When Love Dies •Chanbaek• ✔

4. rèsz

Màsnap iskola utàn a lànyok kocsival elmentek a Joshua Fowler kòrhàzba. Mindkèt làny szòtlan maradt, amìg leparkoltak a kocsival ès beèrtek az előcsarnokba. Hyunah nem tudott nem gondolni rà, milyen közel volt a halàlhoz, amikor a motorbaleset utàn itt feküdt ès napokig kòmàban volt. Megborzongott az emlèktől.
Chanmina viszont Annie Whitmanra gondolt, aki öngyilkossàgot kìsèrelt meg, miutàn nem vàlasztottàk meg a biztatòcsapat kapotànyànak. Szerencsère nem sikerült neki, de Chanmina azòta is bele-belemar a bűntudat. Borzalmas volt, amikor el kellett ismernie, hogy ha csak icike-picikèt is, de ő is ludas volt abban, hogy Annie ilyen tettre szànta el magàt.
A földszinti recepciòban egy Mrs. Simpson nevű, kövèrkès, közèpkorù nő üdvözölte az ikreket ès körbevezette őket a kòrhàzban.
- Nagyon sokan lenèzik az önkèntesek munkàjàt - mondta az asszony, mialatt vègigmentek a makulàlatlanul tiszta, linòleummal borìtott folyosòkon. - De egy ekkora kòrhàzban mindenki munkàja fontos, akàrmilyen csekèly feladata is legyen. Szàmomra a Joshua Fowler olyan, mint egy nagy òra. Ha a legparànyibb alkatrèsz elromlik benne, az egèsz hatalmas szerkezet leàll.
- Na tessèk, nekem mèg òràm sincs - sùgta oda Chanmina Hyunànak. Hyunah oldalba bökte testvèrèt, hogy elhallgattassa.
Az ikrek feladata lesz, hogy nem gyògyìtò jellegű tevèkenysèget vègezzenek a betegek körül - azaz, odavigyèk neki az üdìtőt, a könyvet vagy az ùjsàgot, kezeljèk az ajàndèktàrgyas ès rövidàrus kocsit, eljuttassàk a cìmzethez, ha valaki ajàndèkot kap. Időnkènt bizonyos irodai, adminisztratìv feladatokat is kaphatnak, àltalàban az a dolguk, amivel az àpolònők megbizzàk őket. Előfordulhat, hogy valakinek el kell intèzni valamit, vagy ha magànyos, elbeszèlgetni vele. A betegek nagy rèsze egyedül èrzi magàt ès olyankor jòlesik nekik egy kis beszèlgetès, magyaràzta Mrs. Simpson. Az apolònők nem igen èrnek rà, hogy hosszan elidőzzenek a betegeknèl, de a lànyok munkàja nem olyan perchez kötött.
Chanmina pontosan tudta, melyik magànyos beteggel akarja ő tölteni az idejèt. Első dolga az lesz, hogy kiderìti, melyik szobàban fekszik Kamui Gakuto. Addig is eleresztve füle mellett a szemèlyzeti vezető locsogàsàt, Chanmina sasszemmel figyelte, mikor bukkan fel egy csinos doki a folyosòn.
Amikor a szemleùt vegère èrtek, Mrs. Simpson egy nagy halom, a kòrhàzròl szòlò olvasnivalòt adott a lànyoknak, hogy nèzzèk àt otthon, ès megmutatta, hol vètelezhetnek köpenyt. Màr holnap suli utàn be is àllhatnak, ùgy osztjàk be őket, hogy minden hèten csak kèt dèlutànjuk menjen rà a szolgàlatra.
Hyunah boldog izgalommal vezette a kocsit a hazafelè ùton.
- Igazad volt, Chan. Most tènyleg jòt fogunk cselekedni embertàrsainkkal. Làttad azt a szegèny öreg bàcsit a tolòszèkben? Làtszott rajta, hogy ràfèrne egy kis vigasztalàs.
- Aha - bizonytalankodott Chanmina. Kamui Gakuto töltötte be minden gondolatàt. Szinte làtta maga előtt, amint Gakuto a szàjàhoz tartja a mikrofont ès azt kèrdezi:  - Mesèld el nekünk Chanmina, milyen èrzès 16 èvesen ilyen hìresnek lenni?
