Emlékezz! (Befejezett)

4. Fejezet

Könnyű dolga van az embernek, ha láthatatlan akar lenni főleg annak, aki egész életében az volt.

Már megszoktam, hogy mindenki keresztül néz rajtam, nem vesznek észre, mert túl átlagos vagyok. Most azonban erre nem számíthattam. Ugyanis, ha valaki kiszúr a tömegben, biztosan elkiabálja a nevem, és onnantól vége.

Valamit nagyon jól csinálhattam, amikor ezt a szállodát kiválasztottam. Ahogy kiléptem az ajtón, egy lelket sem láttam. Lepukkant nyomornegyed lehet talán, egy megfelelő hely, ahol megszabadulhatok mindentől.

A kukához siettem, a kapucni mélyen a fejemen, lehajtott fejjel igyekeztem.

A táskámból kivettem a pénztárcám, minden iratom be dobtam a kukába, még a bankkártyám is.

A telefonom kikapcsoltam, és szintén a kukában landolt.

Még jó, hogy legalább kézpénz volt nálam, úgy két hétig kihúznám vele, ha csak ételt és pár olcsó nagyon szükséges dolgot vennék.

Kisétáltam a szálloda kapuján, halkan, mint egy árnyék. A nap nem sütött, szürkeség honolt körülöttem, azt hiszem esni is fog.

Remek, még meg is fogok ázni!

Azonban igazam volt, a nyomornegyed elméletem bevált. Bedeszkázott ablakok, lepedőkből készített ajtók mindenfelé. És egy lélek sem volt az utcán.

Még sosem jártam a város ezen részén, és fogalmam sem volt, hogy van egyáltalán ilyen rész. Hogy jutottam el idáig a kávézóból? És hol is vagyok most pontosan?

A házszámok már lekoptak a falakról, a táblák pedig néhol ki voltak döntve.

Egy buszmegállót pillantott meg az utca végén, oda siettem. A következő busz egy óra múlva fog jönni, ami elmegy egészen a vasútállomásig.

Mivel nem akartam ennyire szem előtt lenni, bementem az utca másik felén álló bárba. A bár külseje alacsony színvonalról árulkodott, így szinte biztos lehettem benne, hogy nem ért el idáig a hír ilyen gyorsan.

A bárba belépve füst és tömény alkohol szaga csapta meg az orrom. A pultoson kívül, aki egy középkorú nő volt, egy-két ember volt csak. Az egyik egy asztalon pihentette a fejét, a másik a tévét bámulta.

A pulthoz léptem.

- Hello, egy gin tonikot, kérem! - a fa lapot néztem, nem néztem rá a nőre, akinek végig magamon éreztem a tekintetét.

- Máris adom! - hallottam a választ, és ki tudtam venni belőle, hogy vigyorog. - Mi járatban erre, Converse kisasszony? - csípős volt a megjegyzése.

A tornacipőmre néztem, ami feketén, de tisztán virított a lábaimon.

- Nem mindegy? - motyogtam.

- De durcis kedvébe van valaki! - nevetett. - Itt az italod, Hercegnő! - az üveg pohár nagyot koppant a lapon.

- Kösz, mennyi lesz? - miután elmondta az árat, letettem az ital helyére, amibe nagyot kortyoltam. - Nem kérek vissza.

- Na, tuti városi vagy. - jegyezte meg.

- Te pedig hálátlan! - felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. A tekintetem meggyötört volt, és dühös, valószínűleg ezért hőkölt hátra.

- Valakinek nehéz éjszakája volt! - együttérzően mosolygott.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem egyhangúan.

A fejével biccentett a folyosó felé, ami sötéten, titokzatosan, és ijesztően terült el előttem.

- Kérhetek egy ollót?

- Hát, ha nem öngyilkos szándékod van vele, akkor igen. - nevetett. - Mondjuk engem az se érdekelne, elhiheted. - a kezembe nyomta.

Gúnyosan rá mosolyogtam, majd az italommal a kezemben besétáltam a folyosóra.

Nem hittem, hogy egy kis alkoholos bátorság nélkül meg tudnám tenni, szóval a tükör előtt állva lehúztam az italom. Fintorogtam kissé, majd megráztam a fejem, és levettem a kapucnit.

Oké, két évembe telt, hogy a hajam a mellem alá érjen, de most vadul nekiestem a hajam vágásának. Kissé a vállam felett hagytam abba, és próbáltam a körülményekhez képest jóra csinálni.

A gyér fény és a büdös ellenére büszke voltam magamra, megérte ennyi fodrászos műsort nézni a tévében.

A levágott tincseim a kukába dobtam, megmostam a kezem.

Nem sokat változott a kinézetem, de legalább valamicskét tettem annak érdekében, hogy ne ismerjenek fel első látásra.

Aztán az ollóval és az üres poharammal a kezemben visszamentem. Megtorpantam, amikor megláttam, hogy ameddig távol voltam, kétszer annyian lettek a bárban.

A terem túlsó végén lévő tévére szegeztem a figyelmem, éppen most lett vége a híradónak. Minden szem rám szegeződött. És nekem nem volt felhúzva a kapucnim. 

Sziasztok! Remélem elégedettek voltatok ezzel a fejezettel is, hamarosan jön a folytatás, addig is ne felejtsétek leírni a véleményeteket! :)