távolság - changlix & chanlix

xxx.

‒ leülsz mellém, Changbin? ‒ kérdezte a fiatalabb. a mély hang úgy hasított a kettejük közé álló csendbe, mint az ágyúszó. valójában a másik úgy is érezte, mintha a szívébe lőttek volna néhány ólomgolyót.

fájdalom, boldogság és szerelem kavargott  a mellkasa mélyén.

szerelmes volt, már lassan egy éve, és jelenleg mindennél boldogabb is ‒ de a fájdalom úgy nehezült rá, akár egy sötét felhő, amely makacsul elnyomja a mögötte rejtőző szivárványt. hiszen az elméje pontosan tudta, a találkozójuk Felix számára nem jelent semmit; kettejük közül csak neki vannak heves érzelmei, és nem tud rajtuk uralkodni. úgy tombolnak a lelkében a kisebbet látva, mintha pusztító szélvihar akarna kiszabadulni belőle. 

‒ ha a cél a halálom, persze ‒ szólalt meg először. ő is meglepődött, mennyi keserűség cseng ki a szavaiból. azonnal elszégyellte magát; a saját szívfájdalma a magánügye, Felix semmi rosszat nem tett ellene, amiért ilyen stílust érdemelne. 

egyszerűen csak szerelmes ‒ és nem belé.

de a várt reakció helyett a fiú elmosolyodott. tulajdonképpen bárkinek feltűnt volna, hogy ez a gesztus nem takar semmiféle vidámságot, kivéve Changbint. a helyzet olyannyira lefoglalta az agyát, hogy most nem volt képes gondolkodni, vagy józanul észlelni a világot. 

ha magánál lett volna, valószínűleg feltűnik neki, hogy a vörös ajkai szomorú görbülettel ívelnek felfelé, és nem is úgy, mintha igazság miatt mosolyogna. mert valahol, ez az egész Neki is fájt. Ő is szenvedett, habár nem annyira, ahogyan az előtte álló srác. 

mivel Changbin élt át mindent. ő tudta csak, mi is a szerelem igazi jelentése, s emiatt nagyon csodálta őt. álmában sem képzelte volna, hogy pont Seo Changbin személye lapult meg a titkos üzenetek mögött, de a meglepetés kellemesen érte. 

természetesen ismerte a srácot, egy évvel járt felette. a tizenegyedik a osztályhoz tartozott, emelt óraszámban tanulta az angolt és állandóan sötét ruhákban járt. ezen kívül semmit nem tudott róla, leszámítva, hogy nagyon keveset beszél, és eddig csak Yang Jeonginnal látták kommunikálni ‒ biztosan csak azért, mert egy lépcsőházban élnek. 

‒ nem, eddig nem gyilkoltam embert. nem most akarom elkezdeni ‒ biztosította Felix, hogy mozgásra bírja. 

a másik srác beletúrt sötét tincseibe, ezzel lelökve a hajáról a fekete kapucnit. végül eltolta magát a félfától, és tisztes távolságra a kisebbtől, lehuppant a padra.

‒ igazából idő kérdése. kicsit olyan ez, mint egy verseny.

‒ micsoda? ‒ ráncolta össze a szemöldökét Felix. Changin egy pillanatig állta a tekintetét, aztán inkább a tájat kezdte pásztázni. égette az a csokoládészínű szempár. szinte meggyulladt tőle. 

‒ egy játszma, amit ketten uralunk. a győztes az, aki végül megöl engem ‒ vonta ajkait kesernyés mosolyra.