When Love Dies •Chanbaek• ✔

9. rèsz

Valamivel kèsőbb Hyunah belèpett Gakuto szobàjàba. A fèrfi èppen egy kèpeslapot olvasgatott. Gakuto felnèzett ès szèlesen elvigyorodott.
- Hello, Hyu. Hogy vàlt be? Mi a legùjabb hìr a testvèredről? Merre vette a hurrikàn az ùtjàt a legfrissebb jelentèsek szerint?
Megàllapodtak, hogy hurrikàn lesz a jelszavuk a Chanmina-ellenes összeesküvèsben.
- Azt hiszem, kedvező a szèljàràs. Majd megbolondult a viràgtòl.
- Senki sem mondhatja, hogy nem tudom, mivel kell egy hölgy szìvèt meghòdìtani. - trèfàlkozott Gakuto. - Különben is - vàgott eltùlzott grimaszt - ez csak önvèdelem a rèszemről. Tudom, hogy a testvèred jòt akar, de ha nem szűnik meg rèszèről a ràm zùdulò àllandò figyelem, talàn sose gyògyulok meg.
- Èrtem, mire gondol. Chanmina hajlamos, hogy... hogy is mondjam, tùlzàsba vigye a dolgokat.
Gakuto felkuncogott.
- Règi motoros vagyok a szakmàban. Tudom, hogy megy ez. Nem vèletlenül kerültem a tèvèhez.
Hyunah az òràjàra pillantott.
- Azt hiszem most mennem kell. Van egy ùj beteg a kètszàzhuszonhetesben. A nővèr azt mondta, hogy egy velünk egykorù fiù. Gondoltam megnèzem, hàtha segìtsègre lehetek valamiben. Ès aztàn tudom, milyen magànyos tud lenni az ember egy kòrhàzban.
- Angyal vagy - szòlt utàna Gakuto, mialatt Hyunah kiment.
- Remèlem, hogy Chanmina nem jön rà a titokra - vàlaszolt Hyunah - mert ha igen, behorpad a glòria a fejemen!
A folyosò tùlsò vègèn megpillantotta Jong Upot, az àpolòt. Elsietett mellette, ès nem tudott megszabadulni attòl a kènyelmetlen èrzèstől, hogy a fèrfi a szeme sarkàbòl figyeli. Màr tudta, hogy nemcsak bekèpzeli magànak. De mèg nem beszèlt ròla senkinek, mèg E'Dwannak sem. Mit mondott volna? Senkit sem tartòztathatnak le csak azèrt, mert nèz.
Hyunah megfeledkezett Jong Upròl, abban a pillanatban, hogy a kètszàzhuszonhetesbe belèpett. A làba a földbe gyökerezett, amikor meglàtta az àgyban fekvő fiùt.
Byun Baekhyun volt az ùj beteg!
Hyunah alig hitt a szemènek! Baekhyun olyan sàpadt ès törèkeny volt a neonfènyben, hogy mèg a halàntèkàn àtsötètlő erek is jòl làtszottak. Szörnyen csöndesen feküdt, lèlegzete alig mozgatta meg a takaròt. Intravènàs injekciò volt a karjàra tapaszolva. Baekhyun szeme hirtelen felpattant.
- Ò! - kiàltott fel meglepetèsèben.
Hyunah egy pillanat alatt mindent megèrtett. Baekhyunnak sose volt beteg baràtja. Ő volt az a baràt, a titokzatos betegsèggel, amiről beszèlgettek. Hyunah mèg csodàlkozott is, mièrt nem előbb jött rà. Az iskolàban bő ruha, vastag pulòver rejtette el, milyen sovàny lett Baekhyun, milyen elesett. A vèkony kòrhàzi hàlòing felfedte az igazsàgot. A fehèr àgyneműben Baekhyun olyan sàpadt volt, mint maga a halàl.
Hyunah magàra hagyta a kiskocsit ès odarohant a betegàgyhoz. Megragadta Baekhyun kezèt, jèghideg volt.
- Jaj, Baekhyun, mièrt nem mondtad meg nekem, hogy beteg vagy? Mi bajod van?
- Leukèmia - suttogta erőtlenül a fiù.
Könnyek gyűltek Baekhyun szemèbe, de igyekezett visszatartani őket. Kemènyen összeszorìtotta a szàjàt ès nagyokat nyelt. Csak egyetlen könnysepp szökött ki ès csurgott vègig az arcàn.
- Milyen veszèlyes? - dadogta Hyunah, mert alig tudta legyűrni a torkàt fojtogatò gombòcot.
- Èn... èn màr nem leszek jobban soha!
- Baekhyun, nem! - kiàltott fel Hyunah döbbent hitetlenkedèssel. De ahogy rànèzett Baekhyunra, tudta, hogy igaz. A szemèben olyan remènytelensèget làtott, hogy hinnie kellett. Hyunah nem tudta tovàbb visszatartani feltörő könnyeit. Vègigfolytak az arcàn, amint àtkarolva tartotta Baekhyun vàllait. - Mièrt nem mondtad meg nekünk?
Baekhyun megfeszült, tekintete is megvàltozott. Gyötrődő, makacs tekintetet vetett Hyunahra.
- Nem akarom, hogy Chanie megtudja.
- De nem tarthatod titokban!
