Találkozás Mercuryval

3. Barátság születik

15:00.
Freddie türelmetlenül várakozik a Cambridge előtt, árgus szemekkel figyeli az épületet elhagyó diákokat.
"Hol van már Bella?" -türelmetlenkedett magában. Ilyenkor egy perc olyan, mintha legalább öt lenne. Nagy nehezen végre meglátta Bella sziluettjét, ahogy sétált ki a kapun másik két lánnyal. Szíve zakatolt egyre hevesebben, majd erőt vett magán és odakiabált Bellának. Mikor a lány észrevette, nagyon megörült, elköszönt barátnőitől és odasietett Freddiehez. Csak a szokásos, kétoldalra arcrapuszival köszöntötték egymást, majd Freddie bedobta az ötletet, hogy üljenek be egy kávézóba. Bellának nagyon tetszett a felvetés, el is indultak Freddie kedvenc kávézójába, útközben nagyon sokat beszélgettek.
- És te pontosan hány éves vagy? És milyen Bella is vagy? -kezdte félénken Freddie.
- Kereken 20 éves vagyok, Bella Calloway. Te?
- Freddie Mercury, és 24 vagyok.. nem is vagyok akkor annyival öregebb nálad!
Ezen jót nevettek.
- És milyen szakra jársz? -folytatta Freddie.
- Jogot tanulok, bár nem érdekel túlzottan... -húzta el a száját Bella.
- Akkor hogyhogy mégis idejársz?
- Amolyan szülői unszolásra jelentkeztem ide -felelte mosolyogva, de mégis kedvetlenül Bella.
- Értelek. Szerencsére, én nem hagytam, hogy a szüleim befolyásoljanak. Semmiben. Ha követtem volna apám elképzeléseit, valószínű már öngyilkos lettem volna... -kuncogott Freddie.
- Ne mondj ilyet! És akkor te mit csinálsz, tanulsz, dolgozol, esetleg otthon fekszel egész nap? -poénkodott Bella.
- Néha jól jönne az utolsó -nevetett beismerően Freddie-, egyébként design-t tanulok az egyetemen, amellett dolgozok egy ruhaboltban...és van egy bandám, aminek én vagyok az énekese, bár ez inkább csak hobbi, mint hivatás.
Erre Bella azonnal felkapta a fejét:
- Van egy bandád?! Úristen, mondd, hogy ez csak vicc, világéletemben álmodtam egy saját bandáról! -kiáltozott Bella egyre lelkesebben, és nagy meglepettséggel az arcán.
- Pedig nem vicc, tényleg van, bár még nem teljes, de nemsokára az lesz -mosolygott Fred.
- Mindent tudni akarok! -jelentette ki határozottan Bella, és közben próbálta magában tartani a kikívánkozó fangörcsöt, illetve kisebb-nagyobb sikításokat, hogy ne nézzék hülyének az utcán.
- Hát jól van, de hosszú lesz! Szóval:
A banda neve Queen, jelenleg hárman vagyunk benne, én, akivel találkoztál délelőtt: Brian, és Roger, őt még nem ismered. Az a terv, hogy négyen leszünk, épp ma adtunk fel hirdetést, hogy találjunk egy basszusgitárost, ha találunk, úgy négyen leszünk, és úgy már teljes lesz a banda. Még két éve Brian és Roger egy Tim nevű fickóval megalapították a Smile nevű bandát, de a csávó lelépett, mondván úgysem lesznek komolyabb sikereik, szóval Brianék ketten maradtak, és ekkor találkoztam velük, már egyébként ismertem őket szegről-végről suliból, és megbeszéltük, hogy mi lenne, ha belépnék, és csinálnánk egy új bandát, ők benne voltak, és így alakultunk meg, most lesz 3 hónapja. Azért kell egy negyedik tag, mert a Smileban Tim volt az énekes és a basszusgitáros egyszerre, de mivel én nem tudok basszgitározni, ezért kell valaki. A Queen nevet természetesen én találtam ki, sokkal inkább önazonos velem, mint a Smile, márcsak a fogaim miatt is... -amikor idért, hirtelen elszomorodott. Ezt Bella rögtön észrevette.
- Érdekes, nekem először fel sem tűnt, hogy bármi is lenne a fogaiddal. Tudod mit! Ha akarod, elmeséled, ha akarod, nem meséled el, hogy miért ilyenek, nekem ígyis-úgyis tetszenek, szerintem csak sokkal különlegesebbé teszi az arcodat. -vigasztalta kedvesen Bella.
Freddienek ez borzasztóan jólesett, azt hitte, ott helyben elájul...
- Hát... ezelőtt még senki nem mondott nekem ilyet, mindenki csak bántott és gúnyolt miatta, még Rogerék is először... Szóval ezzel egyedül vagy. Mindenesetre nagyon hálás vagyok neked, hogy ilyen megértő és elfogadó vagy, hirtelen úgy érzem, hogy ha nem ismernélek, nem is lenne teljes az életem. -mondta halkan Freddie, majd elcsuklott a hangja.
- Jajj, ne beszélj ilyen csacsiságokat -nevetett Bella-, nem kell hálálkodnod, ez a természetes, az embereknek sokkal elfogadóbbnak kéne lenniük.
Erre mindkettőjüknek mosoly jött az arcára. Közben megérkeztek a kávézóba.
- Hát itt volnánk! -mutatott előre Freddie. Fáradjon be, hölgyem. -udvariaskodott.
- Na mi ez a nagy udvariasság, véletlenül nem azt mondtad, hogy inkább vagy óvodás gyerek, mint úr? Ahhoz képest most elég úriemberes vagy... -élcelődött vele Bella.
- Te emlékszel arra, hogy ezt mondtam? Szépen vagyunk. Valóban ezt mondtam... anyaaa, nem akajok kávét innyi, inykább hadd kapjak egy kisajutóót! -játszotta magát gyerekesen.
- Sajnálom kisfiam, be kell érned a kávéval. -röhögött Bella.
Közben mindketten kikérték a kávéjukat, majd leültek egy asztalhoz és folytatták a beszélgetést.
- Még nem fejezted be a Queen történetét! -mondta Bella.
- Hú tényleg, hol is hagytam abba, ja igen! Szóval elneveztem Queennek, én vagyok az énekes, illetve zongorázok is, ha kell, Brian a gitárosunk, Roger pedig a dobosunk, egyelőre csak kocsmákban meg koleszokben lépünk fel, már van két dalunk, ha érdekel, majd egyszer megmutatom őket...
- Ennél jobban semmire nem vágyom!
Az egész délutánt végigbeszélgették, és ezen pár óra alatt valamiféle kémia kialakult kettőjük között...