xxxiv.

164 49 9
                                    

Changbin reszketegen fújta ki a tüdejébe szorított levegőt, látva Felix kétségbeesett szemeit. a sötét íriszekben megcsillant a csillagfény, amit a fiú annyira imádott, és hónapokig ábrándozott erről a látványról. lehelete égette a vörös hajú bőrét.

az idősebb lassan bólintott. – el foglak kapni, ha zuhansz, vagy sodródsz, mert megígértem. és az ígéreteimet nem szegem meg, főleg, ha Neked esküdtem.

Felix tudta, hogy nem helyes. hogy nem szabadna a fejében forgatnia a jelenlegi gondolatát, hagynia kellene, hogy csak elúszó vágy maradjon. és mégsem tudta türtőztetni magát; éppen csak egy keveset hajolt még előre. a szemei Changbin ajkain függtek, a puha párnák veszélyesen csábították.

Changbint elhagyta az ereje. teljesen Felixre bízta a döntést, hagyta hogy önnön akaratából cselekedjen. Nem tudott tiltakozni, de kezdeményezni sem ezúttal. azzal úgy érezte volna, hogy ő rántotta bűnbe a fiatalabbat. lecsukta a szemeit, várta a következő lépést – aztán két csókjáért remegő ajak simult az övéihez.

legszívesebben felsóhajtott volna, de ehelyett a karját finoman Felix köré fonta, és a derekat kezdte simogatni, miközben Ő önszántából mozdította  a száját és elégedetten élvezte, hogy végre egymáshoz érhetnek. úgy simultak egymáshoz, mintha összetartoznának, és valójában eggyé váltak a rózsaillatú, csillagos éjszakában.

Changbin fényéveket utazott, de elérte a csillagokat.

távolság - changlix & chanlixМесто, где живут истории. Откройте их для себя