A következő napon azonban Chanminànak tudomàsul kellett vennie, hogy legnagyobb bosszùsàgàra a szülèszetre osztottàk be. Ott aztàn biztosan nem futhat bele Gakutoba. Csüggedten lèpkedett Mrs. Simpson sarkàban, aki körbevezette az osztàlyon, majd bemutatta a főnővèrnek. Miss North, ez a mogorva asszonysàg leginkàbb egy őrmesterre emlèkeztette Chanminàt. Miss North vastag, ősz szemöldöke alòl baràtsàgtalanul mèregette Chanminàt.
- Mit tud a kisbabàkròl? - kèrdezte.
- Hàt nem sokat. Legfeljebb annyit, hogy valamikor èn is az voltam - mosolygott Chanmina ellenàllhatatlanul, azt remèlve, hogy a humoros megjegyzèssel sikerül megnyernie a nőszemèly jòindulatàt.
Miss North nem làtszott, hogy mulatsàgosnak talàlta volna a megjegyzèst. Sőt talàn mèg haragosabb lett a tekintete.
- Remèlem, Miss Park, komolyan veszi majd a munkàjàt. Èn legalàbbis azt teszem - jegyezte meg ridegen.
- Ò, hàt persze - pirult el Chanmina. Segìtsèg! - gondolta magàban.
- Helyes. Akkor ezzel màr el is kezdheti - ès a kezèbe nyomott egy csurig teli szennyeszsàkot.
- Mi ez? - kèrdezte Chanmina.
- Piszkos pelenkàk - mordult rà Miss North ès a szennyestàrolò felè bökött.
Ezek utàn fokozatosan rosszabbodot a helyzet. Chanmina következő feladatkènt vàzàt kerìtett egy csokor viràgnak, amelyet egy kismamànak küldtek be. Amikor belèpett a kòrterembe, meglàtta, hogy az asszony a gyerekèt tartja a karjàban. Ragyogò arccal nèzett fel Chanminàra.
- Hàt nem ez a legcsodàlatosabb baba, akit valaha is làttàl?
Chanmina lebàmult az àgyon izgő-mozgò vörös csomagra. Szemmel làthatòlag nagyon izgatott volt a baba, ökölbe zàrt kèzzel hadonàszot, fogatlan szàjàval ùgy tàtogott, mint a partra vetett hal.
Chanmina nyelt egyet.
- Hàt hogyne - hazudta.
Az òra hàtralèvő rèszèt azzal töltötte, hogy ezt a hazugsàgot mindegyik kismamànak elismètelte, akik hol a csecsemőjüket, hol a ròla kèszült fènykèpet nyomtàk az orra alà. Vagy egy tucatot vègig kellett nèznie, mire eljött a pihenő ideje. Chanmina felliftezett a màsodikra, hogy megkeresse Hyunàht. Akkor bukkant rà, amikor èpp a nővèrszoba mellett tolta el a kocsijàt.
- Na, hàny èletet mentettèl màr meg? - kèrdezte Hyunah ragyogò szemmel.
- Ne hülyèskedj! Màst se csinàltam, mint bèbifotòkat nèztem. Volt vagy milliò.
- Az nem is olyan rossz - vàlaszolt Hyunah.
- Na ès te, hogy boldogultàl? - kèrdezte Chanmina, amìg elvett egy pohàr narancslèt a kocsiròl.
- Klasszul! Figyelj! Mina, ez volt èleted legjobb ötlete. Màris rengeteg èrdekes emberrel talàlkoztam. Arra gondoltam, hogy megkèrdezem Mr. Collinst, mit szòlna, ha ìrnèk a kòrhazròl egy cikket az Oràkulumba. Mit gondolsz, kivel ismerkedtem meg, amikor kiosztottam az ùjsàgokat?
- Vàrj, hadd talàljam ki! Egy èrdekes öreg emberrel, aki màr a polgàrhàborùban is harcolt. Eltalàltam? - àsìtott Chanmina.
Hyunah szèlesen elmosolyodott.
- Nem egèszen.
- Okè, feladom. Szòval kivel?
- Kamui Gakutoval. A kètszàztizenhàrmasban van.
- Kamui Gakutoval? Làttad, komolyan? Közelről?
- Hàt persze. Mèg beszèlgettünk is. Nagyon kedves.
Chanmina a torkàhoz kapott. Hàt ez hihetetlen.
- Hogy mèg beszèltèl is vele! Ès miről beszèltetek? - Micsoda igazsàgtalansàg, hogy Hyunah megelőzte.
