Találkozás Mercuryval

19. Micsoda buli!

Freddie hihetetlenül boldog volt a Bellával és az apjával kialakult békés kapcsolat miatt, azt meg egyszerűen fel sem fogta, hogy még Rogerékkel is sikerült megegyeznie. Azon a délutánon még sokat beszélgettek, aztán a fiúk és Bella elmentek, azután este hétkor még apja látogatta meg Freddiet, akivel szintén nagyon jól elvoltak, annak ellenére is, hogy Bomi szörnyen fáradt volt.
Aztán ő is hazament, így Freddie nagy magányában még kicsit olvasott, aztán lefeküdt aludni.

Nagyjából ugyanez a napi menetrend volt egy hétig.

Aztán egyik nap a nővér már nem tett lázcsillapítót Freddie infúziójába. Annyira nem, hogy ki is kötötte a karjából. Nem volt már szüksége gyógyszerre, a köhögése is megjavult, még utoljára bevett "kedvenc" szirupjából, és azután már többet nem. Onnantól vége volt kórházi kalandjának. Meglepő módon nem volt benne akkora öröm mikor kimondták, hogy hazamehet, és még akkor sem, mikor kiadták a zárójelentését, miszerint meggyógyult a tüdőgyulladásból. Sőt, mikor szülei megérkeztek, miután értesítette őket, hogy kiengedik, akkor sem érezte magát felhőtlenül boldognak. A kórházi tartózkodása ugyanis egy lelki feltöltődés volt neki, és az utolsó napokban már a testi fájdalmak sem terhelték annyira, így teljesen elvonulva a külvilág zajaitól, békésen lehetett akár egymagában, akár szerettei körében. Az egész olyan meghitt volt. És még az étel sem volt olyan rossz, mint amilyennek hitte, hogy lesz! Nem voltak éppen érdekfeszítő, és produktív napjai, hiszen szinte egész nap feküdt, illetve amikor már erősebb lett, kiment sétálni a folyosóra, aztán vagy rajzolt, vagy olvasott, vagy éppen szüleivel illetőleg Bellával beszélgetett, de nem is volt nagyon másra szüksége. Pontosabban egy dolog hiányzott neki, amit akkor, ott nem tehetett meg, de az nagyon: a zenélés. Csak is emiatt örült minimálisan annak, hogy végre hazakerülhetett. Meg persze azért annak is, hogy végre felgyógyult betegségéből, és vége volt a testi szenvedéseinek. Ilyen szempontból büszke volt magára, hogy nem panaszkodta szét magát ennek ellenére sem, és nem tört meg a kórházi léttől, sőt, inkább egészen élvezte, és pozitívan állt hozzá végig. Mindenesetre kicuccoltak, Bomi és Jer segítettek neki a csomagolásban és cipekedésben, majd felszálltak a buszra, és hazaértek otthonukba, ahol Kashmira egyből a bátyja nyakába ugorva üdvözölte őket.

Freddie belevetette magát új terveibe, miszerint rendesen eljárt az egyetemére órákra, hogy aztán sikeresen lediplomázzon, mint illusztrátor. Mellette járt néha Rogerrel a piacra, (amit ők csak a boltuknak hívtak) eladni ruhákat, így ugyan csekély mennyiségű, de a semminél sokkal több pénzt keresett, amit nem elköltött, hanem félretett magának. Alapból persze szülei támogatták. Azt is megbeszélték, hogy ezentúl kevesebbet fog Bellára költeni, hogy tudjon spórolni, így olyan programokat csináltak, amihez csak kevés, vagy egyáltalán nem is kellett pénz. A két család viszonya teljesen rendeződött, erős barátságot ápoltak egymással mind a szülők, mind a gyerekek, így sokszor összejártak, már a különböző családi eseményeket is, mint például születésnap, együtt tartották.

Természetesen a Queen is ment tovább, 1970 második felében rengeteg basszusgitárossal találkoztak, és léptek fel, de egyelőre hosszútávon egyikőjükkel sem értek el nagyobb sikereket, és még a koncerteik is kiforratlanok voltak. Freddie ugyan tehetséges volt, de az énekhangja néha túl éles volt, és még csak ekkor kezdte kitapasztalni, hogy hogyan mozogjon a színpadon, így ezek miatt néha leszólták őket, de sosem adták fel, mindannyian rendületlenül hittek abban, hogy sikeresek lesznek. Ha Freddie bármitől félt, tudta, hogy Bellára mindig számíthat, és nemcsak ő, hanem a banda másik kettő, vagy -amikor éppen volt basszusgitárosuk- három tagja is, hiszen Bella a színfalak mögött mindig ott volt, és támogatta őket, amiben csak lehetett.

Emellett persze ő is figyelt arra, hogy helyt álljon az egyetemen, és szépen, lassan megteremtse az önálló élet feltételeit. Bár neki ez kevésbé volt aktuális kérdés, mint Freddienek, hiszen ő még csak 20 éves volt, ezzel szemben Freddie hamarosan betöltötte a 24-et.
Szerelmük ugyanolyan erős -ha nem mégerősebb- volt, miután Freddie kijött a kórházból, mindenben számíthattak egymásra, és persze a vonzalmuk egymás iránt szintén az egekben volt.