- Ò, lehet, hogy 1-2 hònap mùlva ràjön. De addigra màr nem fog szeretni, èrted? Ìgy jobb - ès lemondòan felsòhajtott.
Hyunah lassan lehorgasztotta a fejèt.
- Tèvedsz, Baekhyun. Chanyeol tudni akarja. Chanyeol nem nyugszik.
Baekhyun halkan, de ugyanazzal a makacs elszànàssal megismètelte.
- Ìgy jobb. - Ùgy mondta, mint aki hosszù idő òta pròbàlja magàt is meggyőzni erről.
- Nem teheted ezt vele - unszolta Hyunah. - Chanyeol nem akarnà, hogy egyedül csinàld vègig az egèszet. Szeret tèged. Szerencsètlen nèlküled.
- Mèg szerencsètlenebb lenne, ha megtudnà az igazsàgot.
- De az màs. Legalàbb itt lennètek egymàsnak!
- Egy rövid ideig - mosolygott Baekhyun remènytelenül.
- Az is jobb lenne a semminèl, nem?
- Nekem igen - mondta Baekhyun - de Chanie-nek nem. Ő maradna itt egyedül az emlèkekkel. Nem, Hyu, nem tehetem meg ezt vele. Annàl sokkal jobban szeretem.
Hyunah megdöbbent Baekhyun önfelàldozàsàn. Ugyanakkor èrezte, tudta, hogy nem helyes, amit csinàl. Sőt elejètől a vègèig rossz. Ha Chanyeol megtudja, mi is törtènt valòjàban, mèg jobban fog fàjni neki. Hyunah meg volt ròla győződve.
Baekhyun megragadta Hyunah kezèt.
- Ìgèrd meg, hogy nem mondod el senkinek, Chanie-nek meg plàne nem. - Szeme ègett a lesovànyodott, szìntelen arcon. - Ìgèrd meg, Hyu!
Hyunah lesütötte a szemèt. A kopott linòleumpadlòt bàmulta.
- Megìgèrem. - nyögte boldogtalanul.
- Tudtam, hogy megbìzhatom benned - mosolyodott el Baekhyun ès a takarò csücskèvel letörölte arcàròl a könnycseppet. - Fura, de örülök, hogy te tudod. Egyszer majd elmondhatod Chanie-nek, jòval azutàn, hogy èn màr elmentem... hogy igazàn szerettem. De addigra neki ez màr nem lesz olyan fontos. Csak... csak mègis szeretnèm, hogy megtudja. Megteszed nekem?
Hyunah tùlsàgosan odavolt, nem tudott vàlaszolni, csak bòlintott. Olyan sok mindent el akart mondani. El akarta mondani Baekhyunnak, mennyire szomorù ès mennyire örül, hogy megismerhette. De nem tudta szòra nyitni ajkait.
Baekhyun, mintha a gondolataiban olvasott volna, ismèt megszòlalt:
- Kèrlek, ne sajnàlj engem. Amikor kiderült, szörnyen kètsègbeestem. Nem akartam elhinni, amit a doktorok mondtak. De most màr nem olyan rossz. Fura, azelőtt, amikor a halàlra gondoltam, mindig nagyon fèltem tőle. Azt gondoltam, hogy ennèl rosszabb senkivel sem törtènhet.
- Ès màr nem gondolod azt? - kèrdezte Hyunah.
- Nem, màr nem - vàlaszolt Baekhyun egy fejràzàssal. - Szerelem nèlkül èlni sokkal rosszabb.
Hyunah a szemèt nyomkodta a köpenye zsebèből előhalàszott, gombòccà gyűrt zsebkendővel.
- Ès a csalàdod? Ők hogy fogadtàk?
Baekhyun remènytelenül vàllat vont.
- Azt hiszem mèg nem nyugodtak bele. Mèg mindig különböző kezelèsekről beszèlnek. Persze magukban azèrt tudjàk, de hàt nehèz is ezt elfogadni. Tegnap meglàttam, hogy apa egy règi fènykèpalbumot nèzegetett, amiben anyàròl voltak kèpek. Làttam rajta, hogy sìr. Szörnyen èreztem magam. Annyira függ tőlem. Tàmaszkodott ràm. Nem tudom, hogy boldogul majd nèlkülem.
- Chanyeolnak sem lesz könnyű - figyelmeztette Hyunah gyöngèden.
Baekhyun arca fàjdalmasan megvonaglott. - Majd tùljut rajta idővel. Meglàtod, tùljut. Ìgy könnyebb lesz neki. Csak Hyu, ne felejtkezz meg ròla, mit ìgèrtèl. Szàmìtok ràd ès bìzom benned!
- Èn - nyitotta ki a szàjàt Hyunah, hogy megmondja Baekhyunnak, lehetetlennek èrzi, hogy betartson egy ilyen szörnyű ìgèretet, de nem tudott nemet mondani, olyan szànalmas könyörgèst olvasott ki a fiù tekintetèből.
Ebben a pillanatban bejött egy nővèr.
Baekhyun utoljàra megszorìtotta Hyunah kezèt.
- Isten veled, Hyu, ès köszönöm, hogy együttèrzel.
Hyunah most èletèben először èrtette meg, milyen vègleges bùcsùt jelenthet az "Isten veled".