Felix ezúttal is virrasztott. már nem látta tökéletesen az esthajnalcsillagot, ami elárulta számára, hány óra környékén járhat az idő. a kora reggel még nem köszöntött be, csak a hajnal kacsintott rá a fiú orcájára vörös sugarakkal, de Ő úgy érezte, a napsütés máris elkezdte leszívni az életerejét.
fogalma sem volt, hány órakor csinálta a kávét, ami azóta a kezében forgatott csészében hűlt ki. nem is számított igazán, hiszen hidegen is éppen olyan keserű és éberen tartó volt, mint forrón ‒ kortyolt egyet belőle, s az arcizmai azonnal fintorba futottak. jó ideje nem cukrozta, és tej nélkül itta, pedig ha valamit, akkor a fanyar ízeket egyenesen utálta. nem értette, miért teszi ezt akkor ‒ de van, amire nem létezik magyarázat.
hat óra volt, most bukkantak fel a legelső sugarak, amik jogosan állíthatták, hogy a reggeli napfényhez tartoznak, de a büszkeségükre fittyet hányva, Felix egy mozdulattal lehúzta a rolót. az annak kicsiny résein áttörő fénypöttyöket is gyűlölte, úgy érezte, megfosztották valami nélkülözhetetlentől.
a csillagoktól.
a holdtól.
az éjszakától.
és egy kicsit talán Spear B-től is...
KAMU SEDANG MEMBACA
távolság - changlix & chanlix
Fiksi Penggemar❝a fiú szeméből huszonháromszor száz könnycsepp hullt és ivódott bele a szerelmes szavak közé❞ ― stray kids ― nem banda ― negatív hangulat/szomorú történet ― changlix & chanlix ― letters au
