Emlékezz! (Befejezett)

12. Fejezet

KEITH

Ott ültem és próbáltam őt lefogni.

Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belé. Mintha egyik pillanatról a másikra megzakkant volna.

Biztos voltam benne, hogy valamit csinált vele az a férfi, de még nem akartam hinni az ilyesmikben. Nem akartam hinni abban, hogy létezik olyan tudomány, vagy bárminek is nevezzem ezt, amivel képesek belepiszkálni a fejünkbe.

A legjobb barátomat hívtam, az egyetlen embert, akire számíthatok.

Mark fél órán belül leparkolt az autóm mellé.

- Haver, mit művelsz? - fogta meg a fejét, amikor megállt mellettem.

- Valami baj van vele...

- Engedd el, ha el akar menni!

- Nem lehet, értsd meg! Ki akart szállni a mozgó autóból, nincs magánál! - mondtam hangosabban.

- Nézd, pár perc múlva 11, és nagy lesz a forgalom, ha nem akarod a zsarukat a nyakadba, akkor most azonnal el kell tűnnünk!

- Elhoztad, amit kértem?

- Ne már, hogy az neki kellett! - elképedt.

- Van más ötleted? - Kay még mindig kiabált a karjaimban, és ki akarta magát tépni belőle.

Mark megadóan sóhajtott, én pedig a teljes maradék erőmet bevetve lefogtam Kay karját, hogy be tudja adni az injekciót.

Kay még jobban ficánkolni kezdett, amikor meglátta, mire készülünk, de sikerült lefognom.

Pár perc múlva már kábán omlott a karomba.

- Erről még beszélünk! - intett felém komolyan Mark, majd segített betenni Kay-t a kocsimba, és elhajtott.

Mély levegőt vettem, majd beszálltam a kocsiba. Kay az ülésen feküdt, eszméletlenül.

A biztonság kedvéért bezártam az autót belülről, majd elindultam.

A klubházban szerencsére csak anyám és Mark volt.

Az előbbinek majd' kiesett a szeme, ahogy meglátta, hogy a kezemben viszem az eszméletlen Kay-t.

- Nyugi, semmi baja. - mondtam oda. - Mark, egy percre! - biccentettem a szobám felé. - Ó, és hozz kötelet!

Lefektettem Kay-t az ágyra, majd megkötöztem a kezét és a lábait a rácsokhoz.

- Biztos, hogy ki kell kötözni? - kérdezte Mark az ablakban ülve.

- Hát, ha nem akarod, hogy kikaparja a szemed, ha felkel. - rántottam vállat és odaültem mellé. Rágyújtottunk.

- Elmondanád, hogy mi ez az egész? Miért tartasz itt egy őrültet, aki ráadásul egy gyilkos?

- Ha elmondanám, nem hinnéd el. - rántottam vállat. - Még én sem tudom, mibe keveredtem, de azt tudom, hogy ez a lány ártatlan, és segítségre van szüksége! - néztem újra Kay felé.

- Te tudod, haver! - veregette meg a vállam. - Aztán bele ne zúgj! - bökött oldalba. - Fájna, ha a történet végén lecsuknák. - nevetett fel. 

Sziasztok! Beköszöntött a július, ennek örömére került fel ma ez a fejezet :) 

Remélem tetszett, várom a véleményeteket! :)