Találkozás Mercuryval

6. A vacsora

Ahogy Bella elkészült, és lépdelt lefelé a lépcsőn, Freddie azt hitte, hogy a lélegzete is eláll. Egy hosszú vörös, viszonylag mélyen dekoltált ruha volt rajta, aminek bársonyos anyaga volt, ezt párosította egy fekete neccharisnyával, haja leomlott a vállára, lábán fekete magassarkút viselt, két kicsi ezüst logós fülbevaló és egy fekete nyaklánc, meg egy rubin gyűrű volt rajta ékszer gyanánt.
-A...annyira gyö..gyönyőrű vagy! -mondta félkábultan Freddie
-Köszönöm Freddie, egy ilyen csinos férfi mellett muszáj jól kinéznem! -bókolt vissza nevetgélve Bella.
De ne dícsérj annyit, mert a végére még olyan egoista leszek, mint te!
-Nem is vagyok egoista, ezt kikérem magamnak!
-Nem akarok most erről vitázni!
-Támogatom! -mosolygott Freddie.
Bella kiírt egy cetlire üzenetet szüleinek, hogy későn fog haza érni, ugyanis vacsorázni ment egy fiúval, de ne aggódjanak érte, nem lesz semmi gond!
El is indultak az étterembe, amit Freddie már előre lefoglalt.
-És mi lett volna akkor, ha nem jöttem volna veled, akkor kárba veszett volna a foglalásod, vagy nem? -élcelődött Bella.
-Ezzel a lehetőséggel nem is számoltam, ugyanis te mondtad, hogy nekem nem lehet nemet mondani! -vágott vissza Freddie.
-Ez igaz!
-Na látod!
Közben elröppent öt perc, ami tele volt nevetéssel és vidámsággal, és már ott is voltak az étteremben, ami egész közel volt Bellák házához. Ennek ellenére még Bella sosem volt ebben az étteremben, egy megelehetősen drága étteremről van szó, szülei nem nagyon vitték ilyen helyekre; annak ellenére, hogy jómódúak voltak, szülei mindig a spórolásra tanították. Amint beléptek az étterembe, Bella azt hitte, hogy a lélegzete is eláll, az étteremben fényár, festmények a falon, csillárok lógtak mindenhonnan, és a sarokban egy bárzongorista játszott. Miközben Bella csodálta az éttermet, Freddie odalépett a pincérhez.
-Jó estét uram, volt egy foglalásom Freddie Mercury névre.
-Igen uram, arra tessék menni, a 207-es asztal az önöké. -igazította útba őket a pincér.
Le is ültek az asztalhoz, mire a pincér kihozta az étlapot.
Vörösbort ittak, Bella halat kért rizzsel, és kevert salátával, Freddie pedig tatárbeafsteket törtburgonyával.
Vacsora közben mindenféle téma szóbakerült, megbeszélték kedvenc bandáikat, Bella elmondta, hogy apjával nem a legjobb a kapcsolata, annak ellenére, hogy sosem bántotta őket, de valahogy sosem értette meg őt igazán, és lelkileg nagyon sokat terrorizálta; ezért vált kissé lázadóvá, mire Freddie megértően annyit mondott, hogy vele is ugyanez van, sosem volt az apjával jó kapcsolata, mindig anyja felé húzott a szíve, de nem bánja, mert mindenki azt kap, amit érdemel. Ennek megörült Bella, hogy nincs egyedül ilyen szinten, még egy dolog amiben hasonlítanak Freddel. Aztán szóbakerült a banda, Freddie mesélt Bellának Rogerről és Brianről, milyenek is ők emberileg, illetőleg megbeszélték, hogy holnapután bemehetne Bella hozzájuk a stúdióba megnézni, hogy milyen is a Queen, hogyan dolgoznak, stb. Ezután viszont egy meglehetősen kellemetlen és személyes téma került szóba, amitől Bella először megijedt, de rájött, hogy Freddietől nem kell félnie, ő sosem ártana neki.
-Éés az egyetemen milyen osztálytársaid vannak? Gondolom vannak ott helyes srácok... -kezdte félénken Freddie.
-Hát... egy lánnyal vagyok csak jóban, ő Monica, a legjobb barátnőm. Ami a fiúkat illeti, a legtöbb joghallgató srác nem egy sármőr. -mondta Bella kicsit zavarba jőve.
-Még mindig nem értem minek jársz oda!
-Sokszor én sem... -nevettek.
-És volt már valaha kapcsolatod, vagy akár van most is? -kérdezte Freddie, aki már mióta megérkeztek, erre a kérdésre készült, végre kicsúszott.
-Miért érdekel téged ez ennyire? -emelte fel a hangját Bella ijedtében.
-Én... én csak...
-Nem, semmi baj, te csak kérdeztél valamit, nem kellett volna így rádpirítanom.
"Idióta vagy Bella, egy hatalmas idióta, vörösrózsacsokrot adott, és most épp egy rohadt drága étterembe hívott meg vacsorázni, és folyton csak bókol neked, mire számítottál?"
Egyébként volt már egy kapcsolatom, még egy gimis osztálytársammal jártunk 2 évig, de igazából nem volt komoly, az a srác egy gyökér, egy buliban jöttünk össze, ahol egyikünk sem volt túlzottan józan. -mesélte nevetve Bella. És ironikus, mert pontosan szalagavató után szakítottam vele.
-Belevaló egy csaj vagy te! -nevetett meglepődve Freddie. És milyen ürüggyel?
-Hogy már mást szeretek, holott senkit nem szerettem, csak rájöttem, hogy egy idióta, és nem szeretem igazából.
-Így kell ezt csinálni!
-Visszatérve a második kérdésre, jelenleg nincs senkim.
Eme hír hallatán Freddie azt hitte, hogy örömtáncot jár, de tudatosította magában, hogy egy puccos étterem közepén valószínűleg nem néznék ezt jó szemmel, szóval visszafogta magát, de az jól látható volt az arcán, hogy örül.
Miért, őszintén mire számítottál?
-Nem tudom, kissé valószerűtlennek tartottam, hogy egy ilyen tökéletes nő, mint te, szingli legyen.
-Jajj, hagyd már, azért a tökéletestől eléggé messze vagyok.
-Szerintem meg igenis az vagy, punk tum!
-Erőszakos!
-Önbizalomhiányos!