Hyunah megvonta a vàllàtt.
- Miről is? Főleg a műsoràròl. Azt momdtam, hogy tetszik a műsora, meg hogy a főiskola utàn szeretnèk ùjsàgìrò lenni. Ès mèg azt mondta, hogy köszönöm.
- Mit köszönt meg neked? Csak nem csòkoltad meg?
Hyunah felnevetett.
- Nem, nem csòkoltam meg. Komolyan mondom Mina, időnkènt nagyon furcsa ötleteid vannak. Mindössze egy pohàr vizet vittem neki. Ugyanis szomjas volt. Nem volt nagy produkciò, elhiheted.
- Neked persze nem szàmìt - mormolta Chanmina.
- Jòl van na, tudom, hogy nagyon hìres, meg minden, de mièrt kellene vele màskèpp viselkedni? Minden bizonnyal halàlosan elege van az olyan emberekből, akik istent csinàlnak belőle. Ő is olyan ember, mint mindenki màs. Most meg plàne nem hasonlìt semmifèle vilàgsztàrra. A làba be van gipszelve ès egy dròton a levegőben lòg.
- Mèg autogramot sem kèrtèl tőle?
- Nem - mosolygott Hyunah. - Viszont èn adtam neki. Megkèrte, hogy ìrjam rà a nevemet a gipszère, hàtha kèsőbb hìres ember lesz belőlem.
- Mina! - kiàltott fel Hyunah ès megmarkolta testvère karjàt. Chanmina szò szerint elzödült. - Mina, mi bajod van? Rosszul èrzed magad?
Chanmina nyelt egyet.
- Figyelj ide, Hyu, mit gondolsz, megengedik, hogy feljöjjek arròl az osztàlyròl? Szerintem nincs kizàrva, hogy az enyèmen fertőzèst kaphatok. Inkàbb itt segìtenèk neked.
Hyunah elnevette magàt.
- Szegènykèm, nagyon remèlem, hogy nem kapsz semmilyen fertőzèst. Nem azt mondtad, hogy a szülèszeten vagy?
Chanmina mogorva pillantàst vetett testvèrère.
- Nagyon mulatsàgos! Mit is mondtàl, melyik kòrteremben van Gakuto? - kèrdezte meg, ès igyekezett nem mutatni izgatottsàgàt.
- A kètszàztizenhàrmasban. Mièrt? - Hyunah elakadt, mert ràjött a kèrdès valòdi cèljàra. - Chanmina! Ugye nem arra gondolsz, amire gondolok, hogy te gondolsz? Hagyd bèkèben azt az embert. Hisz beteg. Nyugalom kell neki. Pontosan ràd nincs szüksège.
- De Hyu! Miről beszèlsz? Nem is èrtelek - tette az àrtatlant Chanmina. - Szeretnèm megnèzni, milyen eredetiben. Ennyi az egèsz. Èpp csak belesek.
- Mit gondolsz, mièrt nem tudok hinni neked? - nyögött fel Hyunah.
Hyunah tudta, hogy ha Chanmina kinèzett magànak egy hìmnemű egyedet, semmi nem tarthatja vissza. Nem vàlogat az eszközökben. Gakuto esetèben Hyunah is èrtette, mièrt van tőle oda. Szörnyen helyes pasas. Ha nem vonzòdna annyira E'Dwanhoz, mèg ő is beleesne. Ès van mèg egy gond. Gakuto tùl öreg. Legalàbb 25 èves! Anya ès apa rosszul lenne, ha megtudnàk, hogy kislànyuk egy ilyen korù ürgèt hajkuràsz.
Chanmina ingerülten hùzta össze a szemöldökèt.
- Olyan igazsàgtalansàg. Èn lent poshadok a milliò bömbölő kölyök között, te meg itt fent Kamui Gakutoval hetyegsz. Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, sose - harapta el a szòt, mert ràjött, hogy tùl sokat mondott.
Hyunah hunyorìtott.
- Szòval te tudtad! Kezdettől fogva tudod, hogy Kamui Gakuto itt fekszik törött làbbal. Ezèrt akartàl önkèntes àpolònőnek jelentkezni. Pedig micsoda szöveget nyomtàl le arròl, hogy önfelàldozònak kell lenni ès az emberisèg javàra kell cselekedni. Èn hülye meg bevettem.
Chanmina òvatosan a kerekes kocsi màsik oldalàra hùzodott.
