mindketten boldogan mentek haza aznap, a történtek tudatával és az idegen ajkak ízével a sajátjukon. az idősebb halk sóhajt lehelt a levegőbe. hazafelé tartott, bakancsa talpa csikorgott a panellakás előtti parkoló kavicsos placcán, de különben nem azon gondolkozott, merre menjen haza.
éppen, ahogy Felix sem.
a szobájához tartozó erkélyen ült, meredten nézte a mars messziről látható vörös fényét. agyalt a két holdon, meg a bolygó körülötti pályákon, így egyre inkább elmerült a gondolatok által falazott labirintusban. szabad szemmel nem tálalta meg a phoboszt és deimoszt. tudta, nem is fogja. ettől függetlenül az egész helyzetet összekapcsolta: a félelemnek és rettegésnek keresztelt bolygók eltérő pályán mozogtak, de valahol megegyeztek – mindkettőt a mars tartotta maga körül.
Lee Felix volt a mars, s maga köré vonzotta a két holdat. pedig gyűlölt ebben a szerepben élni, most, hogy Changbin ajkainak íze a sajátján égett. nem akart így élni, gondolkodni és működni, utólag önmagát sem értette. hogyan mondhatott ehhez az állapothoz hasonlót az idősebb fiú jelenlétében?
föld akart lenni. hűséges és kiegyensúlyozott. éltető, mint a levegő, s biztos mint a talaj. és ha ő válik a földdé, egyetlen holdja lesz.
lehet vajon csak egyet szeretni a csillagok közül...?
YOU ARE READING
távolság - changlix & chanlix
Fanfiction❝a fiú szeméből huszonháromszor száz könnycsepp hullt és ivódott bele a szerelmes szavak közé❞ ― stray kids ― nem banda ― negatív hangulat/szomorú történet ― changlix & chanlix ― letters au
