xxvii.

172 51 2
                                    

Changbin ismét óráról lógott ki ‒ azt hazudta, kint felejtette a táskájában a matematika könyvét ‒, hogy újabb levelet juttathasson célba. sietett, így gyorsan kapta elő a zsebéből a gondosan összehajtott papírt, de még mielőtt átcsúsztatta volna a kis résen, feltűnt valami szokatlan. a fehér lap, ami félig kikandikált a vasajtócska alól.

óvatosan kihúzta, és a pár sort átolvasva teljes sokkba került. 

nem tudta, örülnie vagy félnie kellene amiatt, amit a vörös hajú fiú írt ‒ mert bizony Ő volt, aki üzenetet hagyott neki. számított rá, hogy a nap folyamán erre jár még, és a parkba hívta. este tízkor, amikor is a hold a legszebb helyen tündököl. 

a szükség esetére magánál hordott tollat kaparta elő, és úgy döntött, a zsebében lapuló levelet  mellőzi. ehelyett rövid választ firkantott az üresen maradt helyre, és csak azt a részt rejtette a fiatalabb szekrényébe. 

a szíve már most őrülten dobogott. 

távolság - changlix & chanlixWhere stories live. Discover now