távolság - changlix & chanlix

xxxxviii.

aznap este a csillagok is halványabban szikráztak az égen.

magányos, törékeny alkat ült a pavilon ugyanazon padján, ezúttal egyedül. mellette csak a sötétség ücsörgött – úgy vette körbe, mint a szomorúsága. nem tudta jobb kedvre deríteni a levegő káprázatos virágillata, a nem messze ringó rózsák csodálatos látványa.

monoton volt minden, a hiány az éjszaka gyönyörű mivoltát is fakóvá szívta.

Felix kezében huszonhárom, pár soros üzenet ázott, s fázott a keserűségtől. ugyanis a fiú szeméből huszonháromszor száz könnycsepp hullt, majd ivódott be a szerelmes szavak közé.

a csendes gyász nem ért már semmit, mivel túl későn ébredt rá, hogy cselekednie kellett volna. utólag pedig semmi nem változtatható meg. bele kellett törődnie, hogy Changbin elment és többet nem látják majd egymást.

nem tudta, hol van az idősebb, hogy egyáltalán a városban tartózkodik-e. ahogyan azt sem, mekkora táv választja el őket egymástól.

pontosan mennyi is? vérző szívtől vérző szívig huszonháromszor száz fényév volt a távolság.