- Fèlreèrtettèl, Hyu. - Jelentősègteljes pillantàst vetett a nővèrszoba falàn függő òràra. - Figyelj, rohannom kell. Vissza kell mennem. Bocs. - Összegyűrte a papìrpoharat ès a lift felè menet belehajìtotta egy szemeteskosàrba. - Majd mèg beszèlünk - kiàltott vissza.
Hyunah felsòhajtott. Màr megint àtverte a testvère. Csak most nem is nagyon bànja. Bàrmennyire is önző szandèkok vezèreltèk Chanminàt, jòl sült el. Hyunah örült, hogy elvàllalta. A munka könnyű volt ès èrdekes, ès az egèsz hètből csak pàr òràt vett igènybe, ìgy nem nagy lekötöttsèg. Egy gondja maradt csak. Figyelmeztetnie kell Gakutot, hogy a Chanmina-hurrikàn közeledik felè.
Hyunàht annyira lefoglaltàk a gondolatai, mialatt a folyosòn vègigtolta a kiskocsit, hogy nem is vette èszre a sötètkèk hajù apolòt, aki megàllt, hogy megnèzze magànak. Csak arra rezzent össze, hogy a fèrfi kezèből kicsùszott a tàlca, amit vitt, ès egy hatalmas csattanàssal a padlòra esett.
Hyunah odarohant hozzà, hogy segìtsen összeszedni a dolgokat. Amikor lehajolt, èszrevette, hogy a fèrfi keze remeg. Szegèny pasas! Talàn attòl fèl, hogy elveszti az àllàsàt, vagy egyszerűen csak szegyelli, hogy ilyen ügyetlen volt. Biztatòan ràmosolygott.
- Aprò kis baleset, semmi baj - szòlalt meg kedvesen. - Tudom, milyen kellemetlen. Nekem is potyog ki minden a kezemből.
A fèrfi magasabb volt ès izmos. Hyunah mèg sose làtott ilyen fekete, ègő szemeket. Amikor megèrezte magàn a tekintetèt, èlessègètől vègiglùdbőrözött a hàta. Mièrt bàmul ùgy rà?
- Hyunàhnak hìvnak - mondta, hogy megtörje a csendet. - Ma vagyok itt először.
A fèrfi bòlintott.
- Az èn nevem pedig Jong Up - szòlalt meg halk, rekedtes hangon, mintha nehezère esne a beszèd. Hyunah megsajnàlta. Milyen szègyenlős lehet! Kinyùjtotta a kezèt, hogy elèrjen egy papìrpoharat, amely messzire gurult a fèrfi keze ügyèből. Amikor odaadta neki, az ujjuk egy pillanatra összeèrt. Hyunah vàratlanul megborzongott. Mialatt az elsiető fèrfi utàn nèzett, önkèntelenül is arra gondolt, hogy valami nincs rendben körülötte. Vagy màr megint elragadta ìròi fantàziàja? Igyekezett elterelni gondolatait az incidensről, visszament a kocsijàhoz ès ùjra nekivàgott a hosszù folyosònak.
Màr közel jàrt az osztàlyàhoz, amikor egy ismerősnek tűnő alakot làtott meg. Az enyhe idő ellenère a fiùn vastag kötött pulòver volt. Fejèt lehorgasztotta, szőke haja homlokàba hullot.
- Baekhyun! - kiàltott utàna Hyunah.
Byun Baekhyun megàllt, felnèzett, szeme, mint az ijedt őzikèè. Ràpillantott Hyunàra, aztàn zàrkòzott arccal nekilòdult ès eltűnt a sarkon.
- Mit csinàl itt Baekhyun? - csodàlkozott Hyunah.
Ès mièrt szaladt el előle? Csak nem kèpzeli azt, hogy az egèsz Park csalàd az ellensège Chanyeol miatt? Vagy - tolakodott fel a gonosz ötlet - talàn olyan valakit làtogatott meg, akiről nem akarja, hogy Chanyeol tudomàst szerezzen? Egy ùj fiùt? A fèrfi àpolok nagy rèsze egyidős volt Chanyeollal. Egy dolog miatt pedig vègleg elcsodàlkozott.
Mèg egy ilyen rövid pillantàs alapjàn is vilàgos, hogy Baekhyun sem boldogabb, mint Chanyeol. Sőt hatàrozottan rosszul nèzett ki, mint aki napok òta nem evett vagy nem aludt. Lefogyott ès mèly karikàk sötètlettek a szeme alatt.
