Emlékezz! (Befejezett)

8. Fejezet

Arra ébredtem, hogy a nap égeti a szemem. Pislogtam párat, majd a fejemre húztam a takarót. Borzasztóan fájt a fejem.

Szépen lassan, ahogy egyre jobban ébredeztem, az agyamba belappangtak a tegnap esti emlékek. Felnyögtem kínomban, hogy egyszer sem tudok viselkedni, amikor egy felesnél többet iszok, viszont jó jel, hogy nagyjából mindenre emlékszem, tehát a péntek este nem egy alkoholtól megrészegült este volt.

Lerántottam magamról a takarót, de ahogy tudatosult bennem, hogy nincs rajtam ruha, csak egy szál bugyi, azzal a lendülettel vissza is takartam magam.

A mellkasomhoz szorítva a vékony takarót felültem, de a szoba üres volt. Csak a szétdobált ruháink voltak a padlón.

Így már valamivel nyugodtabban mozogtam. Megkerestem a melltartóm, majd a szekrényből kivettem egy fekete pólót, ami vagy háromszor nagyobb méretű volt, mint nekem kellett volna. A fekete farmerem még kibírta a mai napot. El kellett ismernem, hogy nekem már csak ez maradt: a mai nap, aztán holnap ki tudja mi lesz.

A mosdóba rendbe szedtem magam. Kiöblítettem a szám szájvízzel, az ujjaimmal átfésültem a már rövid tincseim, és megmostam hideg vízzel az arcom.

Aztán kimentem a szobából. A pultnál most egy idősebb nő állt, olyan középkorú lehetett. Kemény csaj lehetett már fiatal korában is. Felvont szemöldökkel mért végig.

- Szép jó reggelt! - csípős volt a hangja.

- Jó reggelt... - motyogtam. - Kérhetek egy pohár vizet?

- Szolgáld ki magad! - mutatott maga mellé.

Sóhajtottam és beléptem a pultba. Kerestem egy tiszta poharat, amit még a biztonság kedvéért elöblítettem, aztán tele engedtem a csapról, és lehúztam.

A nő a legnagyobb figyelemmel kísérte minden mozdulatom.

- Amúgy Kay vagyok! - nyújtottam felé a kezem. A kezemre nézett, aztán felvont szemöldökkel újra rám.

- Tudom ki vagy. - csalódottan eresztettem vissza magam mellé a kezem. - Mary. - tette hozzá.

Mivel nem tudtam, hogy mit feleljek erre, ittam még egy pohár vizet.

- Mi szél hozott erre, Kay? - karba tett kézzel dőlt neki a pultnak.

- Fogalmam sincs, Mary! - vágtam egy grimaszt.

- Mivel nem tűnsz idevalósinak, gondoltam elmondom, hogy attól még, hogy Keith ágyában töltöd az időd, nem leszel a felesége, se a csaja, szóval ilyenekkel ne is áltasd magad. - hadarta, nekem pedig megakadt a torkomon a víz. Miután befejeztem a köhögést válaszoltam.

- Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmem, Mary! - mosolyogtam. - Nem terveztem sokáig maradni. - ezzel megkerültem őt, és az ajtó felé sétáltam. - Ó, nem tudod véletlenül, hol van Keith? Tudod... az ágyban nem találtam. - fordultam vissza.

- Dolga van, elment. Fél óra és itt lesz. - vigyorogva válaszolt.

Hogyan kedveljenek meg az ilyesfajta nők, mint Mary? Viselkedj úgy, ahogy ők!

Azt a fél órát, amit Mary mondott, a hintáknál töltöttem. Egyszerűen úgy éreztem, ha még öt percnél tovább a négy fal között kell lennem, megőrülök.

A nap sütött, viszont már alig adott valami meleget, így libabőrös lett a karom. Motorok hangjára kaptam fel a fejem, nem sokkal később kinyílt a hatalmas kapu, és vagy öten gurultak be rajta, elől Keith.