-És te? Neked volt vagy van valakid?
-Nem igazán buknak a lányok a külsőmre... a lány, akivel táncoltam a szalagavatón, utána meghívtam egy italra, és elvileg amikor már mata voltam, lesmároltam, bár szerencsére én erre nem emlékszek, úgy mesélték.
-Na az már valami! Nem néztem volna ki belőled! -képedt el Bella.
-Hát...nem is magamtól tettem, a Whisky nagy úr tud lenni... -nevetett Freddie.
Egyébként nem, nem vagyok kapcsolatban. Különben szerinted elhívnálak vacsorázni? -poénkodott Freddie.
-Miért, szerinted ha én abban lennék, eljönnék veled?
-Hát ki tudja, a lányok amennyire könnyelműek tudnak lenni...
-Na jó, mondja ezt egy férfi, akikről köztudott hogy bárhol, bárkivel képesek!
-Lehet a legtöbben olyanok, de én nem vagyok olyan! -háborodott fel Freddie.
-Csak szívatlak, nyugodj már le, tudom, hogy nem vagy olyan!
Miután megették, Freddie kifizette a számlát, és elindultak hazafelé.
-Nagyon köszönöm a pazar vacsorát, nagyon ízlett.
-Én köszönöm, hogy jöttél, gondolom lett volna fontosabb dolgod is, mint velem eljönni vacsorázgatni... tényleg mondtál valami olyasmit, hogy elrontottad a ZH-dat miattam, mi történt?
-Ja, igazából nem történt semmi extra, csak elaludtam, ezért nem tudtam normálisan elkészülni reggel, és kicsit elkéstem, meg szerintem nem sikerült annyira jól, de nincs semmi baj, kijavítom, meg amúgy sem érdekel a jog, szóval még kicsit örülnék is, ha megbuknék, mert akkor átjelentkezhetnék másik szakra... -nevetgélt Bella.
-Rendben, akkor nincs nagy baj. -nyugodott meg Freddie.
-És ne mondj ilyet, mert nálad semmi nem lehet fontosabb!
Erre Freddie nem mondott semmit, hanem csak mentek szótlanul egymás mellett, mire egyszer csak Freddie óvatosan Bella keze felé nyúlt, majd meg is fogta, és Bella nem húzta el, hanem ő is fogta szorosan Freddie kezét.
Így ballagtak hazafelé...