Felix nevetve lökte meg Chan vállát. örültek egymásnak, boldogok voltak, hogy ismét együtt lehetnek. korea annyira távol van ausztráliától, s Ők majdnem beleőrültek a távolságba. hiszen mindig is elválaszthatatlanok voltak – egészen addig, amíg Felixnek mennie kellett a szülei miatt. narancssárga tincseibe túrt. mosolyogva nézte a barátját, aki kinyitotta a szekrénye fém ajtaját és a következő néhány órájukban szükségtelen könyveit mind beledobálta.
Ő is így tett. eltekerte a számzárat, és feltárta a kicsi ajtót; ebben a pillanatban egy kiszakított füzetlap esett a fehér padlóra. lehajolt érte, de már előre tudta, mire számítson. bizonyára egy újabb levél valakitől, akiről fogalma sincsen, mégis ki lehet.
a szeme átfutotta a sorokat, ezzel felelevenült a tegnapi napja. az az egyhangú, ugyanakkor különös kedd reggel, amikor meglátta Chant a folyosón, és szinte nem mert hinni a szemeinek. azt hitte, az idősebb csupán optikai csalódás, a hiány délibábja – így amikor Ő a karjai közé zárta, feltartóztathatatlanul tört elő a zokogása.
Channak feltűnt a kisebb némasága, s miképp a lapot forgatta az ujjai között. átlesett a vállán, hogy rálátást nyerjen a kéziratra. apró betűk sorakoztak egymás mellett, ám az íráskép hevenyészett benyomást keltett, mintha a tulajdonosuk nagyon sietett volna. mosolyognia kellett a látottak miatt.
úgy fest, valakinek zavaró tényező most, hogy felbukkant a színen.
felemelte a fejét és körbekémlelt a gimnázium aulájában. mindenfelé diákok beszélgettek, vagy lehajtott fejjel magolták a tananyagot. kivéve egyetlen egyet: azt a feketébe öltözött srácot, aki a falnak támaszkodva éppen Őket nézte a kapucnija takarásából.
kár, hogy Chan szeme átsiklott rajta – pont úgy, ahogy mindenki másé is...
YOU ARE READING
távolság - changlix & chanlix
Fanfiction❝a fiú szeméből huszonháromszor száz könnycsepp hullt és ivódott bele a szerelmes szavak közé❞ ― stray kids ― nem banda ― negatív hangulat/szomorú történet ― changlix & chanlix ― letters au
