Találkozás Mercuryval

23. Új egyetem, új találkozások

Az éjszaka, mint mindig, most is csodásan telt, nagyon élvezték, és szerencsére senki nem ébredt fel, úgyhogy ilyen tekintetben is sikeresnek könyvelhették el az együtt töltött időt.

-Jó reggelt drágám! -köszöntötte Freddie a még félálomban lévő Bellát.
-J..jó reggelt! -dörzsölte meg a szemét álmosan.
-Sokáig aludtál, de nem akartalak felkelteni. -mondta neki édesen barátja.
-Miért, hány óra van? -kérdezte a lány.
-10 múlt öt perccel.
-Mi? -pattant fel rémülten az ágyból Bella. Azonnal mennem kell! Miért nem keltettél fel előbb?
-Nem tudtam, hogy sietsz, miért, hova mész?
-Vajon hova te észlény, az egyetemre! Még csak most kezdődött el, és már megtanulják, hogy ki a notórius késő! -idegeskedett Bella, miközben megpróbálta magára szenvedni a ruháit.
-Kezdesz rám ebben is hasonlítani! -nevetett Freddie.
-Le sem tagadhatnám, hogy a te barátnőd vagyok. -csóválta a fejét immár nevetve Bella.
-Hozom a táskádat! -mondta készségesen Freddie, majd el is tűnt.
Bellának még egy gyors WC-zésre jutott ideje, se zuhanyzás, se kávé, se reggeli, a pólóját is fordítva vette fel, szóval a szokásos készültséggel indult útnak. Futtában elköszönt a szülőktől, illetve egy gyors puszi keretében Freddietől is, és már rohant is az egyetemre.
A negyed tizenegykor kezdődő órájára természetesen nem ért oda, ziláltan, és kipirosodott fejjel baktatott be a terembe, amit még nem is talált először, elvégre most volt abban a teremben először órája, így még ezzel is vesztett 2-3 percet.
-Elnézést a késésért! -mondta illedelmesen, majd hátraevickélt egy szabad padba.
-Kitöltöttem helyetted is a jelenléti ívet, ne aggódj. -súgta oda neki egy srác, aki tőle balra ült.
-Óh, köszi, ez rendes tőled. -válaszolta, miközben még mindig kapkodta a levegőt.
-Elaludtál? -kérdezte tőle somolyogva a fiú.
-Igen. Ez nálam már szinte szokás. -nevetett zavarba jőve.
-Szerencséd van, ugyanis Mr. Higgins eléggé szórakozott, kb. azt se venné észre, ha nem jönnél be az órájára. -mosolygott a szőke srác.
-Akkor ezek szerint jókor késtem. -mondta nevetve Bella.
-Mondhatjuk így is! -nevetett vele a csoporttársa.
-Te új vagy itt, nemrég jelentkeztél át ide, vagy esetleg tévedek? Eddig még nem láttalak soha.
-Nem tévedsz, ez a második napom itt, ezen az órán meg most ülök először.
-Értem. Hát, akkor légy üdvözölve köreinkben! Ha bármiben segítségre van szükséged, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz. -mondta készségesen.
-Köszi, aranyos vagy. Elsőkörben arra kérnélek, hogy most kicsit maradj csendben, mert nagyon érdekel ez a lecke, és szeretnék figyelni. Ha nagyon szeretnél, majd szünetben beszélgethetünk még. -koptatta le Bella nyomulós csoporttársát, és már el is kezdett jegyzetelni. Azért ennyit még elcsípett a másik suttogásából:
-Óh, ne haragudj, nem akartalak zavarni. Figyelj csak, nyugodtan, nem hittem volna, hogy ilyen stréber vagy.
Erre csak legyintett, nem akart vitába szállni a sráccal, úgyhogy ténylegesen a tanárra figyelt.