Miután leállították a motort még mondtak egymásnak valamit, majd Keith kiszúrt, aztán felém indult.

Zavartan néztem a cipőm, ameddig odaért mellém, és csak akkor néztem fel rá, amikor megállt.

- Hogy vagy? - sóhajtott.

- Öm... jól. - ahogy a tegnap este történtek megfordultak a fejemben, egyszerre éreztem azt, hogy most rögtön megtenném újra, és szégyelltem is magam emiatt.

- Bocs, hogy el kellett mennem, akadt egy kis dolgom.

- Nem gond. - lágyan elmosolyodtam.

- Iszok valamit, aztán indulhatunk! - a zsebébe kezdett kotorászni, majd az ölembe dobott egy doboz cigarettát és egy gyújtót. - Üsd el az időt, ameddig jövök! - vigyorgott.

Ekkor egy még meglepőbb dolog történt. Egy határozott lépéssel odalépett elém, erősen megcsókolt, majd lazán bevonult.

Ezután már kapkodva vettem ki a szál cigarettát és gyújtottam meg.

Keith viselkedése furcsa volt, talán ez amolyan itteni szokás? Ha valaki lefekszik valakivel, akkor így viselkednek vele? Vagy csak Keith szórakozik egy kicsit?

Nem tudtam ezen sokáig agyalni, ugyanis visszatért és szólt, hogy indulnunk kell.

Kissé feszülten ültem be mellé a fekete autóba, és nem feltétlenül azért, mert alkoholt ivott.

Anyám miatt aggódtam, hogy majd mit fog szólni hozzám. Már biztosan hallotta a híreket, és a rendőrség is elbeszélgethetett már vele. Vajon ő is azt gondolja, hogy szánt szándékkal öltem meg azt a nyomozót, vagy ő is gyanakszik valami átverésre?

Keith valószínűleg láthatta rajtam, hogy ideges vagyok.

- Nyugi, biztosan nem lesz gáz! - szólalt meg.

- Honnan tudod? - kissé remegett a hangom.

- Ezeket vedd fel! - fél kézzel a kezembe nyomott egy napszemüveget és a kapucnimra mutatott. Megtettem. - Az anyák olyanok, hogy bármit megtennének a gyermekükért. Szinte biztos vagyok benne, hogy már halálra aggódta magát miattad, és vagy százszor próbált hívni, de persze erről a rendőrségnek egy szót sem szólt.

- Nem ismered anyám... - motyogtam, bár tudtam, hogy igaza van: anyám pontosan ezt csinálta.

- Bármilyen furcsa is, nekem is van, és hidd el, voltam már a te cipődben. - vigyorgott.

- Neked ez élvezet? - csattantam fel.

- Inkább úgy mondanám, hogy más az életfelfogásom, mint neked.

- Ebben biztos vagyok. - az ablak felé fordultam.

- Tudod, lazíthatnál egy kicsit. - elgondolkodva mondta. - Tegnap is arról beszéltél, mennyire unalmas az életed, felfoghatnád ezt egy kis kalandként is!

- Igen, ezzel kezdtem, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem olyan nagy kaland bujkálni a rendőrség elől és megrohadni a négy fal között. - ellenségesen mondtam.

- Nem gondolkodtál azon, hogy elmenj az országból? Egy olyan országba is mehetnél, ahol egyáltalán nem ismernek és más jogszabályok vannak.

- Ahhoz ki kellene jutnom az országból.

- Tudok benne segíteni...

- Nem kell a segítséged! - vágtam közbe.

Ezután már nem próbált velem beszélgetni, aminek most örültem, így legalább gondolkodhatok egy kicsit azon, hogy mi a fenét fogok mondani Anyának. 

Sziasztok! Péntek estére elhoztam nektek a folytatást, remélem tetszett, várom a véleményeteket, és hamarosan jövök egy következő fejezettel :)