távolság - changlix & chanlix

xxxiii.

– Te már megtaláltad a holdadat, Felix – sóhajtott az idősebb. fájt kimondania ezeket, de az igazsággal mindketten tisztában voltak.

– ez szubjektív, Changbin. vannak bolygók, amiknek több holdja is van. nézd a marsot, neki kettő van: phobosz és deimosz. és én...

a fekete hajú lehunyta a szemét. nehezére esett nyugodtan és tisztán gondolkodni, viszont a másik által feldobott célzás kettős érzelmekkel töltötte el. tehát Felixnek sem közömbös – ugyanakkor Chan folytonos vetélytársa maradna.

– elég, Felix – rázta meg a fejét. – egyikünkkel szemben sem lenne fair. gondolod, hogy Chan mellékszereplő lehet az életedben? nem. mindvégig Ő lesz, akivel összetartoztok.

Felix rájött, mekkora butaságot mondott az előbb. igen, valóban nem lenne tisztességes senkivel sem ez a felállás. közelebb csúszott Changbinhoz a padon, és a halántékát az ő vállára döntötte. a srác szíve szabálytalanul dobbant meg, mert az orrába bekúszott a mentolos illat.

– sajnálom. csak... olyan elveszett vagyok – suttogta. felvette a fejét, és nagyon közelről nézett a másik szemébe. a távolság fényévekről öt centire csökkent. – kérlek, tartsd be az ígéreted. kapj el, ha sodródom...