Vége lett az általános médiaismeret órának, a hallgatók kimentek tízóraizni a folyosóra. Bella hamar felmérte, hogy ez az egyetem sokkal modernebb, mint a Cambridge, ahova előzőleg járt, annak eleve volt már egy többszázéves történelme, ez meg 10 éve működött egyetemként, nyilvánvalóan érezni lehetett a különbséget. Bellának nagyon tetszett maga a hely dizájnja, mindegyik falnak más színe volt, rengeteg kép díszelgett rajtuk, főleg híres filmek plakátjait, és színészeket lehett látni. Bella művészlelkéhez ezerszer közelebb állt, mint a hagyományőrző, szabályos, antik és épp ezért kissé unalmas Cambridge, hiába az ország legjobb egyeteme, Bella mégis egyből közelebbinek érezte magához ezt a helyet. Ugyan a mellette ülő srácon kívül még senkivel nem beszélt, de gondolta, itt hasonló érdeklődésű emberek tanulnak, mint ő, így biztosan fog szerezni barátokat.
Épp a Casablanca plakátját nézegette, mikor valaki hirtelen megérintette a hátát:
-Fordítva van a pólód. -nevetett fel az idegen.
Bella hátrafordult rémülten, majd meglátta szőke, kékszemű padtársát.
-Te jó ég, ne merészelj mégegyszer így megijeszteni, mert különben bajok lesznek! -mondta neki fenyegetőzve. Egyébként én is tudom, nem zavar. -tette hozzá, lazaságot erőltetve magára.
-Hűha, milyen kis agresszív lett valaki! -mondta meglepődöttséget tettetve a fiú. Nekem azért nem olyan könnyű ártani, kislány! -mondta flegmázva.
-Nem vagyok agresszív, csak nem szeretem, ha balfékek ijesztgetnek hátulról. És nem vagyok kislány, 21 éves vagyok, oké? -nézett rá sértődöttséget tettetve Bella.
-Akkor nagyobb kislány vagy, mint hittem! -mondta nevetve a srác.
-Miért, hány éves vagy? -nézett rá kérdően Bella.
-22. -nevetett teliszájjal a szőke.
-Na jól van, ez elég szar volt! -mondta neki flegmázva Bella.
-Elhitted volna, ha többet mondok? -kérdezte a srác játékosan.
-Igen, meglehetősen öregnek nézel ki, csodálkoztam is, hogy egyetemre jársz, nem a nyugdíjasotthonba! -szívatta Bella.
-Ejjha! Hát így állunk! Nem szoktam meg, hogy egy lány ilyen szinten oltogat. -ismerte be nevetve.
-Azt gondoltam. -válaszolta cinikusan Bella. Én nem olyan lány vagyok, mint amihez te hozzászoktál a kis hódításaid során. -húzta ki magát.
-Hát te meg miféle hódításokról beszélsz? -nézett rá meglepődve a srác.
-Megelőzött a híred. -blöffölt Bella. Ugyan nem tudott semmit a srácról, de lerítt róla, hogy vérbeli nőcsábász, így gondolta, nem trafálhat mellé túlzottan.
-Óh, így már mindent értek. -nevetett.
Az egyetem kiscsajai egyből beszámoltak rólam. Le sem bírnak akadni rólam, győzöm őket lekoptatni. -vagánykodott a szépfiú.
-Egészségükre. -mondta Bella faarccal, és már állt is volna tovább, de a srác megragadta, és visszahúzta.
-Nem mondtam, hogy végeztünk a beszélgetéssel, nem tanítottak neked udvariasságot otthon, édes? -kérdezte idegesen, miközben egy kacér mosolyra váltott a szája.
-Látom, nem vagy hozzászokva, hogy valaki csak így faképnél hagy. -röhögött Bella. Egyébként de, inkább úgy tűnik, hogy te vagy meglehetősen alulművelt, szivi, ahogy te mondanád. Egy hölgyet nem ráncigálunk csak úgy, és amúgy is mindig ő fejezi be a beszélgetést, amikor csak jónak látja, még ennyit sem tudsz? -mondta ki a kegyelemdöfést Bella, majd elsietett.