Hogy mekkora hülyeség, amikor az ember olyan részegre issza magát, hogy nem emlékszik semmire!
Amikor felkeltem, nem a saját szobámban voltam, így még jobban bosszantott, hogy még haza kell jutnom valahogy.
Jézusom, milyen idióta vagyok, hogy minden apró dolgot akkorára felfújok, hogy holtra iszom magam miatta...
Most is, mint mindig, megfogadom, hogy többet ez nem fog előfordulni. A borzalmas fejfájás mellett most ott volt a rám száradt vér is. Biztos megint elestem, vagy ilyesmi.
Ez van, ha az emberrel csúnyán szakítanak...
Szakítanak, mi? - kezdett csúfolódni a belső hangom. - Együtt sem voltatok, te szánalmas alkoholista!
Megforgattam a szemem, hogy ez a hang még akkor sem képes elhallgatni, amikor szétszakad a fejem, az már nem semmi.
És valóban eléggé be lehettem rúgva, amikor felkeltem és körülnéztem a szobában.
Egy lepukkant motel szobában találtam magam. Egy ócska ágy, egy régi tévé egy poros szekrényen, behúzva az összes sötétítő függöny, szakadt szőnyeg a padlón és a ruháim szanaszét dobálva. Még a levegő is állott volt.
Kinyitottam a szobában az ablakot és a pici fürdőbe mentem, ahol nem vagyok biztos, hogy higiénikus fürdeni, de véresen csak nem mehetek ki az utcára.
A csapnál megmostam az arcom, majd a kádnál próbáltam a testemről ledörzsölni a vért. Gyanakodni kezdtem, ugyanis nem volt rajtam egy seb sem. Legyűrtem magamban a gyülemlő pánikot, hogy vajon mit csinálhattam az éjszaka. Felkapkodtam a szoba padlójáról a ruháim és remegő kezekkel magamra rángattam, amikor megláttam egy fekete kapucnis felsőt az ágyon. Ijedten forogtam körbe, de nem volt rajtam kívül a szobában senki.
Felvettem, hogy jobban megvizsgáljam, amikor egy kis cetli esett ki a zsebéből.
Erre szükséged lesz kintre.
Ne haragudj!
Hamarosan találkozunk.
Bepánikoltam. Először is, valaki járt a szobámban. Másodszor pedig, vehetjük ezt az üzenetet fenyegetésnek is.
De mi van akkor, ha ez a pulcsi már itt volt, amikor felkeltem? Olyan homályos minden, mintha egy szűrőn keresztül látnék... Nem. Nem vagyok benne biztos.
Nagyot ugrottam, amikor az ajtó alatt becsúsztattak egy újságot.
Oké, nyugi, csak egy újság! - bármennyire is próbáltam magam nyugtatni, teljesen csak akkor fogom magam biztonságban érezni, ha otthon leszek, a lakásomban.
Megfogtam az újságot és széthajtottam. A főcímlapot egy gyilkosság kapta, ami tegnap éjjel történt. És ott vol egy hatalmas jól látható kép a "körözött személy" felirat alatt.
Kiesett az újság a kezemből.
A képen én voltam.
Sziasztok! Remélem ez a fejezet is elnyerte a tetszéseteket, várom a véleményeteket is :)
Hamarosan folytatás :)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Emlékezz! (Befejezett)
Gizem / GerilimKay nem emlékszik, mi történt aznap este, amikor megölt egy nyomozót. Az élete egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Menekülnie kell, elrejtőznie. Azonban az első próbálkozáskor találkozik Keith-el, aki nem egészen jófiú. Elhatározzák, hogy...
