Emlékezz! (Befejezett)

5. Fejezet

Egy perc leforgása alatt kellett cselekednem.

Úgyhogy a három férfi felé dobtam az üres poharam, teljes erőmből.

És abban a fél percben, ameddig lehajoltak, hogy ne találja el őket, én kirohantam a bárból. Az utcán felhúztam a kapucnim, és rohantam, ahogy csak bírtam.

A bártól azt hiszem balra indultam el, de hallottam, ahogy becsapódott az ajtó, és hangos léptek dübörögtek mögöttem.

Nagyszerű, ennyit a láthatatlanságról!

Hangosan vettem a levegőt, és fogalmam sem volt, merre fussak. Befordultam balra, de mielőtt még újra felgyorsíthattam volna, valaki megragadta a derekam és a földre rántott magával.

Nagyot estünk mindketten, és balszerencsés módomra, én voltam alul. Az aszfalt felszakította a térdemnél a nadrágot és éreztem, ahogy a sebből szivárog a vér.

A nehéz test pedig ott tartott, esélyem sem volt elmenekülni.

- Nyugi, szivi, nem foglak bántani! - mély hangot hallottam a fülemnél. - Bár megérdemelnéd azután, hogy majdnem fejen dobtál egy pohárral.

- Engedj el! - a hangom hisztérikus volt.

Hirtelen már nem éreztem magamon a testét, felpattantam és futni akartam tovább, csakhogy a férfi előttem állt, egy fegyverrel a kezében.

Szóval meg voltam lőve. Nem tudtam elfutni, mert ha meglő, biztosan kórházba kell mennem, ahol aztán visznek is a rendőrségre.

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Ahogy látom, gyorsan menekülőre fogtad. - félre biccentette a fejét. - Mi elől menekülsz?

- Nem mindegy az neked? - förmedtem rá.

- Igazából, nem. - szélesen mosolygott. - Ahogy elnézlek, nem ide valósi vagy. - végignézett rajtam. Az a fránya tornacipő!

- Na és? Talán nem lehetek itt?

- Ide nem jönnek az emberek csak úgy eltölteni az idejüket.

- Már éppen menni készültem.

- És hová?

- A... belvárosba.

- Hazudsz. Hová tartasz?

- Messzire innen. - barátságtalan volt a hangom.

És akkor meghallottam a közeledő autó hangját.

- Basszameg! - szitkozódott az előttem álló férfi, de már késő volt eltenni a fegyverét.

Hátra néztem, egy rendőrautó állt meg az út mellett.

- Akarsz menni egy körre? - biccentett a tőlünk nem messze lévő motor felé.

És ismét gyorsan kellett döntenem. Vagy megyek egy vadidegennel, vagy szembenézek a rendőrséggel.

Bólintottam. Megragadta a kezem, és a motor felé húzott.

Felpattantunk, de akkor már hallottam, ahogy a férfi azt kiabálja, hogy álljunk meg.

Az idegen beindította a motort és beletaposott a gázba.

Szorosan öleltem a derekát, féltem, hogy ha egy kicsit is lazítok a szorításon, elvisz a szél.

Sziréna hangja hallatszott fel mögülünk, de mi nem álltunk meg, kanyarogtunk jobbra-balra, elképesztő sebességgel.

Szorosan lehunytam a szemem, és számoltam a másodperceket. A szívem vadul kalapált, és éreztem, hogy a hajam tépi a szél.

Három perccel később lassítottunk, majd megálltunk.

- Megérkeztünk. - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Ekkor esett le, hogy még mindig szorosan ölelem a derekát, és csukva van a szemem is.

Kinyitottam, és leszálltam a motorról. Mélyet sóhajtottam, örültem, hogy túléltem ezt az utat.

- Most már igazán elmondhatod, hogy miért választottál inkább engem, mint a rendőröket! - vigyorogva nézett rajtam végig.

Most, hogy jobban megnéztem, egész ijesztőnek néz ki. Sötét haja belelógott a szemébe, ami olyan kék volt, mint az ég. Fekete farmert és pulcsit viselt, kifejezetten úgy nézett ki, akit normális esetben nagy ívben elkerülnék.

- Kösz, hogy elvittél egy körre! - néztem végig rajta még egyszer, majd sarkon fordultam, és azt terveztem, hogy otthagyom, csakhogy elkapta a kezem.

- Oké, nem kell elmondanod. - közelebb jött, éreztem a dohány és enyhe alkohol szagát. - Csak hagy vigyelek el oda, ahová szeretnéd.

- Nem kell, kösz. - hátráltam. - Elintézem.

- Ahogy gondolod. - vigyorgott. - Ha meggondolnád magad, van még hely mögöttem, és egész nap ráérek.

- Na jó, talán a vasútállomásra elkelne egy fuvar. - az ajkamba haraptam.

- Pattanj fel, Kislány! - biccentett maga mögé.

Összeszorított fogakkal ültem fel, és újra szorosan átöleltem a derekát. - Csak Kay. - motyogtam.

- Akkor, Csak Kay, kapaszkodj! - és már indultunk is. 

Sziasztok! Remélem ez a fejezet is tetszett, várom a véleményeteket! :) 

Valamint igyekszem a folytatással :)