A szakìtàst Baekhyun kezdemènyezte, de ő is szenvedett.

Chanmina megàllt a kètszàztizenhàrmas kòrterem előtt. Miutàn kiszàllt a liftből az elsőn, a lèpcsőn visszaszaladt a màsodikra. Lopva körülpillantot, hogy meggyőződjön ròla, Hyunah làtòtàvolsàgon kìvül van. Elègedetten benyitott.
Először a dròtokkal ès csigàkkal a levegőben rögzìtett, hatalmas gipszet làtta meg.
- Itt felejtettèl valamit? - szòlalt meg egy mèly, kellemes hang.
Kamui Gakuto ègkèk szeme szikràzott, szàja mosolyra görbült. Kamui Gakuto hatàrozottan jobban mutatott èlőben, mint a televìziòban. Chanminànak egy pillanatra elakadt a lèlegzete.
- Te voltàl itt az előbb, ugye, Hyunah vagy? - folytatta a fèrfi.
Chanmina megköszörülte a torkàt.
- Az a testvèrem volt. Èn Chanmina vagyok.
- Nahàt, ikrek - mosolyodott el mèg szèlesebben Kamui Gakuto.
- Aha, egypetèjű - tette hozzà felszabadultan Chanmina. - Azaz, ha èppensèggel tudni akarja az igazsàgot, csak a külsőnk egyforma, de Hyunah sokkal fèlènkebb, nèha egèszen olyan, mint egy remete. Komoly erőfeszìtèsembe kerül, hogy időnkènt előcsalogassam a csigahàzàbòl. De megèri. Különben is szeretek segìteni az embereknek. Ezèrt is jelentkeztem erre a munkàra. - Chanmina ragyogò mosolyt küldött a fèrfi felè. - Hozhatok inni?
- Kösz, màr teleittam magam.
Chanmina alig tudta leplezni csalòdottsàgàt.
- Nem csinàlhatnèk valamit maga körül?
- Most nem jut semmi az eszembe. Azaz - ès felvett egy tollat az èjjeliszekrènyről. - Add vissza a testvèrednek, ittfelejtette, amikor ràìrta a nevèt a gipszemre.
- Èn is alàìrhatom? - kèrdezte Chanmina, nehogy lemaradjon Hyunàhtòl.
- Hàt persze. - Gakuto odanyùjtotta felè a tollat. - Csak nem te is ìrònőnek kèszülsz?
Chanmina elmosolyodott.
- Annàl sokkal èrdekesebbnek. Èn szìnèsznő  leszek. A tèvèben - tette hozzà szemtelen nyìltsàggal.
- Aha. - bòlintott Gakuto ès elnyomott egy mosolyt.
Chanmina szìve vadul vert, ahogy ott àllt a gipsz mellett, feltartott tollal kereste, hol van mèg egy kis szabad hely, ahovà leìrhatnà nevèt. A gipsz ugyanis teljesen össze volt firkàlva, ès rajzolva. Ahogy előre hajolt, megbillent, elveszìtette az egyensùlyàt ès megütötte a fèrfi egèszsèges làbànak tèrdèt, mèg jòl meg is bökte a toll hegyèvel. Gakuto felkìàltott ès olyan hirtelen ült fel, hogy meglazult a begipszelt làbàt tartò egyik huzal. Gakuto felnyögött ès olyan fehèt lett, mint a lepedője.
Chanmina a rèmülettől elnèmulva bàmult rà.
- Hìvj egy nővèrt. Igen, azonnal, mindjàrt jövök. Ne menjen sehova.
- Aztàn hova mennèk? - motyogta a fèrfi elkìnzottan.
Chanmina kirohant a szobàbòl. Most aztàn vègleg elrontotta a dolgot. Soha az èletben nem lehet màr sztàr. Keresett egy àpolònőt, akinek nagy nehezen kinyögte, mi törtènt. A nővèr felhàborodott pillantàst vetett rà, aztàn elrohant Gakuto szobàjànak irànyàba.
Chanmina lerogyott a vàròban egy szèkre. Talàn mèg nincs veszve minden remèny. Talàn mèg meg tudja mutatni Gakutonak, milyen odaadò tud ő lenni, ès akkor elnyerheti örökös hàlàjàt, na meg egy meghìvàst a műsoràba.

Kamui Gakuto