Emlékezz! (Befejezett)

6. Fejezet

A vasútállomás tömve volt emberekkel. Felhúztam a kapucnim, és próbáltam minél jobban elrejtőzni, de tudtam, ebben a tömegben nem fogok tudni észrevétlen maradni.

- Talán valami baj van? - tette karba a kezét a motornak dőlve.

- Nem, semmi, kösz! - hadartam.

- Esetleg kell egy szállás éjszakára? - bár háttal álltam neki éreztem a hangján, hogy vigyorog.

Sóhajtottam.

Oké, idegen. Most nem indulhatok útnak, ugyanis az első ellenőr, vagy utas, aki kiszúr, biztosan fel fog ismerni és nekem annyi. Mehetnék vele, de nem tudhatom, hogy milyen valójában.

Látta rajtam, hogy nem tudok dönteni, ezért odasétált elém, és a kapucnim felé nyúlt. Olyan erővel löktem el a kezét, hogy még én magam is meglepődtem.

- Neked szükséged van a menedékre. - jelentette ki.

- Talán. - makacskodtam, bár hálásnak kellene lennem.

Talán ha nem lennél ilyen ijesztő, nem gondolkodnék ennyit!

Sóhajtott, és felült a motorra. Várakozóan rám nézett. Megforgattam a szemem és felültem mögé. Utálom beismerni, ha valakinek igaza van.

És újabb tíz perc száguldozás a kihalt utcákon, míg végül egy klub szerűség előtt álltunk meg.

- Mi ez a hely? - kérdeztem zavarodottan.

- Az otthonunk. - rántott vállat.

Követtem egészen be a tágas, de viszonylag színvonalas bár részlegre, ahol csinos lányok, és ijesztő alakok mászkáltak.

Az idegen mindenkinek köszönt, míg én csak lehajtott fejjel követtem. Egy folyosóra vezetett be, ahol mindkét oldalt ajtók nyíltak. A folyosó végén lévő ajtónál állt meg.

- Ez az én szobám, itt meghúzhatod magad, ameddig csak akarod. - nyitotta ki.

Beléptem, és legszívesebben azzal a lendülettel fordultam is volna ki. Dohány és tömény alkoholszag honolt a kis helyiségben. Nagy franciaágy, ami nem volt beágyazva, egy komód, amiből kilógtak a ruhák, és valószínűleg szennyesek voltak mindenhová dobálva.

- Érezd otthon magad! - hátrafordultam, az ajtónak nekidőlve vigyorogva nézett.

- Kösz! - motyogtam.

- Kint bármit kérhetsz, a lányok szívesen fognak segíteni.

- Oké.

- Én hátul leszek, ha kellenék. - ezzel kiment.

Leültem az ágy szélére, és a kezembe temettem az arcom. Istenem, mivel érdemeltem ezt ki? Pedig én nem voltam olyan rossz ember, tudom. Sosem tettem semmit, amivel ekkora büntetést érdemeltem volna.

A szobából nyílt egy másik ajtó, gondoltam a fürdőszoba, ezért bementem, és megmostam az arcom. Egy kis ideig felfrissülést éreztem.

A szobában járkáltam fel-alá. Olyan erősen gondolkodtam, hogy belefájdult a fejem.

Az éjjeliszekrényen találtam egy dobozt, azzal a reménnyel indultam felé, hogy legalább egy szál cigarettát találok, és a mai nap először megtalált a szerencse, majdnem tele volt a doboz. Olyan volt az a szál cigaretta, mintha mentőövet dobott volna nekem valaki, miközben a tengerben fuldoklok.

Tudtam, hogy nem aludhatok el, mégis ledőltem az ágyra, és lehunytam a szemem. Nem biztonságos aludni, de annyira fáradtnak éreztem magam, hogy egy percbe sem telt, már mélyen aludtam.

Az ajtó hatalmas csattanására kaptam fel a fejem, és felpattantam az ágyról. Az idegen, aki idehozott a falnak lökött, és a nyakam köré fonta a kezét.

- Kibaszott gyilkos vagy! - sziszegte, miközben egyre erősödött a szorítása.

- Nem... csináltam... semmit... - nyögtem ki.

- Hazudsz! - még erősebb lett, már alig kaptam levegőt.

- Nem... - nem tudtam befejezni a mondatom.

Elengedett, én pedig a földön ülve kapkodtam levegő után. Égett a torkom, minden levegővétel borzasztó fájdalmat hagyott maga után.

- Megölted azt az embert! - undorodva nézett rám.

- Nem... - a hangom rekedt volt. - Én nem öltem meg senkit!

- Ott vagy a felvételen! - tette karba a kezét.

- Meg... megmagyarázhatom?

- Két perced van rá. - szigorú volt a tekintete.

És én elkezdtem hadarni. Onnan kezdtem a történetet, hogy bementem dolgozni, aztán nem emlékszem, hogy miután végeztem mit csináltam, hol voltam, kivel, aztán a szállodában ébredtem.

- Azt akarod mondani, hogy olyan részeg voltál, hogy nem emlékszel semmire? Miért higgyem el ezt neked?

- Ha elhiszed, ha nem, így történt. - lehunytam egy percre a szemem. - És nem hiszem, hogy részeg lettem volna.

- Ezt hogy érted? - kérdezte felvonva a szemöldökét.

- Munka közben biztosan nem ittam. - rántottam vállat. - Akkor hogy lehet, hogy nem emlékszem arra, hová mentem utána?

Feltételezésem csattanó szerű hatást váltott ki. 

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is, a véleményeteket továbbra is várom! Izgalmasnak találtátok ezt a részt? :) 

Hamarosan folytatás... :)