Emlékezz! (Befejezett)

14. Fejezet

A kanapén ültem, egy pokróccal a vállamon és egy csésze teával a kezemben.

Még forró volt.

Csak bámultam a gőzölgő folyadékot, ahogy a csésze oldalának csapódik, majd vissza. A kezem remegett.

- Én mondtam, hogy ne menj oda, de te nem hallgattál rám! - Anya vádló hangon beszélt hozzám, de nem tudtam felfogni a szavak jelentését.

- Kay kiborult, nagyon. - Keith átvette a szót. - Az a fickó valamit csinálhatott az agyával, tudja. - tette hozzá.

- Persze, hiszen ez a hipnotizálás, vagy mi a fene lényege! Utána olvastam az interneten, miután közölte velem, mire készül. Veszélyes dolog, mert olyan dolgot jöhetnek elő a tudatalattijából, amire nem is gondolnánk. - Anya hadart.

- És neki mi jöhetett elő? - Keith elgondolkodva kérdezte.

- Ha ezt meg akarnám neked mondani, nekem is el kellene mennem, hogy minden részletre vissza tudjak emlékezni, ami az életében történt és én jelen voltam.

- Ugyan, csak nem lehet olyan apró dolog, amitől ennyire kiakadt! - Keith kezdett feszült lenni, ezt még ebben az állapotban is tisztán éreztem.

- Dehát tényleg nem tudom, mitől lehet.

- Az apjáról beszélt. - közölte Keith. Összerezzentem.

- Az apjáról? - Anya összevonta a szemöldökét.

- Igen, és valami trauma érhette őt. - bólintott Keith.

- Ó, istenem! - kapott a szájához Anya.

Be akartam fogni a fülem, hogy ne halljam, ami ez után következik, de nem voltam képes megmozdulni. Ledermedtem, a szemem tágra nyílt, és csak bámultam bele a csészébe.

- Hát ez az, amiért elmentél? - leült mellém. - Sosem beszéltem neked róla... - sóhajtott.

- Tessék? - Keith összefonta a kezeit maga előtt.

- Az apja még kiskorában meghalt. - közölte.

- Kay, apáddal kapcsolatban láttál valamit? - Keith leguggolt elém.

Újra homályosan láttam. Elnyíltak az ajkaim, és hangosan kezdtem venni a levegőt.

- Mit láttál, Kay? - biztatott.

Nem voltam képes kimondani. Nem mondhatom ki! Szégyenlem. Tehetetlen voltam, és megalázottnak éreztem magam, pedig ez már nagyon régen történt. Mégis, úgy éreztem, ha ezt most elmondom nekik, már nem fogom tudni soha többé tisztának érezni magam.

- Kay... meséljek neked kicsit Apuról? - Anya átölelte a vállam.

Kitört belőlem a zokogás. Keith kivette a kezemből a csészét.

- Meséljen, mondja! - sürgette Anyát.

Hevesen rázni kezdtem a fejem, hogy ne, csak ezt ne tegye! De késő volt.

- Apád nagyon szeretett téged, Kay, ugye tudod? - még hangosabban kezdtem zokogni. - Annyira nagyon! - Anya hangja elcsuklott. - Te voltál a szeme fénye, imádott téged! És te is ugyan ennyire szeretted őt! A halála nagyon megviselt téged, még pszichológusnál is voltam veled. Ki voltál fordulva önmagadból. Nem beszéltél, nem ettél, csak ültél. - mély levegőt vett. - Aztán egyik napról a másikra jól lettél. És soha többé nem beszéltél róla, mintha nem is lett volna apád. Pár hónapja azonban érdeklődtél felőle. Azt kérdezted, milyen volt, de nem beszéltem neked róla, mert féltem, hogy megint ugyanaz lesz. Én... én csak téged akartalak védeni, Kicsim!

- Anya... - halkan, rekedten szólaltam meg. - Apa megerőszakolt engem! - mélyen a szemébe néztem.

Nem sírtam, nem volt semmiféle érzelem az arcomon. Egyszerűen csak közöltem vele. Nem bírtam tovább magamban tartani, és hallgatni, ahogy áradozik róla.

Undorító.

- Dehogy! - Anya elszörnyülködve mondta. - Istenem, tényleg ezt láttad? - kapott a szája elé. - Nem, Apád imádott! Téged szeretett a legjobban! Sosem tett volna ilyet, érted? - megfogta az arcom, hogy rá nézzek.

Összezavarodtam.

Láttam, amit láttam, és éreztem, amit éreztem.

Talán ezek csak illúziók voltak?

Hirtelen nem tudtam hol vagyok. Nem tudtam, kinek higgyek, ki hazudik, és ki van mellettem.

Láttam. Éreztem. Mégis meginog a hitem.

Nem kételkedtem abban, amit láttam.

Viszont megöltem valakit.

Nem én tettem, tudom. Talán ezt sem én tettem? Ez is csak egy becsapás, egy átverés?

Talán csak így próbáltam védeni magam, hogy ne fájjon a hiánya?

Vagy meg akar valaki őrjíteni? 

Sziasztok! Ismét azt kell, hogy mondjam, hogy a Facebook megint a bolondját járatja velem, ugyanis ezt a fejezetet már nem engedi, hogy megosszam veletek. Ha valaki esetleg tudja, hogy ez miért lehet, az írjon üzenetet! Köszönöm! 

Remélem tetszett nektek ez a fejezet, hamarosan érkezik a következő (befejező) rész. Várom a véleményeteket! :)