást, ezen el is mosolyodott.
-Nem fogom, nem mernék ilyesmivel kockáztazni. -nevetett. Most viszont már lefekszem, aludj jól Freddie! -köszönt el tőle.
-Rendben, megyek. Szép álmokat, szerelmem! -puszilta homlokon, majd elment aludni.
Bella egyedül maradt Freddie, vagyis ideiglenesen a saját szobájában.
Beltelt jó másfél óra, mire el tudott aludni, fájt a szíve, és már előre rettegett a másnaptól, hogy mi lesz az egyetemen, végül nagy nehezen elaludt, miközben édesanyja egyik mondásával nyugtatgatta magát.