Találkozás Mercuryval

2. A stúdióban

10 perc múlva már ott is voltak a stúdióban, ahol Roger már idegesen várta őket.
- Hát ti meg mégis hol a francban voltatok eddig? -kérdezte gyilkos szemekkel Roger.
- Bocsi Rog, de az úton történt egy kisebb "baleset" -felelte kuncogva Brian, majd cinkosan rákacsintott Freddiere.
- Miféle baleset lehet fontosabb, mint az, hogy kéne találni egy basszusgitárost a bandába ti retardáltak? -morgott Roger.
- Jajj ne játszd már a drámakirálynőt drága, Brianbe véletlen beleütközött egy lány, és vele beszélgettünk kicsit, ennyi az egész! Már itt vagyunk, vagy nem? -próbálta lehiggasztani Freddie Rogert.
Roger egyből megértette a helyzetet, úgy már egész más, ha egy lány is volt a dologban, gondolta.
Jegelték a témát, és el is kezdték a hirdetés megfogalmazását, pontosabban rábízták Brianre, hiszen ő volt a legokosabb közülük. (legalábbis ezt mondogatták mindig)
Miközben Brian dolgozott, ők a következő kocsmás fellépésükön gondolkoztak, mire Roger elkezdett Freddietől a lányról kérdezősködni, mert hát mégiscsak marta a kíváncsiság, hogy vajon milyen csaj tarthatta fel őket ennyi ideig...
- Na és hogy nézett ki a csaj, akivel találkoztatok? Hogy hívják? Kedves volt? Hány éves? Hogy reagált az "ütközésre"?
- Úristen Rog, lassabban, még egy kvízjátékban sem tesznek fel ennyi kérdést!
Szóval: Középmagas, hosszú, fekete haja van, zöldeskék szeme, egy fehér póló volt rajta meg egy fekete farmersort. És nagyon jó illata volt. Bella a neve, nem tudom pontosan hány éves, egyetemista, a Cambridgere jár, nagyon kedves volt, először elnézést kért, látszott, hogy zavarban volt, de mi megnyugtattuk, kedvesek voltunk vele, erre ő is feloldódott, jókat nevetgéltünk az egyik mondatomon... -mesélte egyre lelkesebben Freddie.
- Mindent értek haver, röviden összefoglalva azonnal belezúgtál, ugye? -kérdezte nevetgélve Roger.
- Jajj Rog...
- Ismerlek már ennyire!
- Valószínű csak barátok leszünk, amúgy sem hinném, hogy az esete lennék a rohadt előreálló fogaimmal.
- Ne hülyéskedj már Fred! Simán van esélyed! Azok alapján amiket elmondtál, biztos nagyon jófej lány, nem hinném, hogy ez alapján fog megítélni. Meg amúgyis tudod, hogyha neked nem jön össze, akkor majd felszedem én! -röhögött Roger.
Erre Freddie is elmosolyodott. Hálás volt Rogernek, hogy ilyen megértő volt vele.
- Mindenesetre háromkor végez az egyetemen... -kuncogott Freddie.
- Hmm.. akkor hármas randink lesz, vagy inkább mész csak te?
Erre Freddie hangosan felnevetett.
- Oké, jófej leszek, átadom neked, de cserébe hozol nekem az osztálytársaiból kettő jólkinéző kiscsajt, értve vagyok? -poénkodott Roger.
- Ez csak természetes drága! -valászolt Freddie.
Nagy nehezen kiötletelték az új dal címét és témáját, illetve Brian megírta a hirdetést, kinyomtattak belőle 50 darabot, Freddie és Roger elmentek kiragasztgatni őket a városba, Brian pedig feladta a hirdetést az újságban.
Délután háromnegyed háromra végeztek.
- Hú srácok, ez kemény meló volt! Büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk! -mondta elégedetten Brian.
- Jaja, már csak kéne egy ember, aki elvállalja, és akkor minden király lenne. -röhögött Roger.
-Fogunk találni, semmi gáz gyerekek, ki ne akarna csatlakozni egy ilyen szuper bandához mint a Queen? -bíztatta őket Freddie.

Pár perc múlva Brian közbeszólt:
- Fred, azt hiszem idő van! -mutatott az órára.
- Basszus, tényleg, mindjárt végez Bella! -kapott a fejéhez Freddie.
Köszi srácok, holnap találkozunk!
Ezzel el is köszönt, gyorsan összszedte a cuccát, majd elindult Bella elé az egyetemre.
Úgy érezte, hogy még sosem vert ilyen hevesen a szíve egész életében...